Nem ellenség, aki az igazat mondja

Päivi Räsänen 2019-ben Twitter-üzenetet tett közzé a római levél 1,24–27 verseivel, és kétségbe vonta a Finnországi Evangélikus Egyház (ELCF) és a Pride rendezvény hivatalos partnerségének létjogosultságát. – Saját egyházam döntését, és nem a kisebbségek jogait vitattam. Mélységes aggodalommal szemléltem – fogalmazott Räsänen –, hogy az egyházam saját hitvallását és ezzel együtt az emberek Isten Igéjébe és ezáltal Jézus Krisztus megváltó művébe vetett bizalmát ássa alá.

A főügyésznő, Raija Toiviainen három ügyben kezdeményezett büntetőeljárást a politikus ellen. Az egyik az említett Twitter-üzenet volt, a másik egy kisebb írása, amelyet 2004-ben tett közzé Férfinak és nőnek teremtette őket címmel. A missziós egyházmegye püspöke, Juhana Pohjola ellen azért indult eljárás, mert mint a Finnországi Luther Alapítvány tényleges döntési jogkörrel rendelkező tagja terjesztette és az interneten is elérhetővé tette Päivi Räsänen művét. A harmadik eljárás pedig a 2019-ben adásba került Mit gondol Jézus a homoszexuálisokról? című rádiós beszélgetés nyomán indult meg. A korábbi rendőri vizsgálat megállapította, hogy nincs jogalapja egy bűnügyi vizsgálat elindításának a Férfinak és nőnek teremtette őket című kiadvánnyal kapcsolatban, hiszen ha a Biblia bármelyik tanítása elegendő ahhoz, hogy az abban foglaltakat bűncselekménynek nyilvánítsák, akkor a Biblia kiadása és terjesztése is bűncselekménynek számítana, és büntetést vonhatna maga után. – Minden vizsgált kijelentésem és írásom a Biblia, ezen belül Pál apostol bűnről szóló tanításával kapcsolatos, illetve a Szentírásnak azzal a kijelentésével, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége.

A kerületi ügyész 2021 áprilisi keltezésű vádiratában pénzbírság kiszabását követelte a finn parlamenti képviselővel szemben 120 napi jövedelemének, Juhana Pohjola esetében pedig 60 napi jövedelemének megfelelő összegben. Az ügyész emellett legalább 10 000 eurós bírság kiszabását indítványozott a Finnországi Luther Alapítványra. A Helsinki Kerületi Bíróság a bírságok kiszabására vonatkozó igényt szintén elutasította. Az ügyészséget több mint hatvanezer euró perköltség megfizetésére kötelezte. Hét nap áll az ügyészség rendelkezésére, hogy az ítélet ellen fellebbezzen, így a kerületi bíróság döntése még nem jogerős.

Az ítélet kihirdetése után Päivi Räsänen parlamenti képviselő, Juhana Pohjola püspök és a nemzetközi emberi jogokra, valamint az európai jogra szakosodott és a védelmet támogató Paul Coleman sajtótájékoztatót tartott.

Räsänen elmondta, hogy megkönnyebbült, boldog, hálás Istennek és mindazoknak, akik támogatták őt. – Megtiszteltetés, hogy megvédhettük a szólás- és vallásszabadságot, amely alapvető jog egy demokratikus országban. Remélem, hogy senki másnak nem kell ilyen eljáráson keresztülmennie a jövőben – fogalmazott a finn képviselő. – Örülök, hogy a határozat nagyon alapos és belefoglaló értelmezésű. Nagymértékben támaszkodik az Emberi Jogok Európai Bíróságának a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó elveire. Megnyugtató, hogy pontosan végigelemezték, valójában mit mondtam és mit nem, mit írtam le és mit nem – mondta Räsänen.

A volt belügyminiszter felidézte az ügyész szavait, aki úgy fogalmazott: „Päivi Räsänen hihet, amit akar a gondolataiban, de nem fejezheti ki a hitét.” – Ez a vallásszabadság korlátozása – jegyezte meg a politikus. – Eszembe jutott egy hasonló helyzet, amikor a vallásügyi kérdésekért is felelős miniszterként azt mondták nekem, hogy Kínában is működik a vallásszabadság: ott is szabadon lehet gondolkodni.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint mindenkinek joga van a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadsághoz. Ez a jog magába foglalja a vallás vagy a hit megváltoztatásának jogát is, valamint a hit gyakorlását egyedül vagy közösségben és nyilvánosan – mondta Räsänen, megjegyezve: – Bár a folyamat három évig tartott, és sok szempontból nehéz volt, örülök, hogy az ügy lehetőséget adott a Biblia és az evangélium tanításainak bemutatására. A döntés nemcsak a keresztyénekre vonatkozik, hanem valamennyiünkre, tehát mindenkinek joga van kifejezni a hitét. Az ítélet történelmi jelentőségű, mert Európa- és világszerte számos nemzet mérlegeli, hogy a kisebbségek emberi jogai megkövetelik-e a vallásszabadság, illetve a szólásszabadság újabb korlátozását.

Juhana Pohjola püspök arról beszélt, hogy hálás Istennek és mindazoknak, akik biztatták őket, hogy ne csüggedjenek és vallják meg hitüket. – Egy csatát megnyertünk, de a háború folytatódik. Tudjuk azonban – most, húsvét közeledtével különösen is –, hogy a kereszten Jézus győzött, és a feltámadt Krisztus az övéi között van. Megígérte, hogy soha nem hagy minket magunkra. Bármi jön, jó kezekben vagyunk. – A kerületi bíróság döntése várható volt – emelte ki a püspök. – Ez nemcsak számunkra győzelem, hanem a finn szólás és vallásszabadság számára is, sőt, kiterjed az országhatáron túlra. Az ügyészség a félelem árnyékát vetette társadalmunkra, mivel a szexualitásról szóló keresztyén tanításokat kriminalizálni akarta.

A kerületi bíróság az ítélettel határozott jelzést küldött, megvédi alapvető állampolgári és keresztyén jogainkat. Nem kevésbé lényeges, hogy mindig elítéltük a rágalmazást, és most a bíróság kijelentette, nem követtük el a felbujtás bűncselekményét. Ellenkezőleg, a természetjoggal és a Bibliával összhangban tanítottuk az emberiesség és a házasság fogalmát. Örülök a döntésnek, de problémásnak tartom, hogy a kerületi bíróság úgy ítélte meg, Päivi Räsänen Férfinak és nőnek teremtette őket című írása sértő beszédet tartalmaz, noha nem tartja Räsänen írását a büntető törvénykönyvben leírtak szerint becsmérlőnek – kommentálta Pohjola a döntést.

Päivi Räsänen külön köszönetét fejezte ki a védelmet támogató Paul Colemannak, az ADF International ügyvezető igazgatójának.

– Üdvözöljük a Helsinki Kerületi Bíróság döntését – méltatta az ítéletet Coleman –, hiszen a bíróság megerősítette a szólásszabadsághoz való jogot, és elutasította a Päivi Räsänen parlamenti képviselő és Juhana Pohjola püspök elleni vádakat. Egy szabad társadalomban mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy a cenzúrától való félelem nélkül megoszthassa a meggyőződését. Ez minden szabad és demokratikus társadalom alapja.

A beszéd kriminalizálása az úgynevezett gyűlöletbeszédre vonatkozó törvények által kizárja a nyilvános viták lehetőségét, és súlyos fenyegetést jelent demokráciáinkra nézve. A véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozásnak és korlátozásoknak nyomós társadalmi okának kell lennie. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ilyen indok nem állt fenn. Miközben a győzelmet ünnepeljük, tudjuk, hogy az igazi győzelem az lesz Európában, ha nem fordulnak majd elő ilyen esetek, mert ha mégis, akkor rengeteg időt és energiát fog felemészteni az ártatlan emberek védelme. Végül pedig soha nem tudjuk majd kimondani, hogy győzött a szólásszabadság – tette hozzá, majd kifejtette:

A cenzúra nem használ a kisebbségeknek, de megerősítheti a többség hatalmát. Ezt láthatjuk a történelemben és napjainkban is, ha körülnézünk a világban, hiszen tapasztaljuk, hogyan használják a cenzúrát különböző országokban: Kínában, Pakisztánban, Oroszországban vagy máshol. Ez a per nemcsak a keresztyéneknek fontos, hanem különösen a kisebbségekhez tartozóknak, mert a szólásszabadság kulcsfontosságú a számukra. Ezért a mi győzelmünk az ő győzelmük is.

Fontos kiemelni, hogy a bíróság határozatában azt is kijelentette, nem az ő feladata a bibliai fogalmak értelmezése. A finn jog szerint – mondták a bírák – nem tudják eldönteni, hogy egy szentírási szakasz egy adott értelmezése helyes-e. Bár mind az ügyész, mind a bírák kezdettől fogva kijelentették, hogy a tárgyalás a jogokról és a szabadságról szólt, nem pedig a bibliaértelmezésről, a Szentírás mégis kiemelt szerepet játszott a tárgyalóteremben, és mindkét fél olyan gyakran hivatkozott bibliai szövegekre, hogy a bíróság elnökének emlékeztetnie kellett őket, hogy a bírák a finn jog, nem pedig a keresztyén szent irat alapján fognak dönteni az ügyben.

Az ügyészség az eljárás során a keresztyén tanításokra vonatkozó keresztkérdéseket tett fel a püspök és Räsänen teológiájával kapcsolatban. Az ügyészség bírálta a vádlottak által használt „szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt” kijelentést, és a záróbeszédben azt állította, hogy a „bűn” szó használata „káros” lehet. A vád érveire, miszerint az ember cselekedetei nem választhatók el a személyiségétől, a védelem azt válaszolta, hogy ez a megkülönböztetés az emberiség keresztyén felfogásának, valamint az engesztelésről és az üdvösségről szóló tanításnak lényeges része.

Az LMBTQ-aktivisták az ítélet kihirdetésének napján adott nyilatkozataikban arról beszéltek, hogy számukra még nem világos, a bíróság döntése alapján hogyan fogják értékelni a vallási beszéd által okozott károkat.

Kerttu Tarjamo, az 1974-ben alakult Seta LMBTQ jogvédő szervezet főtitkára bátorítónak nevezte, hogy a bíróság egyetértett abban, hogy „Räsänen nyilvánosan megfogalmazott véleménye a melegekről mélyen sértő sok szexuális kisebbséghez tartozó személy számára”.

Tarjamo szerint a per azt jelezi, hogy Finnországban komolyabban veszik az LMBTQ-emberek elleni gyűlöletbeszédet, és a bíróság döntése „nem jelenti azt, hogy a véleménynyilvánítás vagy a vallásszabadság szabadon felhasználható a diszkrimináció vagy a gyűlöletbeszéd igazolására”.

Tarjamo hozzáfűzte, nem minden gyűlöletbeszéd büntethető a finn jog szerint, de a sértő kijelentések zaklatásnak minősülhetnek, és a nemzeti diszkriminációellenes törvényt felül lehetne vizsgálni, hogy tartalmazzon olyan kijelentéseket, amelyek védelmet biztosítanak nemcsak az egyéneknek, hanem embercsoportoknak is. A finnek 70 százaléka támogatja az azonos neműek házasságát, amely 2017 óta legális az országban. Sokan az LMBTQ-közösség méltóságának védelmét tekintik a legfontosabb polgárjogi kérdésnek.

Paul Coleman az ADF International ügyvezető igazgatójaként dolgozik a szervezet bécsi székhelyén. Legfőbb területének a szólásszabadság védelmét tekinti. Szervezetének jelentős szerepe van Paivi Räsänen finn képviselő és Juhana Pohjola, a Finn Evangélikus Missziós Egyházmegye püspökének perében. Meggyőződése, hogy a szólásszabadság még soha nem volt annyira össztűz alatt, mint éppen napjainkban.

A jogtanácsos egy közelmúltban adott interjúban arra a kérdésre, hogy miért kellene a modern Európának aggódnia a szólásszabadság miatt, azt válaszolta, hogy a szólásszabadság minden valóban szabad és demokratikus társadalom alapköve, amely nélkül nem lehet valódi vita a polgárok között, vita nélkül nincs demokrácia. Hitler 1933-as hatalomátvételekor például az első „szükségrendelet” a szólásszabadság korlátozása volt.

Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi európai helyzetet, vissza kell tekintenünk a múlt század közepére. A második világháború után a nemzetközi közösség összefogott, és létrehozta az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Az újonnan megalakult testület tagállamai ezután kidolgozták és elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (1948), amely nem kötelező erejű, de alapvető fontosságú. Ezenkívül megalkottak egy sor kötelező érvényű emberi jogi szerződést is. A dokumentumok kidolgozása során heves viták folytak a szólásszabadság kérdéséről. Két ellentétes nézet alakult ki. Az egyik oldalon a nyugati liberális demokráciák – az Egyesült Államok, Kanada és Nyugat-Európa – álltak, amelyek mind a szólásszabadság erős védelme mellett érveltek. A Szovjetunió és a kommunista vezetésű európai országok mind a szólás korlátozását tartották fontosnak. Így, bár nagy hangsúlyt kapott a szólásszabadság, a kommunista vezetésű országok beiktattak számos máig ható szóláskorlátozást, köztük a „gyűlöletkeltés” tilalmát. Ugyanakkor azok az európai országok, amelyek egykor védték a szólásszabadságot, és a korlátozások ellen szavaztak, mára saját „gyűlöletbeszéd-törvényeket” léptettek életbe.

A jogtanácsos a „gyűlöletbeszéddel kapcsolatban” ötven esetet gyűjtött össze Censored című könyvében (a mű magyarul is megjelent a Kairosz Könykiadó gondozásában Cenzúrázva címmel). A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvények a gyakorlatban nem működnek, a hatóságok számára ugyanis lehetetlen meghúzni a határt az elfogadható és az illegális között. A gyűlöletbeszéd fogalma rendkívül képlékeny, szinte bármilyen beszédre és helyzetre alkalmazható: egy lelkész prédikációjára, egy tüntető táblájára, egy magánbeszélgetésre – nincsenek érzékelhető határok. Miközben a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban egyre több törvényt fogadnak el, illetve egyre több a témával kapcsolatos büntetőeljárás, az európai szólásszabadság helyzete folyamatosan romlik, és a korlátozások a büntetőjogból az élet minden területére átterjednek, így az egyetemi kampuszokra, munkahelyi magatartási kódexekre, Facebook-szabályokra és így tovább.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának két bírája szerint „a szélsőséges vélemények sokkal több kárt okozhatnak, mint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása”. Arra azonban alig van bizonyíték, hogy ez hatékony stratégia – vélekedik Paul Coleman. – A beszéd kriminalizálása több feszültséget okoz, mint amennyi enyhülést valójában eredményez. A szólásszabadság a legjobb eszköz az elnyomás elleni küzdelemre és a gyűlölet ellen. Képzeljük el azt a világot, ahol a véleménynyilvánítást nemcsak korlátozzák, hanem államilag, büntetőjogi szankciókkal fenyegetik, és az uralkodó politikai és kulturális ortodoxiával való szembenállás rendőri és büntetőjogi eljárást von maga után. Ne gondoljuk, hogy ez távoli diktatúrákban történik. Az ilyen esetek százas nagyságrendet elérő gyakoriságúak Európában.