Rés a sötétségen

1956 őszén egy 76 éves nyugdíjas lelkész Budapesttől több mint harminc kilométerre lévő otthonában, a Fejér megyei Csabdiban figyelte a fővárosi és az országos eseményeket, miközben versírással töltötte napjait. Költeményei szinte kordokumentumként mutatják be a hatvanöt évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc történéseit – úgy, ahogyan egy évtizedeket szolgáló lelkipásztor látta.

Egyik versének címe: Benne van a levegőben. A szerző tudta és érezte, hogy változások következnek a közeli jövőben. Persze az 1956. őszi fordulat már érezhető volt az egyházi életben is, erről Az Út című akkori országos református hetilap októberi hasábjai is tanúskodnak. A költő már október 23. előtt megírta, hogy

„A léleknek nincs magtárja / Mely jelezze, mely feltárja / A közelgő más, új időt, / Minden úgy foly, mint az előtt, / Mégis érzi: – a jövőben / Új világ van készülőben / Mint valami nyomasztó köd / Benne van a levegőben”.

A lelkipásztor költő Nagy Vince volt, aki 1904 és 1913 között a csabdi, majd utána 1950-ig a töki református gyülekezet lelkipásztoraként szolgált. Korának köztiszteletben álló személyiségeként közeli kapcsolatban állt mások mellett Baltazár Dezső református és Prohászka Ottokár római katolikus püspökkel, de Kodály Zoltánnak is adatokkal szolgált a zenetudós népdalgyűjtő körútján. Jelentős egyháztársadalmi munkát folytatott, több publikációja jelent meg különböző lapokban. Sőt, Baltazár Dezső támogatásával még református napilap kiadását is tervezte – ez a szándéka azonban nem valósult meg.

Nagy Vince mindig az igazságot kereste és képviselte. „Ifjúságától fogva késő vénségéig, egy hosszú életen át – a szó nemes értelmében – Isten ügyvédje kívánt lenni. Egy életen át változatlan maradt az igazság iránti szenvedélye, mint ahogyan a 100. év küszöbén is olyan jegenyetartású volt, mint amilyen 1898-ban érettségiző pápai diáknak volt” – fogalmazott temetési beszédében a századik életévében elhunyt lelki[1]pásztor sírja felett Szénási Sándor 1978-ban. A vértesaljai esperes által említett igazságkereső élet és egyenes tartás nyilvánul meg Nagy Vince ’56-os verseiben is.

A nyugdíjas lelkipásztor a forradalom és szabadságharc idején jól ismerte a harcok menetét és célját. Október 29-én így írt Tombol a harc című versében:

„A maroknyi kis magyar nép / Csudát művel, küzdve egyként. / Munkás, paraszt, volt úrféle / Együtt omlik, hull a vére. / Kis gyermekek, kis leányok / Úgy vívnak, mint oroszlánok / Szembe szállnak puszta kézzel / A dübörgő harcigéppel”.

November 4-én fejezte be Elnémult a fegyver című versét, amely a szabadságharc győzelméről szól, és amelyet akkor kezdett írni – a szabadság felett érzett öröm közepette –, amikor még nem tudta, hogy a szovjet csapatok Magyarország lerohanására készülnek. A kéziratba a szerző megrendülten írta megjegyzését: „Mikor ezen vers utolsó sorait írtam 1956. nov. 4-én ágyamban alvásból felébredve, hajnalban; távoli tompa dörrenések hallatszottak. Reggel tudódott ki, hogy az elvonult orosz sereg éjjel orvul visszatért. S ágyúzva Budapestet, – s elárasztotta az országot, hogy letörje a szabadságot.”

Noha a szovjet csapatok fővárosi bevonulásáról már a rádióból értesülhetett, a szerző örök tanulságul így zárta említett versét:

„Száll a lelkünk… S kiált szerte a világba; / Lássák meg a népek, nézve a csudára, / Kiket a félelem aggódva mar: – / Íme rést ütött a vakult setétségen / Hogy az igazság és a szabadság éljen, / Egy eltiport kis nép: az árva magyar.”

Nagy Vince verseiben a magyarság tiszta szabadságáért és igazságáért állt ki, megfogalmazva, hogy „én megalkuvó sohsem lehetek”. Küldetésének tartotta, hogy írjon a magyarság szabadságvágyáról, hiszen úgy tartotta, hogy szólnia kell, és vitte az „elhívatásnak szentelt tüze”. Megemlékezett a harcokról és az áldozatokról, emléket kívánt állítani a hősöknek, és mindeközben a szeretet fontosságát hangsúlyozta:

„Hazug világ az, hol nincs szeretet. / Csalás, hitványság minden ígéret, / Hol nem jóságból nő az élet.”

zászlók

Nemzeti és egyházi hűségünk jelképei

Fotó: reformatus.hu

A cikket elolvashatják a Reformátusok lapja október 24-i számában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!