Mi történik a bor körül? – BORUM 2022

2013 óta rendezik évről évre a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Találkozóját (BORUM). Az eseményt Kocsis Attila, református lelkipásztor hívta életre azzal a céllal, hogy a református termelők számára közös felület jöjjön létre, ahol megismerkedhetnek, eszmét cserélhetnek és testvérekként ülhetnek egy asztalhoz és templompadba. Az évek során egyre népszerűbbé vált a BORUM, így több szervezéssel is járt, ma már a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány a rendező, de Kocsis Attila továbbra is támogatja, segíti az eseményt.

Ebben az évben március 4–6. Között rendezték meg a BORUM-ot, amelynek Alsóörs és Felsőörs adott otthont. Szakmai előadások, a helyi pincék termékeinek kóstolása, áhítatok és hálaadó istentisztelet, ez fért bele a péntektől vasárnapig húzódó találkozóba. Ezúttal azonban az asztalok mellett és a templompadban is üresen maradt néhány hely: Kárpátaljáról a kialakult konfliktus miatt nem érkeztek református borászok. A közösség azonban nem hiába tartozik össze: Kárpátalja és az orosz–ukrán konfliktus kárvallottjai javára ajánlották fel a találkozó vasárnapi istentiszteletének perselypénzét.

A szűk három naphoz természetesen hozzátartozott a helyi pincék meglátogatása és a közös vacsora. A kezdő nap estéjén helyünket keresve két üres székre akadunk az egyik asztal mellett. Jöjjenek, van itt hely! Aztán testvérek vagyunk, másképp ülünk az asztalhoz is, ha nincs hova leülni, összehúzzuk magunkat – mondja nagy mosollyal a szomszédunk, és bemutatkozik.

A BORUM többségében szőlészgazdákból álló, nagyjából százhúsz fős társasága minden étkezésnél másképp rendeződött az alsóörsi tornacsarnokban elhelyezett hosszú asztalok mellé. Több lelkész és egyházi vezető is volt köztük, nem csak a szőlőről esett szó: határon innen és túli gyülekezeti kapcsolatokat melegítettek fel az asztalok körül. A résztvevők napjaikat áhítattal kezdték, étkezésüket imádsággal. A vacsorák után pedig szívesen énekeltek népdalokat, dicséreteket.

A BORUM nem csupán találkozó, hanem borverseny is. A megmérettetés presztízsét emeli, hogy a nyertesek közül választják ki a Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) hivatalos éves borait. Ezek később egyedi címkével egyházi rendezvényeken jelennek meg: úrvacsorai borként, ajándékként vagy épp az asztalokon.
Évről évre egyre többen neveznek, így a verseny szorosabb, dönteni is nehezebb – mondta Kovács Pál, a borászok barátja, a BORUM zsűrielnöke. Idén 88 gazda nevezte borát a versenyre. A kóstolás és zsűrizés a rendezvény második napján, szombaton zajlott.

A bírák döntéshozatalával egyidőben a résztvevők számára szakmai előadásokat tartottak. A vándoresemény minden évben másik régióban zajlik. Most a Balatonfüred-Csopaki borvidék volt a soron, ezen belül is Alsóörs és Felsőörs. A vidéken már a római korban is termesztettek szőlőt, így nem csoda, hogy az itt élők mindennapjainak része a szőlőgazdálkodás és a borkultúra. A két település múltja és szőlőhöz fűződő viszonyuk bemutatásakor nem egy református név előkerült. Ilyen volt például Ráski Sándor, aki a filoxéravész idején járt vándortanítóként szőlőről szőlőre: tanítva a gazdáknak a metszés, oltás tudományát, de egyben a református gyülekezet kántora is volt. Fábián József alsóörsi születésű református lelkész neve is fontos a borászat történetében, hiszen a szakma elméleti irodalmának kidolgozásában alkotott maradandót.
Nem csupán a hellyel ismerkedtek meg a résztvevők kerekasztal- és fórumbeszélgetést is tartottak a koronavírus bortermelésre és -értékesítésre gyakorolt hatásairól.

A vasárnapi istentiszteletet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke tartotta. „Akik az Úr közelségét megtapasztalják, azoknak öröm támad a szívükben, így bármilyen körülmények között van okuk örülni” – mondta a püspök, Pál Filippi gyülekezetnek írt levele 4. részének 4–7. versei alapján mondott prédikációjában utalva arra a közös örömre, amelyben a jelenlévők is együtt lehetnek. Elmondta: öröm együtt lenni, hiszen a Kárpát-medencei reformátusok összetartoznak, és szükségük van egymásra. Steinbach József utalt a napjainkban dúló orosz–ukrán fegyveres konfliktusra is: „A mostani történelmi helyzetben szíven talál bennünket, amikor az apostol azt mondja: semmiért ne aggódjatok. Az idézett igeversekből megérthetjük: a Krisztustól kapott örömmel mindig tudunk reménnyel imádkozni.”

A borásztalálkozó résztvevőihez fordulva kérte, amikor kemény munkájuk gyümölcsét, a bort kezükbe veszik, szent mozdulattal tegyék ezt meg: a hálaadás, leborulás gesztusával, hiszen a bor megmutatja és kézzelfoghatóvá teszi, hogy Isten megáldja őket, és munkájuk nem hiábavaló! „Jelképezi az Úr közelségét is, az Úrvacsorában a látható igére mutat, amivel megpecsételi a megváltott, boldog állapotunkat” – mondta Steinbach József.

Amikor a szervezőket arról kérdeztük, mit szólnak azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint visszás lehet egy keresztyén indíttatású rendezvényt a bor köré szervezni, elmondják: A BORUM nem a borivás, hanem a hálaadás alkalma. „Az Úristen megadja nekünk a termést, amelyből emberek kemény munkával kiváló borokat készítenek. Nem az élvezetkeresés áll a középpontban, hanem az, hogy akik itt összegyűlnek, közösen vallják, Isten kegyelme segítette őket. A kóstolások fő célja is inkább a tapasztalatszerzés és a kapcsolatépítés. Az esemény csúcspontja pedig nem hiába az istentisztelet: a hálaadás helye és ideje” – fogalmaz Zila Gábor, az RKK ügyvezetője.