A XIII. Zsinat hetedik ülésszakának második napján a zsinati tagok elfogadták a diakóniai, pedagógiai és lelkészi díjakra vonatkozó előterjesztéseket. A Kiss Ferenc-díjat, a Juhász Zsófia-díjat, az Imre Sándor-díjat és a Dobos Károly Lelkészi díjat a novemberi Zsinaton adják át, a Makkai Sándor-díj kitüntetettjeit az országos református tanévnyitó istentiszteleten, augusztus 27-én Budapesten köszöntik.
A Szeretetszolgálati Iroda idén februárban is pályázatot írt ki a diakóniai díjakra. Az elismerést immár ötödik éve adják át. A Kiss Ferenc-díjra nyolc, a Juhász Zsófia-díjra tizenhárom felterjesztés érkezett. A Zsinat Diakóniai és Egészségügyi Bizottsága úgy határozott, hogy a Kiss Ferenc-díjat idén Dr. Varga Zsigmondné Somogyi Éva és Körömi Lászlóné, a Juhász Zsófia-díjat pedig Juhász Sándor és Juhász Sándorné, valamint Babolcsai Istvánné kapja.
Dr. Varga Zsigmondné Somogyi Éva több évtizede hűséges tagja a Debrecen - Nagytemplomi Református Egyházközségnek, és a gyülekezet presbitériumának. Nyitottság, segítő és áldozatkészség jellemezte egész életében. A rendszerváltást követő esztendőkben két nagy feladata volt, a gyülekezet tagjainak összekovácsolása és az idősek, elesettek, betegek látogatása, gondozása. Segítéségével nyílt meg Debrecenben a Nyitott Ajtó Otthon, ahova különböző programokat, bibliaköröket, idős klubot szerveznek. A gyűjtött adományokból a rászorulóknak segítettek, élelmiszerrel és gyógyszerekkel. E közösséghez kapcsolódva jött létre a gyülekezetben a támogató szolgálat és a házi segítségnyújtás. Kezdeményezésére alakult a beteglátogatói kör, melynek tagjai felkeresték, számon tartották a betegeket, rendszeresen látogatták őket, megszervezték a beteglátogatók szakmai képzését is. Dr. Varga Zsigmondné tagja a Presbitérium Diakóniai Bizottságának is, ami a szeretetszolgálat munkáját koordinálja. Mint Isten igéjét értő és hitvalló bizonyságtételével már sok gyülekezeti tagnak segített, sokaknak lett vigasza, erős bástyája.
Körömi Lászlóné a Budapest Csillaghegyi Református Gyülekezet tagja, "önkéntelen" diakónus, a Lepramisszió, az Iszákos mentő misszió, és minden egyéb gyülekezetépítési lehetőség megragadója, mind a mai napig. Fiatal kora óta fáradhatatlanul segíti az elesetteket, rászorulókat, elmaradhatatlan az idős, beteg gyülekezeti tagok mellől.
Juhász Sándor és Juhász Sándorné lelkészházaspár 28 éve szolgál a Vésztői Református Egyházközség Szeretetotthonában. Az akkori nehéz politikai életben próbálták az egyházi életet újra ébreszteni, házi Istentiszteletekkel, hittanórákkal, konfirmációkkal, nyári táborokkal, gyülekezeti kirándulásokkal, ezek az alkalmak, programok a mai napig aktuálisak. A magányos, rászoruló embereket külföldi, és saját adományaikkal segítették. Gyakran megvendégelték saját otthonukban a rászorulókat, és akik szolgálatot vállaltak az egyház életében. 1990-ben létrehozták a Keresztyén Családsegítő Szolgálatot, mely a diakóniai munka kezdete volt, ezután fokozatosan építették ki a szociális hálót, önkéntesek, és szakemberek segítségével. Ugyanebben az évben létrehozták a Kis Bálint Református Iskolát. 1993-ban megnyitott az idősek bentlakásos otthona, majd ezt követte az otthonápolási szolgálat, szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás, idős klub, támogató szolgálat kiépítése. Ezek a szolgáltatások munkahelyeket teremtettek az ott élő lakosok számára. Munkájukat nemcsak a példamutatás, hanem a maradandóság is jellemezte.
Babolcsai Istvánné immár 40 éve a Dunaalmási Református Szeretetház dolgozója. 16 évesen édesanyja kérelmezte felvételét az Otthonba. Kezdetben a fekvő osztályon végezte a fiúk gondozását, a diakonissza testvérektől eltanult emberiséggel, lelkiismerettel, hűséggel, református szellemmel. Időközben elvégezte az egészségügyi gyermekotthoni gondozó képzést. Családja mellett mindig segítségre volt, ha az intézményben szükséghelyzet állt elő. Édesanyja halála után saját húga gyámja is lett, az intézményben lakó gyerekek is édesanyjuknak tekintik gondoskodó, önzetlen szeretete miatt.
A Makkai Sándor-díjat a magyarországi és határon túli református pedagógusok részére alapították. A díj adományozásának feltétele a több éves óvónői, tanítói vagy tanári tevékenység magyar református közoktatási intézményben, a kiemelkedő szakmai munka, valamint példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díj évente három pedagógusnak adományozzák, akik közül egynek mindig határon túli pedagógusnak kell lennie. 2011-ben a Makkai Sándor-díjat Csiszár Ákosné, Karikó-Tóth Tibor és Veres Edit kapta. A díj átadására az országos református tanévnyitó istentiszteleten augusztus 27-én Budapesten kerül sor.
Csiszár Ákosné Tőzsér Emma 1944-ben Kabán született. 1965-ben a Debreceni Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát, általános iskolai tanítóként. 1965-1968. között a nyírmártonfalvi nevelőotthonban tevékenykedett, mint tanító. Tekintettel arra, hogy Csiszár Ákos lelkipásztor úr Tivadaron végezte szolgálatát, a feleség nem láthatott el tanítói állást ugyanebben a faluban. 1968-1972 között Gulácsra kellett átjárni a helyi általános iskolába. Ha kellett biciklivel, a kemény téli hónapokban is, dacolva a hóval, faggyal, a hideggel. Az 1972. esztendő változást hozott a család életében, mivel Tiszakanyáron végre teljes egészében együtt élhették mindennapjaikat. 1972-1987 között a Tiszakanyári Általános Iskola pedagógusaként látta el feladatait. 1987-ben szolgálati helyük révén Kisvárdára költöztek, ahol 1994-ig a 4. számú Általános Iskola alkalmazásában állt. Tőzsér Emma 1994-ben lépett az iskola kötelékébe. Örült a felkérésnek, hiszen értékrendjében fontos helyet foglalt el az erkölcsi nevelés, melyet itt az iskolában nap, mint nap gyakorolhatott, valamint vágyott az egyházi közösségre, mely mindennapjait jellemezte. Munkája során fő célkitűzése volt, hogy megfelelő tanítói közösséget alakítson ki, mely a több száz éves hagyományozást alkalmazza. Különös gondot fordított a közvetlen kapcsolattartásra, mind a tanulókkal, tanárokkal, és a szülőkkel is. Támogatta a népi kultúra átadását, ápolását, melyet a néptánc oktatásával, a furulya órákkal és a népzenei neveléssel valósított meg. Negyvenöt éves pedagógusi munkássága során emberszeretete áthatotta egész. Munkásságát a szellemi tettrekészség és tartás, valamint mérhetetlen alkotásvágy jellemezte.
Karikó-Tóth Tibor 1967-ben született Szentesen. Az általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1990-ben földrajz-rajz szakon diplomázott a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Két évvel később a Debreceni Református Teológiai Akadémián hittanoktatói végzettséget szerzett, majd 1997-ben közoktatási vezető szakvizsgát tett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Első munkahelyén a nagymágocsi Hunyadi János Általános Iskolában földrajzot és rajzot tanított. 1993 szeptemberétől az iskola újra egyházi iskolává válásának kezdetétől, dolgozik a Kiss Bálint Református Általános Iskolában. Két évig szaktanárként, fél évig igazgatóhelyettesként tevékenykedett, majd 1996-tól intézmény igazgatói feladatát látja el. Az Iskola, aminek élére került 1996-ban, három évvel korábban lett újra egyházi intézmény. Magabiztosan, ötletekkel telve, megújulásra kész tervekkel látott munkához. Az iskola mára a város egyik legvonzóbb és legkorszerűbben felszerelt intézménye lett. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény hogy a városban évről-évre csökkenő gyermeklétszám ellenére az iskola létszáma, alig több mint tíz év alatt, közel kétszáz fővel emelkedett, jelenleg 430 fő. Több éve a Szentes Nagytemplomi Református Egyházközség presbitere és egyik gondnoka. A gyülekezetben rendszeresen vállal szolgálatokat. Munkájának eredményeképpen a Kiss Bálint Református Általános Iskola korszerű ismereteket adó, szeretetteljes légkörű, nyitott szellemiségű keresztyén iskolává vált.
Veres Edit 1968-ban született. 1987-ben végezte el az ungvári zeneművészeti szakközépiskolát. 1996-tól dolgozik a Péterfalvi Református Líceumban nevelőként a lánykollégiumban és emellett egyházi ének-zenét tanít a líceumi tanulás három éve alatt. Időközben kántori és hitoktatói tanfolyamokat végzett. A líceumba úgy került, hogy a lelkipásztor felkérésére a biztos zenetanárnői állását és a mindennapi megélhetését biztosító jól fizetett munkáját otthagyta Isten iránti hűségből a bizonytalanért, hisz akkor még a líceum be sem volt jegyezve, noha már folyt benne az oktatás. Hatalmas felelősség szakadt a nyakába, kitaposatlan utakon, minden perspektíva nélkül vállalta és végezte a nevelőként a munkáját. Őszinte szívvel és odaadóan irányította a kamaszkorban mindig nehezen kezelhető fiatal lányok életútját Isten közelébe. Közben állandóan osztályfőnök volt, de mindig ügyesen össze tudta egyeztetni és szét tudta választani az osztályközösség egészséges formálódását, a líceum női társadalmának sajátos gondozását, az egyéni lelki gondozást, az egyházi ének-zene oktatási munkát és a többszörösen elágazó gyülekezeti szolgálatát egymástól. A nem túl bőséges szabadidejében a gyülekezetben kántorizál és hittanoktatást végez. A ’90-es években az ifjúsági táboroknak volt aktív munkatársa. Énektanításával, példaadó életével már akkor is kitűnt és hozzájárult a felnövekvő nemzedék keresztyén módon való tanításához. Jelenleg az egyházmegye tanügyi bizottságának a tagja. Legújabban példás megbízhatóságát felismerve a tivadarfalvi gyülekezet bizalmat szavazott neki: ő lett a gyülekezeti pénztárnok. Az iskola történetében ott van a mindennapi része a fizikai munkákban, az oktatásban, a nevelésben, a lelkigondozásban, az összetartásban, a fejlesztésben. Bizonyságtévő élete pedig csak egyről tanúskodik: odaadó szolgája ő Istennek.
Az Imre Sándor-díjjal a református iskolaügyért végzett áldozatos munkát jutalmazzák. A díj adományozásának a feltételei a több éves iskolavezetési vagy a református oktatásügyért más területen folytatott kiemelkedő szakmai tevékenység, valamint példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díjat idén Szathmáriné Tóth-Pál Ildikó kapja.
Szathmáriné Tóth-Pál Ildikó 1963-ban született Sátoraljaújhelyen. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon – az akkori Rákóczi Gimnáziumban végezte. 1986-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem–orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári végzettséget. Tanulmányai után 1986-tól visszatért volt iskolájába és ettől kezdve különféle munkaterületeken végzi tanári, vezetői munkáját. Tanárként, majd 1993-tól 2006-ig igazgatóhelyettesként, 2006-tól igazgatóként végzi szolgálatát. Időközben megszerezte az angol szakos nyelvtanári diplomát, valamint közoktatási vezetői szakvizsgát tett. Tanári munkáját igényesség, rugalmasság és tanítványok felé nyitottság jellemzi. Az iskolában illetve a közoktatásban eltöltött idő alatt mindig aktív formálója, aktív részese volt a közösségnek, az oktatásügynek. A képzések során szerzett tapasztalatokat becsületesen, keresztyén értékrenden alapuló erkölcsi alapon használja az iskola érdekében. Hivatásának tekinti a közoktatásban végzett munkát, időt, energiát nem kímélve, teljesíti lelkiismeretesen a különféle feladatokat. A helyi református gyülekezet aktív tagja, társadalmi tevékenységei közül a Tiszáninneni Református Egyházkerület kerületi tanácsának tagja, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumáért Alapítvány kuratóriumi tagja, a Pataki Diákok Országos Szövetségének alelnöke. Több éves iskolavezetésért és a református oktatásügyért végzett hűséges, aktív munkájáért javasolták kollegái az Imre Sándor díjra.
A Dobos Károly Lelkészi díjjal nem a reflektorfényben élő, hanem a falvakban, kisgyülekezetekben, elsősorban kistelepüléseken munkálkodó lelkipásztorokat jutalmazzák. A díjra az a gyülekezetben hűséggel szolgáló, gyülekezetét megőrző, építő, velük közösséget vállaló lelkipásztor jelölhető, akinek gyülekezeti lelkészi szolgálati ideje legalább 20 év. 2011-ben a Dobos Károly Lelkészi Díjat Katona János magyaralmási lelkipásztor kapja.
Református.hu