Új zenei központként kér helyet magának Mezőtúr egyházunk térképén, ahol a tavaly nagypénteken előadott Szenci-passió és más kiemelt zenei események után, idén negyedik alkalommal rendezték meg a Csenki Imre Országos Énekversenyt. A megméretés célja énekeskönyvi énekeink örökségének ápolása, valamint a népdalzsoltárok és más zsoltárdicséretek értékének felismertetése és népszerűsítése.
A versenyre harminchét egyházi általános és középiskola, felsőoktatási intézmény kétszázkilencven diákja jelentkezett. Az eseménynek otthont adó Mezőtúri Református Kollégiumba az ország minden szegletéből, valamint külhonból is érkeztek nemcsak református, hanem evangélikus és katolikus intézményekből is versenyzők. A nyitóáhítatot – a virágvasárnapi történetből kiemelve a gyermekek énekét – Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tartotta, aki zsűritagként is segítette a neves karnagyok, előadóművészek és ének-zene tanárok alkotta grémium munkáját. A versenyzők olyan ismert zeneértők előtt tehettek bizonyságot tudásukról, mint Berkesi Sándor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas vezető karnagy, Arany János, Király Levente Zsolt Debrecenből, Gombos Viktor, Berkesi Alex és Mórocz Ildikó Budapest környékéről, Parola Csaba a Dunántúlról, valamint Orosz Otília és Márkus Zoltán Nagyváradról.
Az énekverseny alapítója, Marczi Ernő református kántor-karnagy, a Mezőtúri Református Kollégium ének-zene tanára több újdonsággal tette egyedivé az idei versenyt. Azon túl, hogy nemcsak református intézményekből nevezhettek diákok, újítás volt, hogy a szólóének kategória mellett minden korcsoportban lehetővé vált énekcsoportok részvétele is. A gyülekezeti ének alapvetően közösségi műfaj, amely az istentiszteleten a közös imádságot képviseli, de egyéb alkalmakon is segíti az együtt éneklők közösséggé formálódását. Míg az egyéni éneklés az önkifejezés egy formája, a csoportos éneklésnél az egyik legfontosabb szempont az egymásra figyelés, amelynek során a hangmagasság és a ritmus mellett az azonos hangvételben is össze kell az éneklőknek csiszolódni. Talán nem túlzás, ha a kóruséneklés előszobájának tekintjük a csoportos éneket, mely a fentiek értelmében fontosabb a szólóéneknél.
Marczi Ernő kántor-karnagy
A IV. Csenki Imre-verseny további újítása a korosztályi kategória egyetemistákra való kiterjesztése. Természetes igényként merült fel korábbi versenyzők részéről, akik még gimnazistaként vettek részt a versenyen, hogy az érettségit követően, egyházi egyetem hallgatójaként is nevezhessenek a megméretésre. Így vehettek részt az idei énekversenyen a pápai, illetve a debreceni teológiák hallgatói.
Az énekversenyről a Mezőtúri Református Egyházközség két videót is közzé tett: a megnyitóról készült tartalom itt az énekverseny és előadás részletei pedig itt tekinthető meg. Általános értékelésként azonban kijelenthető, hogy a versenyzők – korosztályuktól függetlenül – odaadóan, nagy koncentráltsággal, tudásuk legjavát nyújtva énekelték el a két kötelező és a szabadon választott éneket. Néha egészen meglepő és megható produkciókat lehetett hallani, igazán kiérlelt hangképzést nyújtó gyerekeket és fiatalokat, még mutálás előtt álló fiúk bátor kiállását, kisiskolások közös csoportos éneklését.