A díjakat május 22-én, a megye napján és egyben a magyar református egység napján vehette át Bölcskei Gusztáv, aki kifejtette rövid köszönetnyilvánításában is, hogy „van ebben valami predestinációs vonás, hogy éppen ezen a napon, amikor május 22-e és az egység gondolata ott van az ember szívében, fejében, akkor gondolta egy szűkebb közösség, hogy ebben a kitüntetésben részesít".
Bölcskei Gusztáv a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szamoskéren született. Szülőfalujának és Szatmárcsekének is díszpolgára, és bár több tíz éve Debrecenben él, mindig szeretettel gondolt és látogatott vissza a szatmári és szabolcsi térségbe és szívén viselte az ott élők sorsát, ahogy püspöksége alatt az egész Tiszántúl jövőjét. Ahogy Bölcskei Gusztáv nem feledkezett meg a megyéről, úgy ezzel a díjjal jelezte a megye, hogy az ott élők sem feledkeztek meg a Tiszántúli Református Egyházkerület egykori püspökéről.
„Úgy gondolom, hogy ezen a tájon olyan emberek élnek, akik szeretik az egyenes beszédet, szeretik a szavukat megtartani és nem felejtkeznek el egymásról, akkor sem, hogy ha fizikailag vagy térben nem élnek egymás közelében. Jó volt ott lenni, azokkal a polgármesterekkel, lelkészekkel, presbiterekkel, akik a maguk természetes módján élik meg a hitüket, a közösségért vállalt felelősségüket. Én igyekeztem, amennyire lehetett mindig ennek a lelkületnek az értékét, fontosságát képviselni, és hogy ha ez sikerült valamilyen mértékben, akkor az jóleső érzéssel tölti el az embert. Mindig jó és mindig jó volt oda hazamenni. Nem kell külön stílust felvenni, hiszen ismerjük a közös kifejezéseket, ismerjük a közös szomorú és örömteli emlékeket. Ez az összetartozás, úgy gondolom, nagyon fontos egy olyan korszakban, amelyik nagyon-nagyon hajlamos arra, hogy elfeledkezzen ezekről és elveszítse azokat a gyökereket, amelyek nélkül nem lehet igazán tartós egyéni és közösségi életet élni".
Bölcskei Gusztáv a díjat Bosák Nándor római katolikus püspökkel együtt vehette át, akivel tizennyolc éven keresztül együtt szolgálták az ökumené jegyében a keresztények érdekeit. Erről így vallott Bölcskei Gusztáv:
„A püspöki szolgálatot Bosák Nándor hamarabb kezdte, de püspöki szolgálatának nagyobbik részében valóban együtt lehettünk, és ez az együtt nagyon sok eseményben megnyilvánult. Nemcsak ünnepi alkalmakban, hanem amikor szükség volt egymással leülni, megbeszélni akár feszültségeket, kényes kérdéseket is – ezt nagyon természetes módon lehetett megtenni. Én azt hiszem, kölcsönösen megvolt és megvan bennünk az a tisztelet és megbecsülés, amelyik soha sem volt tolakodó egyikünk részéről sem, de jó volt azt megérezni, hogy ez fontos egy kívülálló közösség számára is. Mindig azt vallottam és most is csak azt tudom mondani, hogy ma az ökumenikus nyitottság feltétlenül hozzátartozik a keresztény bizonyságtétel hitelességéhez, hiszen egy elvilágiasodott, szekuralizált környezet nagyon rossz néven veszi, ha felekezetek, egyházak, lelkészek, papok egymással versengenek, vitáznak, ezért az, hogy együtt vettük át a díjat, egy külön színfoltja volt május 22-ének."
Forrás: ttre.hu