„Ha mindenki csupán akkor beszélne, amikor mondanivalója van, csend lenne az egész világon." Noha persze nem teljesen igaz, mégis sokszor eszembe jut ez a gondolat, amelyet egy béka fogalmaz meg gyermekkorom egyik kedvenc hangjátékában (Lewis Carroll Alice Tükörországban című műve alapján). Talán egyre gyakrabban, ahogy egyre erősebbnek érzem a hangzavart, az információáradatot, és egyre nehezebbnek a valódi, értékes, hasznos mondanivaló kiválogatását, megragadását. Ez nyilván a korral is jár – de nemcsak az én (élet)korommal, hanem a korral is, amelyben élünk. Nagyon jó, izgalmas és értékes fejlemény, hogy mindenki könnyebben juthat információhoz, mint eddig bármikor, és mindenki elmondhatja a magáét (legalább a virtuális térben, ha a hús-vér közösségben sajnos nem is mindig és mindenütt; és persze az információ és a szólás szabadságának egyébként sem csak technikai feltételei vannak). Másodpercenként záporoznak ránk mondatok és képek, Coelho- és Dan Brown-idézetek, poénok, hashtagek és jelszavak. A több mondandótól azonban nem lett több a mondanivaló, sőt, tartok tőle, hogy kevesebb is lett – arányában mindenképp. Ember legyen a talpán, aki megtalálja a sok beszédben a valódi mondanivalót, hogy azután kezdeni is tudjon vele valamit.
Bár nem könnyű a feladat – és talán jól is esne, ha néha, legalább pár percre, tényleg csend lenne az egész világon –, az mégsem jó, ha végül mi, keresztyének is arra a következtetésre jutunk, mint az idézett béka. A kérdés az, hogy ebben a „hangversenyben", az információk sűrűjében hogyan találjuk meg azt a mondanivalót, ami valóban számít, illetve hogy nekünk, keresztyén emberként, egyházként – van-e mondanivalónk.
Mindkét kérdés a Bibliához vezet.
Persze bolondság lenne azt gondolni, hogy csak a Bibliának volna valódi, értékes mondanivalója a számunkra. Az emberi civilizáció lenyűgöző mennyiségben és minőségben teremtett és teremt a mai napig fontos, igaz gondolatokat, felismeréseket és értékeket. A Biblia azonban nem csupán azért fontos, mert hozzátartozik ehhez a gazdag emberi kultúrához. Bár természetesen azért is. Nem is feltétlenül százalékosan tartalmazza a legtöbb fontos vagy igaz mondanivalót; nem a legrégibb, nem a legújabb, nem a legszebb, nem a legokosabb, nem a leghosszabb, nem a leguniverzálisabb, nem is a legkönnyebb. Hanem azért, mert a Biblia az elejétől a végéig, örök emberi történeteiben, drámáiban, nagy elbeszélésében és kis részleteiben, a mennyei Atya Jézus Krisztus arcában kirajzolódó képében arról tanúskodik, azt teszi ma is megtapasztalhatóvá, hogy Istennek van mondanivalója a számunkra. Éppen attól vagyok keresztyén, hogy megszólít ez a Krisztusban, a testté lett Igében emberré lett Isten, én pedig hallani akarom azt, amit mond nekem, követni akarom azt, aki az út, az igazság és az élet. Ebben segít a Biblia olvasása: hogy abban az élethelyzetben, amelyben vagyunk, meghalljuk azt, amit Isten mond. A többi igaz, értékes és fontos mondanivaló is úgy lesz felismerhető és igazán hasznos a számunkra, ha először arra figyelünk, akiről tudjuk, hogy biztosan van mondanivalója a számunkra.
Ez az, ami abban is segít, hogy nekünk, keresztyén embereknek, nekünk, keresztyén egyháznak is legyen mondanivalónk. A reformáció arról tanúskodik, milyen volt, amikor a Biblia kezdte újra meghatározni az egyházat. Az egyház addig is beszélt eleget, de most végre megint volt igazán mondanivalója. Mindenki a magáét mondja – ami rendben is van. De mi mondhatjuk az Istenét is. Ha arra figyelünk, amit ő mond, nekünk is lesz mit mondanunk – mind egymásnak, mind azoknak, akik még nem ismerik. Persze nem feltétlenül úgy kell ezt megvalósítani, hogy Coelho helyett a Bibliából vett idézeteket teszünk a naplementés kép mellé, illetve bibliai átkokat szórunk egymásra vagy a világra. De ha jól olvassuk a Bibliát a magunk számára, a szó és a tett – jól ismert, csak sajnos keveset gyakorolt – egységében, akkor valóban lesz olyan mondanivalónk egymásnak és a kívülállóknak is, amire érdemes odafigyelni.
Galsi Árpád
A szerző református lelkész, a Kálvin Kiadó igazgatója
A Magyar Bibliatársulat munkája 2017-ben
Március első vasárnapja egyházunkban a Biblia vasárnapja. Az aznapi perselypénz felajánlásán keresztül minden adakozó református támogatja a Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) bibliamissziós munkáját. A Bibliatársulat fő küldetése a Szentírás terjesztése. Istennek hála 2017-ben a bibliaterjesztési adatok is stabilak és megnyugtatóak maradtak: összesen mintegy negyvenezer biblia került az olvasók kezébe árusítás vagy ajándékozás útján.
2017-ben megjelent a helyesírási szempontból javított 1908-as Károli-biblia szövegét tartalmazó Újszövetség–Zsoltárok kiadás, amelynek bevezetőjében kultúr-, irodalom- és nyelvtörténeti tanulmányok is szerepelnek. Folytatódtak a jelnyelvi bibliafordítás munkálatai is, Márk evangéliuma után immár az Apostolok Cselekedetei fordításával. Az elkészült filmanyag megtekinthető a www.bibliatarsulat.hu nyitóoldalán. Két év előkészítés után végre megjelenhetett a magyar–ukrán Újszövetség is, amelynek szomorú aktualitást adott a magyar kisebbséget is sújtó ukrán nyelvtörvény elfogadása. Októberben Beregszászon adták át az Újszövetség ajándékba vitt példányait azokkal a hangzó Bibliákkal együtt, amelyekből 2017-ben mintegy hatszáz példány jutott el vakokhoz és gyengénlátókhoz határainkon belül és kívül egyaránt.
Az elmúlt évben két alkalommal hirdetett az MBTA internetes bibliaismereti versenyt fiataloknak, 2017 karácsonyán meghirdetett adománygyűjtő akciójukkal pedig a Bibliatársulat tagegyházaiban működő cigánymissziókat segítik. Ennek részleteit az MBTA legutóbbi hírlevelében és a szervezet honlapján lehet elolvasni. Azokat a gyülekezeteket, amelyek még nem tették, bátorítják a Biblia és a reformáció elnevezésű hordozható kiállításuk kölcsönzésére – ezzel kapcsolatban az info@bibliatarsulat.hu címen kérhető további tájékoztatás.
Az írás és a beszámoló megjelent a Reformátusok Lapja 2018. március 4-i, bibliavasárnapi számában. Fotó: archívum