Nem mindegy, kinek a hangja tölti be a pusztát

Szinte mindenki találkozott már a Református Közéleti és Kulturális Alapítvánnyal (RKK), aki járt nagyobb református rendezvényen Magyarországon, legfeljebb nem tudta, hogy ők dolgoznak a háttérben. Ők állnak például a Reformátusok Szárszói Konferenciája, a BORUM - A Kárpát-medencei református szőlészek és borászok fóruma és a Református Zenei Fesztivál mögött is. A rendezvények szervezőire is igaz, ami egy futballmeccs játékvezetőjére: az a jó, ha nem is emlékszünk rá, mert ez azt jelenti, hogy gond nélkül lezajlott minden.

Az RKK sokrétű szolgálatot végez a kulturális és közéleti térben, miközben ügyel arra, hogy a keresztyén lelkiséget is képviselje.
Zila Gábor, az alapítvány ügyvezetője felel a feladatok kiosztásáért és az alapítvány rajta keresztül áll közvetlen kapcsolatban a Magyarországi Református Egyházzal és a külső partnerekkel. Némedi-Varga Dávid általános ügyvezető-helyettes, alapvetően a kommunikációs feladatokkal foglalkozik, míg Szávay László, aki áprilisban csatlakozott a csapathoz, olyan stratégiai feladatok koordinálásáért felel, amelyekre korábbról volt az alapítványnak felhatalmazása, de egyszerűen nem jutott energiájuk és idejük a megvalósításra, vagy új tennivalóként jelentek meg. Ők hárman voltak beszélgetőpartnereink, amikor az RKK tevékenységi körét igyekeztünk feltérképezni.

Beszélgetésünk elején rögtön hangsúlyozzák, ők csupán a „piramis teteje”, kollégáik kemény munkáját igyekeznek koordinálni. Az RKK-ban a turisztikai feladatok Kovács Péterre hárulnak, az adminisztrációért Stronszki Szabina felel, a titkárságot Kassai Edina vezeti, az üzemeltetést pedig Andrási Szilvia végzi, míg Kovách I. Bendegúz főleg grafikai és technikai kérdésekben áll helyt.

Némedi-Varga Dávid egy katonai kifejezéssel élve jellemzi a szervezetet: korábban réskitöltő alakulatként működtek: mindig olyan feladatot végeztek el, amely az egyházban éppen felmerült a közélet, a kultúra és a rendezvényszervezés területén. Mostanra sikerült elszakadniuk a „tűzoltó” szereptől, és a rendezvények teljes lebonyolítása is a feladataik közé tartozik. Az RKK-nak mára több olyan eseménye is van, ahol nem csak a „keretért”, azaz a technikai háttérért felelnek, hanem a tartalomba is van beleszólásuk.
Zila Gábor ügyvezető a kialakult szerepkört megtiszteltetésnek és egyben óriási felelősségnek is tartja. „A legutóbbi BORUM-on a találkozó alapítója úgy fogalmazott: minden akkor kezdődött, amikor találkozott néhány lelkes fiatallal, akik borkultúra köré épülő rendezvényt akartak csinálni – ezek voltunk mi. A kezdeti együtt gondolkozásból közös szervezés lett. Először 90 százalékban nála volt az irányítás, 10 százalékban nálunk, mostanra pedig mi csinálunk mindent. Jól esett, amikor azt mondta: úgy látja, jó kezekben van a rendezvény.”
Az ügyvezető kiemeli, hogy még ha alakítanak is egy-egy eseményen, vagy máshogy rendezik meg, mint azt pár évtizede, akkor is ügyelnek arra, hogy a hagyományt és a lelki, valamint szellemi örökséget megőrizzék. „Talán ebben vagyunk mi többek, mint egy rendezvényszervező cég: a lelkekre is figyelünk, nem csak a testre.”
Ha valaki Facebook-oldalukon visszakeresi eseményeik közvetítését, egy dolgot egészen biztosan megtalál: a nyitó vagy a záró istentiszteletet. Mint mondják: az Istenhez fordulás, az Isten előtt megállás eseményik kiemelt pontja.

Némedi-Varga Dávid hangsúlyozza, lelkészek és egyháztagok bevonásával mára számtalan rendezvénynek adják hitéleti tartalmát is. „Ugyan számunkra kristálytiszta és világos a bibliai útmutatás: hogyan, mi alapján végezzük a munkánkat, mégis egyszerre szép és bonyolult helyzet, hogy a lelkiséget hogyan visszük bele egy-egy rendezvénybe.”
Szávay László ügyvezető-helyettes egyenesen missziói feladatnak látja az RKK eseményeit. Mint mondta, rendezvényeikre azért is van szükség, mert azokon az egyház felé törekvő, érdeklődő emberekkel találkoznak, akiknek egyházhoz kapcsolódása az RKK-n keresztül történhet meg. „Lehet, hogy mi cipeljük egy konferencia reggelén a zsinórkötegeket és a mikrofonállványt, de mi vagyunk azok is, akik a rendezvény után leülünk beszélgetni a vendégekkel. Ennek a munkának megvan az a jó kettőssége, hogy ugyan része az operatív rendezvényszervezés is, de a munka szellemi terményeit mégiscsak mi aratjuk le” – mondja Szávay László.

„Ha az elmúlt egy esztendő munkáját akarnám összefoglalni, akár azt is mondhatnám, hogy püspökszenteléstől a köztársasági elnök beiktatásáig mi segítettük az események lebonyolítását” – összegez Zila Gábor. A püspökszentelésen remek csapatmunka zajlott: a nagykőrösi istentisztelet előkészítésén dolgozó közösség a sok teendő ellenére is le tudott ülni egy-egy imaközösségre, emeli ki az ügyvezető. Novák Katalin köztársasági elnök beiktatásáról pedig az marad meg emlékeiben, hogy az általuk szerkesztett liturgiás füzet aznap rengeteg politikus és diplomata közösségi média oldalán megjelent. „Szerintem ennél jobb marketinganyagot nem is akarhat a Magyarországi Református Egyház” – fogalmaz Zila Gábor.

Némedi-Varga Dávid kommunikációs vezető is úgy látja, mindkét esemény fontos mérföldkőnek számít az RKK életében. Úgy gondolja, felnőttek a feladathoz, de azonnal hozzáteszi, hogy az említett rendezvények csak hatékony munkatársi közösségben valósulhattak meg. "A püspöki hivatalnál és a zsinati tanácsosnál összpontosuló szellemi tőkére és a sok munkatárs hatékony segítségére is szükség volt ahhoz, hogy a nagy kirakóst szépen össze tudjuk illeszteni, és összeálljon egy működő rendezvény" – mondja az RKK kommunikációs vezetője.

De vajon miért fontos, hogy legyenek református kulturális események? Zila Gábor válaszul Veres Sándor dunamelléki főgondnokot idézi: az RKK minden eseménye híd.
Azt már ő teszi hozzá, hogy a hidakat sokszor nem tekintjük fontosnak, hiányuk csak akkor tűnik fel, amikor át akarunk kelni a másik partra. „A híd olyan pontokat köt össze, amelyek között korábban nem volt kapcsolat.”
Zila Gábor szerint az egyháznak óriási szellemi és lelki kincse van, amelyet korszerűen kell megmutatni, ebben fontos szerep jut a kultúrának és a közéletnek, így az RKK hídépítő munkájának is.

„Úgy látom, Jézus és a keresztyén vallás azért tudott hódítani a világon, a szívekben és a történelemben, mert Jézus időszerű volt, és két lépéssel mindig mások előtt járt. Ugyanúgy a reformáció is azért tudott hódítani, mert Luther, Kálvin és a többiek időszerűek voltak, és mások előtt jártak” – veszi át a szót Szávay László. Az ügyvezető-helyettes szerint a Magyarországi Református Egyház is akkor fogja tudni továbbra is betölteni küldetését, ha mindig időszerű marad, és hogyha mindig a többiek előtt jár egy lépéssel.
Úgy véli, az egyháznak mára jóval sokrétűbben kell ellátnia missziós feladatát. Ez nem azért van, mondja, mert az Úristen igéje kevésbé lenne hatékony, egyszerűen a társadalmi környezet radikálisan megváltozott, a változások pedig még gyorsabbak lesznek a jövőben. „A jövő egyházának nagy feladata, hogy a változatlan tartalmat hogyan tudja átadni az aktuális társadalom igényeinek megfelelően. Ezért amikor fölteszik a kérdést, mi a missziós feladat ma, a válasz, hogy minden, amit az egyház végez. Mert hogyha ezt a rengetegféle szolgálatot elvégzi, összeáll, amit Jézus a missziói parancsban rábízott” – jelenti ki Szávay László.

Zila Gábor ehhez azt is hozzáteszi: rengeteg olyan kulturális kincs van, amelynek elsikkadt az egyházi, vallási eredete. Johann Sebastian Bach műveit ma világszerte játsszák, de kevésbé szokták tudni, hogy ezeket evangélikus kántorként írta, vagy elég csak Huszár Gál énekeire gondolni. „A reformáció, és a református egyház mindig is jelen volt a kulturális térben, és a kultúrán keresztül igyekezett embereket Istenhez vezetni, megmutatni nekik az Úristen dicsőségét. Az a mi feladatunk egy-egy kulturális eseményen, hogy visszaadjuk azt az eredeti tartalmat, újra hozzákapcsoljuk azt az eredeti lelki környezetet, amelyben egyes művek, gondolatok születtek, és akkor fél pillanat alatt kiderül, hol van a kultúra helye az egyházunkban.”

Az RKK több olyan rendezvényt is szervezett már, ahol aktuális közéleti kérdések kerültek szóba, sokszor akár olyanok is, amelyek komoly vitákat szültek a társadalomban. Amikor arról kérdezzük az RKK vezetőit, miért fontos a világ kérdéseivel foglalkozni az egyházban, Némedi-Varga Dávid úgy fogalmaz: ebben a világban élünk, és ha „mi nem hallatjuk a hangunkat, akkor mások fogják megtenni helyettünk”. Úgy gondolja, egy keresztyénnek aktívan kell tennie azért, hogy a „nemzet életét Isten országához közelítse.”

A keresztyénség felvállalásának, a keresztyén értékrendnek, az ehhez kapcsolódó konzervatív társadalmi tanításnak igenis vannak politikai következményei – ezt már Szávay László teszi hozzá, hangsúlyozva, nem pártpolitikai következményekről beszél. Szerinte, akik a református egyházat pártoskodással vádolják, nincsenek tisztában azzal, hogy az egyház tagsága, a konzervatív teológiai és társadalmi gondolatok túlsúlya mellett is, egy többfajta véleményt megfogalmazni képes közösség. „Jézus követőiként az egyház társadalmi tanításából következően nem nagyon képviselhetünk mást kifelé, mint konzervatív értékeket, és ennek az egyház megítélésének szempontjából nyilvánvalóan vannak politikai konzekvenciái, de keresztényként el kell viselnünk azt, hogy a világnézeti meggyőződésünknek politikai vetülete van. Ezzel nem tudunk mit csinálni.”

Zila Gábor Jézus főpapi imádságát idézi, emlékeztetve, hogy Krisztus nem azt kérte, hogy Isten vegyen ki minket ebből a világból, hanem hogy tartson meg ebben a világban. „Ha Isten ebben a világban tart minket, és mi elfordulunk a világnak a bajaitól, problémáitól, akkor egy isteni parancsot tagadunk meg.” Szerinte ezért nem is tehetjük meg, hogy nem fordulunk a közélet felé, ugyanakkor szerinte sem a pártoskodás a feladat. „Hogyha mi nem szólunk, akkor majd szól helyettünk más, és utólag már nem lehet kiabálni, hogy de ezt nem így kellett volna” – figyelmeztet Zila Gábor, mire Szávay László hozzáteszi: „nem mindegy, hogy kinek a hangja tölti be a pusztát”.

A Szárszói Konferencia szerepe az eddig említett feladatok között is kiemelkedő helyet kap. A rendezvénynek fontos funkciója, hogy itt vitára is lehet bocsájtani az olyan elképzeléseket, amelyek az egyház jövőjéről szólnak. Zila Gábor szerint korszakjelenség, hogy ritka az értelmes, kulturált vita, ennek mindenképpen újra fel kell éleszteni a kultúráját. „Az utóbbi időszakban húsba vágó kérdések jelentek meg egyházunkon belül. Sok olyan téma van, amit eddig jószívű hallgatással elkerültünk, most viszont muszáj róluk beszélnünk. A megmaradás témája például élet-halál kérdés, jobban, mint korábban.” A szárszói konferencia ezért is kapta fontos feladatként, hogy belső vitafórummá váljon, és Zila Gábor szerint nagy szükség is van a nyilvános, mindenki bevonásával történő gondolkodásra. „A pálya széléről az ember mindig nagyon okos, de ez nem zárja ki, hogy egy jó ötlet is elhangzik onnan, így rendkívül fontos szerepét látjuk ennek a konferenciának és az elkövetkezőeknek is" – mondja az ügyvezető.
„A világot a vita viszi előre, mi is ezt szem előtt tartva dolgozunk az RKK-ban" – teszi hozzá Némedi-Varga Dávid. A kommunikációs vezető szerint akkor lehet előre lépni, ha a kérdéseket megvitatjuk, az ellentéteket pedig megpróbáljuk feloldani.

Az idei szárszói konferencia témája a magyar református nemzetstratégia lesz, így különösen fontos szerepe lehet majd közös gondolkodásnak, vitának arról, hogy Krisztusra tekintve hogyan tudunk magyar reformátusként megküzdeni az előttünk tornyosuló kihívásokkal.

A jövőbeli tervek kapcsán Szávay László feladataira terelődik a szó. Az ügyvezető-helyettes úgy látja, Magyarországon a történelmi keresztyén egyházak az elmúlt időszakban vagy defenzívába szorultak, vagy pedig stagnáltak, most azonban van lehetőség aktívabb tevékenységet folytatni, és ehhez megtalálni az egyházon belüli szellemi kapacitást. „Egyházunknak egyháztagokon keresztül nagy kincs van birtokában: az óriási humán erőforrás. E kincs feltérképezése, felszínre hozása, a kapcsolatok hálózatosítása mindezidáig nem történt meg megfelelően. Sok gyülekezetben vannak olyan értékes tagok, akik nincsenek az országos egyház látókörében. Fontos számon tartani ezeket az embereket, hogy később akár egyházi szolgálatra hívhassuk őket. Az én feladatom az lesz, hogy a balettművésztől a mérnök egyetemi tanáron át a színészig és a keresztyén szellemiségű nagyvállalkozóig megtaláljak mindenkit, aki a szellemi fejlődést segítheti” – osztja meg velünk Szávay László.

Mindhárman úgy vélik, a tudatos tervezés, és az említett projektek sokat segítettek abban, hogy munkájuk Isten dicsőségét szolgálja. Ebből merítenek lendületet, amikor a szárszói konferenciára és a későbbi feladatokra készülnek.