A böjti időszakban helyezkedik el, mégis leginkább örömünnepként tekintünk rá. Jézus halála előtti bevonulására emlékszünk virágvasárnap, amikor diadallal lépett be a város kapuján, mégis az őt éljenző tömeg nem sokkal később őrjöngve kérte, hogy feszítsék meg. A furcsa kettősség feloldásához Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét hívtuk segítségül.
Milyen szerepe van virágvasárnapnak a húsvét felé közelítésünkben?
Nem feledhetjük el, hogy virágvasárnap a böjti időszak része, a hatodik böjti vasárnap. Ezért semmiképpen sem szakíthatjuk ki ezt a napot a szenvedéstörténet eseménysorából. Nincs önállósága a virágvasárnapnak. Furcsa diadalmenet, szívfacsaró bevonulás, bosszantóan futó ünneplés volt mindaz, ami virágvasárnap történt. Összevegyült az éljenzés, a megrendülés, a harag, a sírás és a dicsőítés. Ezért vigyázni kell a felhőtlen örömünnep-jelleg kidomborításával, mert ez a kapuja a szenvedés nagyhetének. Jézus számára csupa kísértéssel teli nap volt ez. Megérinti-e a földi királyság lehetősége? Ellent tud-e állni a tömeg sodrásának? Mi lesz erősebb: a csodáltság vonzalma, vagy a megváltás visszahozhatatlan alkalma? Jézus mindezeket legyőzte és küldetésének teljesítésében visszafordíthatatlanul a célegyenesbe fordult.
Számos énekünkben énekeljük mi is a Zsoltár nyomán: „Hozsánna a Dávid Fiának”, ami a virágvasárnapi történet fontos eleme, hiszen az emberek is ezt kiáltották, amikor Jézus bevonult. Mit értünk pontosan a hozsánna szó alatt?
A „hozsanna” kifejezés első sorban segítségkérés, amely az idők során dicsőítő felkiáltássá fejlődött. Esedezés volt, amiből a messiásvárás öröméneke lett. Több fordítása is lehetséges: „Rajta, hát Uram, Isten, segíts meg!” (vö. Zsolt 118). „Add meg az üdvösséget!” „Légy segítségünk!” „Légy üdvösségünk!” „Segíts, magasságban lakozó!” Jézusra nézve mindkét érzés – a segítségkérés és a dicsőítés is – létezhet egyszerre, mindkettőt várja, és párhuzamosan hallja is őket: a segítségkérés és a dicsőítés is kijár neki. Mivel neki adatott minden hatalom mennyen és földön, Ő az, aki tud és akar segíteni, és egyedül övé a dicsőség mennyen és földön.
Vajon miért lehet, hogy a húsvét előtti vasárnapot kiemelten a bevonulástörténetre emlékezésnek szenteljük, noha éppen azt mutatja meg, mennyire megbízhatatlan az ember: egyszer éljenez, másszor halált kíván?
Ha a virágvasárnap mellékszereplőire tekintünk, akkor lehet szégyenérzetünk, de a nap központi alakja Krisztus Király, mi őrá figyelünk. A messiási forgatókönyv miatt kell kiemelnünk ezt a napot, hiszen Jézus beteljesíti a Zakariás próféta által megírtakat: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9). „Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában” (Zak 14,21). Jézus nemcsak szavával, hanem beszédes tetteivel, prófétai jeleivel a templomért szállt síkra. Mindazért, amit a templom, mint istentisztelet, a választott nép küldetésének, Isten köztük létének szimbóluma hordozott. Az Atya háza iránti féltő szeretet nem tűri el az istentisztelet hamisságát.
Fekete Károly püspök
Mennyire örülhetünk felszabadultan virágvasárnap, néhány nappal nagypéntek előtt?
Ismerjük a történet folytatását, de nemcsak nagypéntekig látunk, hanem a történet csúcspontját is ismerjük, amikor a hét első napján feltámadt a halálon győzedelmeskedő Krisztus. Innen visszanézve kell megértenünk a virágvasárnap jelentőségét. Jézus Krisztus messiási titkából felragyog valami ezen a napon és ezzel is prófétai ígéretek teljesednek be, de ezek a jelek dialektikus feszültségben jelennek meg, ahogyan egyik énekünk mondja: „Jézus király, és magát annak vallja, de hogy királlyá tegyék, nem javallja”. Jézus Krisztusnak királyi igénye van. Ez az igény azonban csak a hit számára világos, mert ez olyan dicsőség, amelyik el van rejtve a mi szemeink elől. Jézus olyan király, aki inkább megtérésünkre, mint ünneplésünkre vár.
Hogyan létezhet bennünk egyszerre a bűnbánat és az öröm?
Az őszinte bűnbánatra kapott bűnbocsánat felszabadító örömöt okoz. A bűnbocsánat – egyedül Isten kegyelméből, Krisztus áldozatáért – a Szentlélek ajándéka. A bűn nagyságát a kegyelem fényében, mint megbocsátott bűnt ismerjük fel. A Krisztus igazságával megajándékozó kegyelem azt az evangéliumot hordozza, hogy Isten „háta mögé vetette” bűnös múltunkat, ezért örömmel és reménykedve tekinthetünk előre.
A nagyhét virágvasárnappal kezdődik és a Feltámadás napjával zárul. Mi a különbség a kétfajta – virágvasárnapi és húsvéti – ünneplésünk között?
Röviden, tömören leginkább egymásnak feszülő ellentétpárokkal tudom kifejezni e különbséget a kétféle ünneplés között. A virágvasárnapi bevonulásra rávetül a passió árnya, húsvétkor viszont a sír sötétjéből előtör a feltámadás fénye. Múló éljenzés emberi elvárásokkal virágvasárnap, a teljesített küldetés utáni örök megdicsőíttetés húsvétkor. Ambivalens király-csinálók sodrása a félreértett uralom jegyében Jeruzsálem utcáin virágvasárnap és a feltámasztó Atya Isten titokzatos őrségváltása a teljhatalom erejével Arimátiai József sírboltjánál. virágvasárnap a Békesség Fejedelmének mondunk hozsannát, húsvétkor az Élet Fejedelmének zengünk halleluját. Virágvasárnap múló epizód a véges időben, húsvét folytatás az örökkévalóság végtelenségében. Ebben az irdatlan fesztávban képes gondolkodni, tenni, szeretni és hordozni az ember ügyét az Isten Fia. Ebben a hosszú távú megoldásban minden Krisztusban bízó ember rövid távú ügye is megoldást nyerhet. Ilyen Főpapunk, Főprófétánk és Királyunk nekünk a Megváltó Krisztus!