Augusztus 20-án az államalapítás ünnepe mellett az új kenyér ünnepét is megtartják országszerte. Idén az aszály miatt ugyan szegényesebb lett a termés, mint szokott, de így is van miért hálát adnunk. Az ünnep kapcsán Gacsályi Gábor, hajdúnánási lelkésszel beszélgettünk.
„Gyülekezetünkhöz több gazdálkodó is tartozik, tulajdonképpen az egész város többségében földdel, mezőgazdálkodással foglalkozik” – tudtuk meg a Gacsályi Gábor hajdúnánási lelkésztől. Az ünnephez közeledve megkérdezett egy köztiszteletben álló református gazdát, aki az egyik legnagyobb vállalkozó Hajdúnánáson, hogy milyennek látja eddig az idei esztendőt. „Azt mondta, hogy búzából közepes termés volt: általában 70 mázsa szokott lenni, most 40 és 45 mázsa között volt. A napraforgó is közepes, a kukorica azonban nulla” – számolt be a hallottakról. Ennek ellenére az említett gazda, Nyakas András, leszögezte, nem lehet kiemelni egyetlen esztendőt, öt éves viszonylatban kell gondolkodni. „A nánási gazda mondása szerint egy a zsákba, egy kint, egy tartalékban. A jövő évre való gabona megvan, mert azt az előző évben szépen eltettük” – magyarázta a lelkész, aki szerint a gyengébb termés ellenére „a gazda tud örülni annak, hogyha elvégezte a munkáját. Tud örülni annak, ha végignéz a földön, tud örülni a szépnek. S ha az idén nem is olyan bő a termés, bízni kell Isten kegyelmében. Ami van, annak kell örülni, és azért kell hálát adni” – mondta.
Augusztus 5-én Hajsúnánáson rendezték meg a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program kiemelt rendezvényét, a Kárpát-medencei búzaösszeöntő ünnepségét. „A programot 12 éve indították útjára, és mára a nemzetegyesítést kiemelkedően megvalósító szolgálattá vált. Idén is méltó módon képviselte a Trianon által szétszakított országrészek együvé tartozását” – emelte ki Gacsályi Gábor.
Hajdúnánáson nem csak augusztus 20-án ünnepelnek, július elején Nyakas András farmján aratóversennyel emlékeznek a régiek életmódjára. „Megmutatják, miként arattak régen, hogyan kötöttek kévét és van egy régi cséplőgépük is. A környékről, de még Lengyelországból, a testvérgyülekezetből is érkeznek arató csoportok. Ezek öt-hat főből állnak, két kaszás, illetve a kötőasszonyok, akik összekötik, behordják a kévéket” – mesélte. Megtudtuk, ilyenkor ő sem marad munka nélkül, kaszát kell fognia, bár ez neki nem újdonság, már fiatalkorában megismerte a mezőgazdasági munkát.
Persze a hajdúnánási gyülekezetben is aggódnak az áremelkedések és a válság miatt. „Mondtam nekik, hogy múltkor megszámoltam a boltban, több mint tíz fajta kenyeret árulnak, illetve több mint tíz féle tejet. Tudják, hogy az én gyermekkoromban, a ’60-as években mennyi volt?” – tette fel a kérdést az aggódóknak a lelkész. „Egyfajta, a vekni” – mondta, majd elmesélte nekik, hogy tíz órakor még sorban álltak nyáron a tűző napon. Mire hazaértek a kenyérrel, a végét már meg is ették, de csak sikerült valahogy felnőniük.
„Gyerekkoromban – papgyerek voltam – hárman voltunk testvérek, egy kisfaluban nőttünk fel, Szatmárban. Mondtam apámnak, de jó lenne egy jó kis fényképezőgép. »Semmi probléma, fiam, jön a nyár, menj el kukoricát kapálni, meg húzatni« – mondta apám. A húzatás az, amikor két lónak a szárát fogod, és egész nap a tűző napon vezeted őket, miközben ekézik, kapálják a kukoricát, és vigyázol, hogy a ló ne lépjen rá a lábadra. Mentem, és dolgoztam. Pulóvert vettem, fényképezőt, farmert, abban az időben ez azért nagyon nagy dolog volt. Nem azt mondom, hogy jöjjenek vissza ezek az idők, csak azt, hogy becsüljük meg amink van. El vagyunk kicsit tájolva, és ha valami nehézség jön, egyből a kétségbeesés és a pánik lesz a válasz” – fejtette ki.
„Nézzük meg, mi történik tőlünk 150-200 kilométerre Ukrajnában, háború dúl, emberek menekülnek egy-két szatyorral meg táskával. Hozzánk is jöttek menekültek, befogadtuk őket, gyűjtöttünk nekik. Viszonylagos a mi nehézségünk” – hangsúlyozta.
Ezután felhívta a figyelmet, hogy ebben az időben is tanít minket az Isten, és ha engedjük neki, akkor formál a nehézségek által is. „Az a nagy dolog, amikor az ember akkor is tud adni, amikor kevesebb terem, a hetven mázsából könnyebb adni, mint a negyven mázsából, de lehet, hogy a Jóisten éppen erre akar most megtanítani bennünket. Ne csak akkor adj, amikor tele mind a két zsebed, adj akkor is, amikor csak egy zsebedben van!” – mondta.
Végül a Példabeszédek könyvéből idézett: „…Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”