Naponta megújulunk

A rendezvénysorozat hivatalos nyitóalkalmán a lekciót a szervező, Tóth János, a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat szolgálatvezető lelkésze olvasta fel az 1Sám 1,27–2,10 alapján.

Balog Zoltán püspök igemagyarázata alapjául a Bibliaolvasó kalauz napi igéjét, a Mt 14,13–21 verseit választotta. A teremtés könyvét idézve bemutatta, hogy a férfi és a nő szövetsége, a házasság az áldás helye – kezdettől fogva. Kiemelte, a házasság hasonlat, metafora más emberi közösség összetartozására is. Isten először a választott népét szólítja meg úgy, mint a kedvesét, a jegyesét, hol ujjongva, hol csalódottan. Arról beszélt, hogy Isten terve Krisztus és az Egyház kapcsolatában csúcsosodik ki. Lehet-e az áldás számára kijelölt hely a sebesülés helye, lehet-e börtön? – tette fel a kérdést. Be kell vallanunk, hogy igen, de vajon nem lenne-e jobb ezt elhallgatni a házasság hetén és valami emelkedettebbről beszélni? Az istentisztelet lekciójára utalva elmondta, hogy Anna története arra tanít, nem kell eltagadni a sebeinket. Azért beszélhetünk kendőzetlenül róluk, mert az áldás helye bár a sebesülés helyévé lehet, de a gyógyulás helyévé lesz, ha akarjuk, ha készek vagyunk erre.

A házasság hetének mottójával kapcsolatban Csoóri Sándor Idegszálaival a szél című versének sorait idézte: „s ha már sebesülésed ideköt, ideköt gyógyulásod is”. Tehát maradjunk együtt! – emelte ki. „Ne fuss el, ne menj el, maradj itt, … maradj a házasságban, maradjatok együtt, ha még nem tudjátok együtt keresni a gyógyulást, akkor keresd egyedül, úgy, hogy abban helye legyen a másiknak” – fűzte hozzá.

Anna és Elkána életének gyógyulása kiárad, tovább megy a választott népre, az Isten által összegyűjtött közösség életére – folytatta a püspök. – A házasságok gyógyulása Isten népének biztató jel. Érdemes küzdeni, érdemes imádkozni, több békességért, több szeretetért, több megértésért, a gyermekért, a gyermekekért, mert amikor eljön a gyógyulás ideje az bizonyságtétel lesz.

Annának a hála éneke arról szól, hogy ebben a világban Isten minden igazságtalanságra nemet mond, enni ad a szegénynek, felemeli azokat, akiket kitaszítottak, kirekesztettek az életből, akik talán vesztesnek érzik magukat, és talán vesztesek is. Mi köze ehhez a textusnak az 5000 ember megvendégeléséhez? – kérdezte végül a püspök. Egyetlen mondattal válaszolt a történetből: ti adjatok nekik enni. Ez azoknak szól, akik meggyógyultak, akik tanítványok lettek, és Isten rájuk bízott másokat.

„Ha nálatok, drága házaspárok, van gyógyulás a sebesülésből, ha nálatok van élet …, akkor azt adjátok tovább. … Lehet, hogy nem tudunk boldogságrecepteket a kezébe adni senkinek. De az áldásból, amit kaptunk, abból adhatunk tovább. Nem baj, ha az nem olyan trendi.”

Az igehirdetés után Tóth János lelkész megköszönte a káposztásmegyeri református gyülekezetnek, hogy befogadták a házasság hetének országos nyitóalkalmát. Kiemelte: a megújuló házasságokra épülő gyülekezet tagjai hűségesen végzik a lelkigondozás szolgálatát, amely nem más, mint felelősségvállalás az áldásért. Elmondta, hogy a házasság hetének szervezésében a Magyarországi Református Egyház 2010-től vesz részt, korábban a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat végezte a feladatot. Az országos nyitó istentiszteletet, az ökumené jegyében, minden évben az ország egyik gyülekezetében tartják. A választás, azért esett 2022-ben a káposztásmegyeri lakótelep új közösségére, mert a Dunamelléki Református Egyházkerület hat évvel ezelőtt adott utoljára otthont országos nyitó istentiszteletnek.

Kiemelte, hogy a 15. évfordulóját ünneplő házasság hetének az idén nincs arca, mivel azt szeretnék bemutatni, hogy az eddigi nagykövet házaspárok hogyan tudtak együtt maradni. Az idei jelmondat is ezt tükrözi: Maradjunk együtt! A járvány idején nagyon sok házasság tépázódott meg, az első hullámot követően 20 százalékkal emelkedett a válások száma. Úgy fogalmazott, az együtt maradás csak annak a segítségével lehetséges, aki maga a házasság szerzője, aki a férfit és a nőt egymásnak adta, hogy családot alapítsanak. A korábbi nagykövetek közül három házaspárt kértek fel, osszák meg tapasztalataikat arról, hogyan lehet együtt maradni.

Elsőként Madarász Isti és Kerekes Monika, a házasság hetének 2017-es arcai arról beszéltek, mennyire rosszul érint mindenkit, ha valami jónak vége szakad. Ha egy házaspár elválik nemcsak a gyerekek, de a tágabb család, sőt a körülöttük levő gyülekezet is kárát vallja, a keresztyén házasság felbomlásakor pedig az egész Krisztus-test szenved. Kitértek arra, hogy a média világában szinte minden kapcsolat zátonyra fut, és 20 éves házasságuk már önmagában bizonyságtétel. „Hogyan lehet együtt maratni?“ – tették fel a kérdést – „egyszerűen úgy hogy nem szabad szétmenni“, a sebet helyben kell meggyógyítani.

Sokan elmenekülnek, hogy máshol találjanak vigaszt, vagy olyan élményeket, amit otthon nem kapnak meg. Lehet a házasságon kívül örömöket, békességet, megnyugvás keresni, és a legnagyobb veszély az, hogy ezeket meg is lehet találni, de a házasságnak nagy valószínűséggel vége szakad. Kiemelték, hogy miközben hamar megtanultunk a vírussal szemben védekezni és az alapvető szabályokat betartani, saját magunk védelme érdekében, a házasságainkat nem óvtuk meg. Ma nem divatos a megújulás, inkább mindenből újat akarunk. A hívő ember minden nap Isten elé járul a megújuló kegyelemért, így a házasságainkkal is odamehetünk napról napra. Nemcsak egymást, de az Istent is el lehet hagyni, Istent is meg lehet csalni, ha máshonnan várjuk a megoldást. Ha baj van, ragaszkodjunk az Istenhez, mert ez megerősíti az egymáshoz való ragaszkodásunkat is, tették hozzá.

Süveges Gergő és Rudan Margit 2010-ben voltak a program nagykövetei. Tapasztalataik szerint a házasságot nem évtizedekben, hanem félórában kell mérni, amelyekből azután felépülnek az évtizedek. Az elmúlt időszak nehézségei során három fázison mentek keresztül. Úgy fogalmaztak, az elsőben, az önáltatás fázisában, olyan vigaszt kerestek, amely valójában önaltatás, figyelemelterelés, struccpolitika volt. A második szakasz a hálaadásé, amelynek során együtt próbálták befejezni a követező mondatot: az azért jó benne, hogy… Így találták meg a hálaadásban az előrevivőt, jelképének pedig a félig tele poharat választották.

A harmadik, az energiaátalakítás fázisa, amelynek befejezésre váró mondata: Ezt arra tudjuk használni, hogy…. A „hálaadás“ személyes viszonyulás, az energiaátalakítást a kapcsolatot erősíti. A szélturbina válhat a gyógyulás jelképévé, amely képes a romboló szél erejét megszelídíteni, építő energiává átalakítani. Jézus kereszthalála is ehhez hasonló, hiszen a rombolásból, a tragédiából született meg az Egyház, az üldözésből a keresztyénség elterjedése. Keressük meg azokat a tapasztalatokat, biztatták a résztvevőket, amelyek segítenek együtt maradni a nehézségek között is.

Levente Péter és Döbrentey Ildikó, a legelső házasság hetének arcai imádságokban idézték fel a házasságuk kezdetét, a fogadalomtételüket, és útjukat, amelyen 55 éve kísérik egymást a nagy Kapuig, ahol már mindenki csak egyedül léphet tovább. Elmondták, hogy hosszú vándorlásuk alatt bukdácsolnak, futnak, repülnek, vánszorognak az Isten útján, és csak nagyon ritkán sétálnak kényelmesen. Az indulásuk idején még kevés forrás állt rendelkezésre a házassággondozáshoz, és sokszor a szülőkkel sem merültek mélyebb beszélgetésekbe, hiszen az ő idejükben ez nem volt szokás, így azután hályogkovács módjára gyógyították a sérüléseiket, amelyekben Isten mindvégig elkísérte őket.

Hozzáfűzték, az elmúlt évtizedekben egyetlenegyszer sem kellett haraggal a szívükben, háborogva befejezni a napot. Házasságuk igazi életszövetség, amely sok vihar próbáját kiállta már, még két gyermekük elvesztését is. Végezetül Döbrentey Ildikó saját írásából, a 21. századi imákat tartalmazó, Beszélgetek az Úrral című könyvéből idézte az Áldást, amely az első házasság hetének programja alatt született és vált a rendezvénysorozat imájává. Az esemény zárásaként a jelenlevő házaspárokat Balog Zoltán püspök áldotta meg.