A Református Kórházlelkészi Szolgálat már több mint harminc éve van jelen az egészségügyi intézményekben. A misszió munkatársai nehéz élethelyzetekben nyújtanak segítséget a betegeknek, a családtagjaiknak vagy épp a segítők számára az evangélium által. Gál Judit lelkipásztor, a szolgálat vezetője azt mondja: a szenvedésben az a legrosszabb, ha a beteg egyedül van, ezért kiemelten fontos számára a lelki és fizikai közelség. Vele beszélget a misszió életéről Molnár Ambrus a Világ/nézet legújabb epizódjában.
– A kórházra hagyományosan úgy gondolunk, mint amely az orvosok és az ápolók felségterülete. A fizikai gyógyításban kétségtelenül nélkülözhetetlenek, a teljes gyógyuláshoz azonban nemcsak a testet, hanem a lelket is meg kell erősíteni – mondja a műsor elején Molnár Ambrus.
– Fantasztikus eredményeket ér el az orvostudomány, amiben orvosok és ápolók erőn felül végzik munkájukat. Minderre rendkívül nagy szükségünk van, hiszen a látható mivoltunk az a testi valóság – fejtette ki Gál Judit. A kórházlelkész szerint ugyanakkor a Bibliából tudjuk: az ember Isten teremtménye testtel és lélekkel, ez pedig különösen megtapasztalható egy betegágyon fekvő ember életében. A kórházlelkész ezen a ponton lép be a segítségnyújtással, amiben nemcsak a betegességgel, hanem magával a beteggel és annak lelki állapotával foglalkozik.
Gál Judit az elmúlt évek tapasztalatairól azt mondja: minden ember és minden betegség más, de az őszinte beszélgetésekből reményt adó kapaszkodók alakulnak ki. Ezek a támaszok különleges erővel rendelkeznek, mert ahol az orvostudomány eléri a határait, a keresztyén hit még mindig további útmutatást ad.
Miért fontos a lelkipásztor jelenléte a kórházban? Miben tud segíteni? A szenvedésnek lehet-e pozitív hozadéka? Ezekről mind szó esik Molnár Ambrus Világ/nézet című műsorában, amelynek vendége Gál Judit lelkipásztor, a Református Kórházlelkészi Szolgálat vezetője.
A teljes beszélgetés itt nézhető vissza: