A mennybemenetel ünnepe az üdvtörténeti ünnepek hamupipőkéje. Elhanyagolt, színét vesztett, árvácska, pedig különleges jelentősége van. Kálvin szerint a mennybemenetel „a mi hitünk egyik legfőbb alaptétele”. Mivel a feltámadott Jézus Krisztus mennybe ment, és ül az Atya jobbján, ez kihat mindarra, amit az úrvacsorában gondolunk a Krisztussal való titokzatos közösségről és a Lélek munkálta személyes krisztusi jelenlétről. A mennybemenetel befolyásolja a Krisztus kettős természetéről szóló tanításunkat, azt is, hogy számunkra Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró az Atyánál, és a Szentlélek jelentősége is akkor érthető meg, ha a mennybemenetel üdvállomása nem törpül el, hiszen ez mindannak a kiteljesedése, ami a feltámadással elkezdődött. Ez az ünnep az egész Krisztus-esemény összegzése. Fontosságát János evangélista egy mondatba sűrítve adja Jézus szájába: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32)
Három feszültséggel teli szó hordozza a mennybemenetel hangsúlyait. Az első – a felemeltetés. Jézus már jóval korábban jelezte: fel fogok emeltetni a földről, és valóban, ez a tanítványok szeme láttára meg is történt. Először a keresztre emelték, aztán a sírjából a feltámadás léptette feljebb, majd jött a mennybemenetel. Pozitív töltetű kifejezés, jó irányt jelez. Emelkedő pályát, többre bízatást, elismerést. A dobogó legfelső fokára jutást, győzelmet, dicsőséget, trónfoglalást. A mennybemenetel azt jelzi, hogy Isten elfogadta elégtételként Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását az ember bűne miatt. Ezzel megtörtént a kiengesztelés, a megbocsátás. A Mennyei Atya nem megisteníti emberré lett Fiát, hiszen sosem veszítette el istenfiúságát, hanem jutalomból dicsőséggel koronázza meg, és felemeli maga mellé, az őt megillető helyre.
A második szó – a vonzás. Jézusnak egyszerűen olyan erős volt a vonzereje, hogy képes volt és ma is képes szembeszállni a bennünket lenyűgözni, megkörnyékezni akaró másfajta erőkkel. Amikor Jézussal kapcsolatba került valaki, akkor ott bilincsek hullottak le, akkor sorra ki tudtak szabadulni a pénz, a rosszaság, a szenvedélyek kötelékéből. Akik Jézusban hisznek, azokat magával ragadja az ő erőtere, és nem engedi ebből kiesni az övéit. Krisztus vonzásába kerülve tudunk kigyógyulni, kijózanodni és elhagyni bálványozott embereket, tárgyakat és tevékenységeket. Jézus közelében lenni – nincs ennél jobb pozíció, rang és elismertség. Pozicionáld magad Jézusnál! Jézus mindig a szeretet vonzásával közelít.
Milyen érdekes, hogy a kereszt Krisztusának vonzása nagyobb lett, mint az élő, földi, csodatevő Jézusé, mert Krisztus halála jelentette ki Isten szeretetét teljesen és a végletekig.
Szeretete a kereszten, az értünk, helyettünk és miattunk meghozott áldozatban öltött testet, és ez az odaadás az igazán vonzó, mert ez nemcsak néhányaké, egy nemzedéké, egy országé, hanem mindenkié.
A harmadik feszültséggel teli szó – a mindenek. „Magamhoz vonzok mindeneket”, nem csak a tanítványokat, a nagy hívőket, néhány fanatikust vagy az őt sztárolókat. Teljesen hozzánk fordul, hogy a kiteljesedés felé vigyen mindenkit. A Krisztus-bőség kihat mindenre és mindenkire személyválogatás nélkül: minden nemzedék ki lesz téve az ő vonzó hatásának. Ezzel a mi Urunk összeköt bennünket, egy szintre helyez. Megszünteti az alá-fölé rendeltséget. Jézus egész földi munkássága erről tanúskodik. A dicsőséges Krisztus vonzása képes elérni a mi felemeltetésünket is, mert a ’mindenki’ között Jézus minket is lát. Egy feszültségekkel teli világban várjuk azt a Jézust, aki úgy jön vissza, ahogyan a tanítványai látták egykor felmenni a mennybe. Visszajövetelével magához emel minket, vonzereje ellenállhatatlan és mindenkire érvényes lesz. Akkor már egyetlen üdvtörténeti ünnepet sem fog fenyegetni a hamupipőkesors, mert elkezdődik a vég nélküli ünnep Krisztussal, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!