Nem marad a falak között

Mennybemenetele előtt az apostolok még mindig értetlenkedve kérdezték Jézustól: „Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?” Az apostolok a feltámadás után is arra számítottak, hogy Uruk mégiscsak diadalmasan megvalósítja földi királyságát. Az apostolok cselekedetei azonban Jézus uralmának egészen másfajta terjeszkedését írja le, amelyet a tanítványok elképzelni sem tudtak, azt pedig végképp nem sejtették, hogy hamarosan elérkeznek a megváltás történetének egyik vízválasztó pillanatához.

Jézus egész további életprogramjukat is elmondta, de ekkor még azt sem értették: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” Ezután a szemük láttára felemelkedett, ők pedig elindultak Jeruzsálembe, ahol megkezdődött a várakozás, amelyre Jézus utasította őket.

Az évnek ebben a szakaszában sokan elzarándokoltak a városba a hetek ünnepére, amelyet a búza betakarításának végén tartottak, Istent dicsőítő hálaadással. A pentékosté görög szó jelentése „ötven”, és arra az ötven napra utal, amely a páska óta eltelt. Miközben az apostolok a felső szobában imádkoztak, hirtelen hatalmas zúgás támadt, és betöltötte az egész házat. Tüzes nyelvek jelentek meg, és megnyugodtak mindegyikükön. Betöltekeztek Szentlélekkel, és lelki értelemben Krisztus testévé váltak. Ám ami a házban történt, nem maradt a falak között, hanem kihömpölygött az utcára, és a „mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók” teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket Isten hatalmas tetteiről. A pünkösdi események mindenkire hatással voltak.

Péter apostol meghallotta a tömegből a kérdéseket és kiáltásokat, és gyorsan folytatta az éppen megtörtént események magyarázatát, Jóél próféta könyvét idézve. Nyilvánvalóvá vált, hogy pünkösd mindvégig ott volt Isten tervében. Az Ószövetség idején kiválasztott egy népet, elhívott embereket a közösségből, akiknek a Lelkét adta, hogy uralkodhassanak vagy prófétálhassanak, papi szolgálatot végezzenek és tanítsanak. Vagyis Péter azt állította, hogy amit ott és akkor láttak, hallottak, az összes ősi prófécia beteljesedése Isten kegyelméből. Az újszövetségi keretek azonban az Ószövetség közlési módjaihoz képest megváltoztak, és Krisztusban a régi megkülönböztetés semmissé vált. Ezután az Isten ismerete, amelyet korábban csak a próféták tapasztaltak, az Úr egész népéé. Pontosan erre vágyott maga Mózes is: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és rájuk is kiárasztaná Lelkét az Úr!” (4Móz 11,29) Ám ez a nap, ez a pünkösd az utolsó napok kezdetét is jelzi, érthetjük Péter szavaiból. Jóél próféta jövendölésén végigvonul az Úr napjának témája, ítéletének valósága. A félelmetes leírás után a tömeg természetesen szeretné tudni, hogyan kerülheti el, hogy a rettegés és pusztítás idején kérdőre vonják. Péter ezután hirdeti a kisprófétától származó idézetének csúcspontját: „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” Pontosan leírja hallgatóinak, ki a Megváltó, és mire van szükség az üdvösséghez. Az apostol, amikor Jézust Izráel Messiásaként mutatja be, rendkívül érzékeny és nagy horderejű témához nyúl, és ezzel olyan merészséget és bátorságot tanúsít, amely korábban hiányzott belőle. Élő, azonnali bizonyítékát adta pünkösd átalakító erejének az életében.

János apostol a Szentlélekről így szól: „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” (Jn 16,8–11) Sokakat szíven talált ez az üzenet, és azt kérdezték Pétertől és a többi tanítványtól: „Mit tegyünk?” Péter azonnal válaszol a kérdésükre: „Térjetek meg.” A metanoia (megbánás) gazdag tartalmú újszövetségi kifejezés. A cél megváltoztatásáról, a bűntől az Istenhez fordulásról beszél. Jézus Krisztus ígérete ma is beteljesedik: ha valaki szomjazik, hozzá megy és iszik. Belőle élő víz folyói áradnak a keresőbe, amelyek örökre megelégítik őt. Ez a kegyelem. Ez a pünkösd.