A találkozót megnyitó áhítatában Lakatos Illés tyukodi lelkipásztor Ezékiel próféta példáján mutatta be, hogy az őrálló nem csupán magáért felelős, ezért ébernek kell lennie, és figyelmeztetnie kell a népet az őt fenyegető veszélyre. Elmondta, hogy az őrálló osztozik népe sorsában, és a figyelmeztetés mellett a bátorítás, a biztatás, sőt a vigasztalás Igéit is hirdetnie kell.
– Történelmi időket élünk, vége a boldog békeidőknek – figyelmeztetett Szalay Kont szatmári esperes köszöntőjében. A lelkipásztor szerint a keresztyén embert, a gyülekezetet veszély fenyegeti, hiszen a világ számos pontján megölik és üldözik testvéreinket, Európa értékeit és hagyományait veszti, új lakói pedig a 16. századi török hódítóktól oly gyakran hallott csatakiáltással érkeznek az öreg kontinensre. Az egyházmegye lelkészi vezetője elmondta: az őrállóknak – a lelkészeknek, presbitereknek – a megváltozott helyzetben újra kell értékelniük a feladataikat, és azért kell dolgozniuk, hogy a gyülekezeteik hitben erősek legyenek. Az esperes hozzátette: az őrállóknak maguknak is hitben erőseknek és példamutatóknak kell lenniük.
Az őrállók felelősségéről beszélt előadásában Szabó Béla jánkmajtisi lelkipásztor, sorra véve a vonatkozó bibliai igehelyeket, a református egyház törvényeit és a presbiteri eskü szövegét. Elmondta: feladatunkat az Úr határozza meg, aki elhívott minket. Ezt az elhívást mi az ő kegyelméből elfogadhatjuk. Az előadó hangsúlyozta: nem tisztségre, hanem feladatra vagyunk elhívva. Utalt a Heidelbergi Káté 55. kérdés-feleletére, amely szerint Istentől nyert ajándékainkat mások javára és üdvösségére kell fordítanunk.
A résztvevők kiscsoportokban beszélték meg, mit értettek meg az előadásokból, mit visznek haza gyülekezetükbe, mit látnak őrhelyükön. Az elnéptelenedő kistelepülések őrállói közül sokan beszámoltak arról, hogy a gyülekezet az utolsó összetartó erő. Problémaként említették a gyakran megtapasztalt közönyösséget, kilátástalanságot, a fiatalok elvándorlását. – Amíg a fa hajszálgyökerei élnek, addig él a fa. Ha elhal a kistelepülés, elhal a nemzet is – figyelmeztetett a falu fontosságára az egyik résztvevő.
A napot lezáró igehirdetésében Egressi Lászlóné kiemelte: ahhoz kell fordulni, aki segíteni tud, aki gyógyulást tud adni. – Ezért lehet és kell is ugyan az egyház és a világ dolgairól beszélgetni, de mindenekelőtt az Urat kell keresnünk – szögezte le a penyigei lelkipásztor, aki szerint a hiteles szolgálat alapja az Istennel ápolt élő kapcsolat, amely nélkül csak bitoroljuk a tisztséget.
Zsoldos Barnabás
A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.