A Balaton-környéki Szóládon az egyébként is aktív gyülekezeti életet magyar és holland nyaralók színesítik. A Somogy vármegyei településen a tradicionális református közösséghez városokból beköltöző családok csatlakoztak, így a helyi gyülekezet egyszerre tükrözi a reformátusság népegyházi és úgynevezett „hitvalló” arcát.
Ha jól tudom, akkor Szólád lakosságának száma folyamatosan növekszik.
A járvány időszakában sokan költöztek el a városokból, akár Budapestről is, közvetlenül a Balaton partjára vagy az attól egy sorral beljebb található településekre. Részben azért, mert már adott volt a távmunka lehetősége – legalább a hét egy-két napján – részben pedig általános jelenség, hogy az ország lakossága keletről nyugatra áramlik, tehát keleten folyamatosan csökken a népességszám, míg a Nyugat-Dunántúl fejlettebb régióiban egyre csak nő. Ami a Balaton környékét illeti, a tóparti települések esetében előfordul, hogy egész falurészek, városrészek kihaltak szeptembertől áprilisig, ezzel szemben egyel hátrébb a legtöbb házban laknak. Ennek következtében a közösségek is sokkal elevenebbek.
Több Balaton-parti település kapcsán hallani, hogy az eredeti faluközösség teljesen felhígult, egyszerre van jelen a hagyományos kultúrájú, általában idősebb lakosság, valamint a már városi igényekkel rendelkező beköltözők.
Ez egy létező jelenség, amely nemcsak ezt a térséget, hanem az egész református egyházat is kihívás elé állítja. A tradicionális közeg nyilvánvalóan igényli, hogy a hagyományos struktúrák, amelyekben felnőttek, valamilyen formában tovább éljenek, ápolja azokat az egyház. Másrészről viszont annyira sok az új ember, hogy ez magától értetődően hozza magával azt az igényt, hogy új formákat is bevezessenek az adott gyülekezetek. Nagyon érzékenyen kell egyensúlyt tartani, hogy ne tűnjünk pusztán hagyományőrző, kiüresedő közösségek halmazának, de ne akarjunk görcsösen modernnek látszani sem.
Miként válhat a megváltozott igények között is vonzóvá egy gyülekezet?
Ez nem feltétlenül abból fakad, hogy mekkora egy adott település. Ahol egy olyan sugárzó lelki közösség tud kialakulni, amelyhez egy bizonyos befogadó infrastruktúra is társul, ott úgynevezett gyűjtő gyülekezet alakulhat ki. Lassan elveszik az a fajta tradicionális kötődés a valláshoz, hogy valaki beleszületik egy református családba, és úgy érzi, számára kötelesség, hogy részt vegyen az egyház életében. Rohamosan csökken azok aránya, akik ilyen megközelítésben egyháztagok, és egyre nagyobb arányú a tudatos egyháztagság. Az úgynevezett tradicionális népegyházi keretek felbomlóban vannak, és egyfajta hitvalló egyházi közösség kezd kialakulni.
Hogyan tudja összefogni a lelkipásztor az ilyenfajta, heterogén közösségeket?
Arra a bibliai példára hivatkoznék, amikor a jó házigazda „újat és ót hoz elő kamrájából” (Mt 13,52). Mindkettőt használni kell, és mindkettőnek az értékeire fel kell hívni a figyelmet, és semmit sem szabad csak önmagáért használni. Attól még, hogy valami régi vagy új, nem lesz tőle értékes. Ami a régiben értékes, az a hagyománykeret, ami megtartó erővel bír, azt a saját érdekünkben kell továbbvinni, az újat pedig ebbe integrálni. Erre tudok példát mondani a gyülekezetünk életéből is, mondjuk az istentiszteleti helyszínek kapcsán. A klasszikus templomtér csak istentiszteletre alkalmas, ennek megvannak az előnyei, és megvannak a hátrányai. Az előnye az a fajta ünnepélyesség, szent miliő, ami körbeveszi az embert, ha belép, és könnyen a hatása alá kerül. A komfortérzetet azonban a fapadok, a fűtetlen belső tér nem segíti. Ebből kifolyólag két istentiszteleti helyszínt használunk az év során, húsvéttól a reformáció napjáig a templomban vagyunk, az év másik időszakában pedig a gyülekezeti házban, ami fűtött, mosdóval, és baba-mama szobával is rendelkezik, valamint a gyermek-istentiszteleti terem is közel van hozzá. Egyébként a templomtérben is használunk modern elemeket, például egy vetítővásznat, amelyre az igehirdetéskor vetítünk ki kulcsszavakat, képeket, alapigéket emelünk ki rajta, ezzel is könnyítve az odafigyelést. Ezt az idősebb, tradicionálisabb gyülekezeti tagok is szeretik, sőt kifejezetten igénylik, például az énekeket is könnyebb onnan követni, mint az énekeskönyvben keresgélni. Egyébként használunk az énekeskönyvben található dalok mellett más énekeket is.
A szóládi gyülekezeti tagok mellett járnak nyaralók is vasárnaponként az istentiszteletre?
Igen, Szóládon is akadnak bőven nyaralók, egy holland üdülőfalu is tartozik a településhez. A mi egyházi kapcsolatainkon keresztül találták meg a helyszínt holland református testvéreink. Van köztük olyan, aki tud valamennyire magyarul, de olyan is, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet, mégis eljön az istentiszteletekre, mert tudja, önmagában is érték jelen lenni a közösségben. A dallamokat esetleg ismeri, még ha a szöveget nem is, de érzi, hogy egy egyháztest vagyunk.
A hollandok csak szezonálisan szoktak a községben tartózkodni?
Főként a nyári szezonban, de előfordul, hogy akár télen is, de nincsenek azért sokan. A magyar nyaralótulajdonosok többen vannak, akad olyan is, aki egyébként egy budapesti gyülekezetben presbiter, viszont jelentős időt tölt itt a családjával a szünetekben, így a gyülekezet aktív tagjává vált, még a hétközi alkalmainkra is eljár, ha itt tartózkodik. Bibliaórákra, rendezvényekre, közösségi alkalmakra, még gyülekezeti szilveszterre is eljönnek. Emellett olyanok is járnak gyülekezetbe, akiknek nem helyben, hanem a környéken van nyaralója. Némelyek egymást értesítették arról, hogy „figyelj, van itt egy jó, befogadó gyülekezet”. Meg is szoktuk kérdezni, hogy miként találtak ránk, miért jönnek ilyen messzire. Azt szokták mondani, hogy azért, mert itt mosolyognak az emberek, megkérdezik, ki vagyok, honnan jöttem, és szólnak, hogy üljek le melléjük. Persze nem hívunk el senkit más gyülekezetekből, de ha valaki jön, azt nem küldjük el: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” – mondja Jézus (Jn 6,37). Így akarunk Krisztus gyülekezete lenni: aki itt találja meg a lelki otthonát, azt szeretettel fogadjuk.
A gyülekezet egy táborozók, nyaralók fogadására alkalmas épületegyüttessel is rendelkezik. A testvérgyülekezetek itt táboroznak?
Ez a projektünk is sokszínű és több lábon áll. Kapcsolatban állunk több, határon túli magyar gyülekezettel, elsősorban ők szoktak ide érkezni, de a nyaralás oda-vissza működik, mi is megyünk rendszeresen a Felvidékre és Erdélybe. A második lábat a határon belüli testvérkapcsolataink jelentik, itt olyan gyülekezetekre gondolok, akik távolabb élnek tőlünk, és kedvező költséggel nyaralhatnak Szóládon. A felekezetközi kapcsolatok funkcionálnak harmadik lábként, egy görögkatolikus egyházközség például nyolcadik éve üdül nálunk. Amennyiben itt vannak még vasárnap, ők is eljönnek istentiszteletre.
Így mutatja be a szóládi gyülekezetet és a misszióról való elképzelését Hajdú Zoltán Levente:
„A gyülekezeti működésünk arra épül, hogy életszerű válaszokat adjunk az emberek valóságos kérdéseire. Miért van gyümölcsöse a gyülekezetnek? Azért, mert az Isten ránk bízta ezt a teremtett világot, amivel mi úgy gazdálkodunk, hogy szelíd szeretettel gondozzuk a ránk bízott növényi környezetet, több mint tíz éve ökogyülekezet is vagyunk. Miért üzemeltetünk gyümölcsfeldolgozót? Azért, mert a termék, amit ott előállítunk, megmutatja: lehet felelősen bánni önmagunkkal és a ránk bízott javakkal. Természetes élelmet állítunk elő, nincs színezék, tartósítószer, semmi adalék a gyümölcslevekben. Ez olyan értéket és minőséget jelent, hogy a Michelin-csillagos balatonszemesi Kistücsök étterem a mi gyümölcsleveinket árusítja. Emellett indítottunk egy óvodát is, hiszen ez az első olyan intézmény a kicsi emberek életében, ahol találkoznak a közösségi léttel. Azt szeretnénk, hogy olyan értékeket kapjanak, amiket egy életen át magukkal visznek, és amikor az Isten jónak látja, akkor majd előhozza ezt az életükből. Ezért is Magvető az óvodánk neve. Pál apostol azt mondja Timóteusnak, hogy »az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot« (2Tim 2,24-25). Minket ez a szelíd szeretet biztatott, tehát ezt hirdetjük, és ez kell, hogy sugározzon az életünkből. Hogy ez mikor és hogyan eredményez megtérést az adott emberekben, az az Isten kegyelme, én nem tudom kiszámítani. Az én feladatom hirdetni mindezt, ő pedig hozzáteszi, amit kell.”