„Nem a magunk bölcsességét, írásértelmezését, művészetét szóltuk, hanem csak egyszerűen, sallangmentesen azokat a szavakat, amelyeket Isten Lelke ihletett sok száz évvel ezelőtt” – írja beszámolójában Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára.
2008 óta a Magyar Bibliatársulat, a Református Közéleti és Kulturális Központ, a Luther és a Kálvin Kiadó negyedik alkalommal ünnepelte a Szentlélek kitöltetésének ünnepét egy nyilvános, utcai bibliaolvasással, amelynek célja ismét az volt, hogy közelebb vigyük a Bibliát egyre kevésbé ismerő „utca emberét” a pünkösdi események lényegéhez.
2011. június 13-án, pünkösdhétfő délután egy órától este hatig szóltak a Szentírás szavai a kora nyári hőségben hol benépesülő, hol ritkásabb budapesti téren. Mint tavaly, most is mintegy harminc felolvasó – diákok, lelkészek, arra járó és felbátorodott turisták, színészek és „közéleti” emberek –, nyolc nyelven olvasták az Apostolok Cselekedeteiből az első pünkösd történetét, Máté evangéliumát, a zsoltárokat és a páli leveleket, de nem annyira a számok voltak az érdekesek most sem, hanem maga a „tett”: kiállni egy téren a mikrofon elé, és hirdetni az igét az embereknek.
Még a templomi bibliaolvasásban gyakorlott lelkész résztvevők is úgy érezték, hogy ez az élmény igazán a bibliai „parrészia”, az Apostolok Cselekedeteiben oly gyakran felbukkanó „bátorsággal szólni” minősített alkalma. Nem a magunk bölcsességét, írásértelmezését, művészetét szóltuk, hanem csak egyszerűen, sallangmentesen azokat a szavakat, amelyeket Isten Lelke ihletett sok száz évvel ezelőtt, és a mely szavakat ugyanez a Lélek – ha és amikor akarja – bármelyik felolvasóban vagy hallgatóban életté formálhat.
A Bibliatársulat számára a lelki és teológiai szempontok mellett a mai alkalom azért is kiváló volt, mert a gyakorlatban kipróbálhattuk, „hogyan szólnak” felolvasva az új fordítású Biblia revíziójának eddig elkészült munkaszövegei. Bibliaolvasásunknak sajátos hátteret és többletet adott a 200. évfordulóját ünneplő Deák téri evangélikus templom impozáns épülete, és a gyülekezet lelkészeinek, munkatársainak segítő jó szándéka, amelyért a szervezők nevében is ezúton mondunk köszönetet. Ha élünk, találkozunk jövőre is!
Pecsuk Ottó