Néhány éve az egyik hittanórán a nyolcadikos hittanosoknak a következő feladatot adtam: egy luxushajó halad a Karib-tengeren, amikor hirtelen robbanás történik, s a hajó süllyedni kezd. Már az utolsó mentőcsónak kerül sorra, és nincs elég hely minden ember megmentésére. Három hely van, és hatan vannak: egy csinos fiatal lány, aki előtt ott áll az élet, a hajószakács, egy fiatalasszony, két kisgyermek anyja, egy professzor, aki az AIDS elleni kutatásban meghatározó előrelépéseket ért el, egy hatalmas erejű fiatalember, kőműves, és a hajó különleges tisztje, a túlélési technikák nagy szakértője. A kérdés az volt, hogy a hat közül melyik hármat tennék be a mentőcsónakba. Ki értékesebb? Mennyit ér az ember? Fizikailag, a maga belső-külső értékeivel együtt, lelkileg szellemileg mennyit ér az ember? A gyerekek csaknem annyiféleképpen látták a dolgot, ahányan voltak. Az egyiknek ez ért többet, a másik számára amaz volt értékesebb.
Valóban: mennyit ér az ember? Ha csak a húst és a csontot, a kémiai elegyeket nézzük, az embert viszonylag egyszerűen forintosítani lehet. Nyersen és valóságosan. Az ember testének fő alkotóelemei zsír, vas, cukor, mész, foszfor, magnézium, kálium, kén, szén és víz. Zsírból 7 szappanra telne, vasból 1 közepes szögre való, cukorból 7 csésze teához, mészből 1 tyúkól kimeszelésére futná, foszforból 2000 gyufafej elkészítéséhez, magnéziumból egy játékágyú elsütéséhez elegendő, káliumból egy pisztolyba való lövedék elkészítéséhez elég, kénből egy kutya fertőtlenítésére, szénből 900 grafitceruza elkészítésére futná, plusz nyolc vödör víz. Ennyi egy ember. Ez mai értéken talán harminc-, negyven-, ötvenezer forint? Ennyi az ember. Ennyit ér. Húszezer forintot. Akik csupán azt tartják az emberről, hogy az ember kémiai anyagok keveréke, nos, azok számára ennyi. Nem valami sok. Persze az ember nem csak matéria. Belső értékeivel, képességeivel, talentumaival sokkal több. De mennyi is igazán? Egy ember, egy élet? Valóban: mennyit ér az ember?
Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen” (János evangéliuma 3,16). Istennek mi valamennyien, külön-külön olyan értékesek vagyunk, hogy egyszülött Fiát is kész volt ideadni értünk. Senki a világon nem tartott ilyen sokra és nem is fog ennyire méltatni bennünket! Senkinek a világon nem vagy olyan fontos, hogy ezt vállalta volna érted. Annak ellenére, és azzal együtt, ami, aki te magad vagy. Ennyire értékes vagy – az Úrnak! Tudjátok ezt?
Ha valami híres emberek tulajdonában áll vagy állt, az értékesebb, mintha valaki másé volna az. Ha például online aukciót hirdetnének meg a gyülekezetben valamiféle jószolgálati céllal, és azt mondanánk, hogy meghirdetjük a lelkész futballcipőjét, adnának az emberek érte jelképesen mondjuk húszezer forintot. De ha azt mondanánk, hogy itt van Puskás Ferenc futballcipője, amelyben akkor játszott, amikor az 1960-as világkupa döntőjében gólt lőtt? Egészen bizonyosan több millió forintért kelne el. Miért? A tulajdonosa miatt! Mert az Puskás Ferenc stoplis cipője. Ha Kazinczy Ferenc írótollát árulnák egy aukción, az messze magasabb áron kelne el, mint bármilyen más toll. Miért? Azért, mert azzal Kazinczy Ferenc írta nyelvújító szavainkat! Ezért adott kérdés: kihez tartozom? Kié vagyok? Az evangéliumok evangéliuma arról beszél, hogy az életem a szent nemzet tagjaként végtelen értékkel bír! Nagyon, nagyon értékes az!
Az mutatja valaminek az értékét, hogy mennyit hajlandók fizetni érte. Ha egy aukción eladásra szánnak egy régi műtárgyat, festményt, az annyit fog érni, amennyit adnak majd érte. Mennyit érek én? Hogy milyen végtelenül sokat, az abban látszik, hogy az Atya mit fizetett azért, hogy megváltson, magáénak tudhasson minket! Erről beszél a karácsony!
A szerző a Budapest-Külső-Kelenföldi Egyházközsség lelkipásztora
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!