A Szentlelket nehéz „megfogni", azonban, ha megfigyeljük a magyarban Léleknek, Szentléleknek fordított szó görög eredetijét (pneuma) észre kell vennünk, hogy a Léleknek bizony van „testisége". A pneuma kifejezéssel jelöli ugyanis az Újszövetség több helyütt Isten angyalait, a szolgáló vagy gonosz lelkeket (Zsid 1,14, ApCsel 19,15). János és Pál apostol pedig magát az embert, a hívő lelket nevezi meg ezzel a szóval (1Ján 4,3, 1Kor 6,17).
A Szentlélek első újszövetségi megjelenése is anyagi természetű, hiszen amikor Keresztelő János megkeresztelte Jézust, „leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban" (Luk 3.22). Ennél a mondatnál azonban már érezzük a bizonytalanságot, hiszen nem azt írja Lukács, hogy egy konkrét galambot láttak volna a jelenlévők, hanem valami „galambhoz hasonló testi alakot".
Az első pünkösd
Természeti erőkhöz, jelenségekhez hasonlítják érkezését az első pünkösd leírásakor is, amikor a Szentlélek leszállt a földre és kiáradt a tanítványokra. A helyzet valójában elég kínos volt: Jézus halálával egy vallási és politikai feszültséggóc kellős közepén találták magukat az első tanítványok. Jézus ugyan megígérte, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket, aki pártfogolni fogja az árván hagyott gyülekezetet (ApCsel 1,4), csak éppen azt nem mondta meg, hogy mikor jön el az isteni pártfogó. Ráadásul közeledett az árpaaratás (Sávout) ünnepe, amikor az akkor ismert világ minden részéről érkeztek zarándokok a városba. A hatóságok, érthető módon, nem akartak zavargást. A húsvéti események azonban eléggé felkavarták Jeruzsálemet, és a baj elkerülése végett a felforgató elemeket gyakran előre börtönbe zárták az ünnep idejére.
Így nem csoda, ha a tanítványok igencsak féltek. Annyira, hogy bezárkóztak a házukba: az ajtót bezárták, még az ablakokat is bezsaluzták. Ebben a félelmetes várakozásban „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre" (ApCsel 2,2-3).
A Szentlélek megjelenésének a leírásában is érzékelhetjük azt a fajta bizonytalanságot, mint az előbb. A Biblia itt se képes pontosan leírni, mi is az a Szentlélek, mit láttak, hallottak, inkább csak hasonlatokkal él. Annál inkább megdöbbentő, ami ezek után a történik: a tanítványok, akik nem voltak túl művelt emberek, különböző nyelveken kezdtek el beszélni, mégpedig anyanyelvi szinten.
Flow
A pszichológiában járatosak közül sokan a pünkösdi események leírását, illetve Péter viselkedését a Csíkszentmihályi Mihály által meghatározott „flow-jelenségnek" tudják be. A flownak ugyanis igen sok jellemzőjét megtalálhatjuk ebben a leírásban: a felfokozott érzelmi-, és tudati állapotot, az erős koncentrációt, az azonnali heves, mondhatni földön túli reakciót, a határozott, célirányos cselekvést, az észlelések megváltozását, vagy éppen a sikerélmény megjelenését. A flow állapotot nevezhetjük ihletettségnek is, s ezzel a megközelítéssel ismét visszatértünk a Szentlélek működéséhez, amely a Biblia íróit is inspirálta.
Mert Isten lelkének bekapcsolódása az emberiség történetében nem újszövetségi „találmány". A Szentlélek, mint ihlető már a teremtésnél is jelen van („Isten lelke lebegett a vizek fölött", 1Móz 1,2), ő adja a szót a próféták szájába is. Isten lelke a nagy inspirátor, aki érthetővé teszi Isten szavát, a Biblia igéit a hívő lélek számára mind a mai napig. „A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít"— írja Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek (2Kor 3,6) utalva a szentlélek teremtő erejére, amelyet mindenki átélhetett, aki valamilyen ihletett munkában részt vett már.
Miklya Luzsányi Mónika