„Az ifjúság számára ma is, de korábban is mindig fontos volt március 15., hiszen 175 évvel ezelőtt a forradalom kitörésének fontos pillanatai is a »márciusi ifjakhoz« kötődtek” – írja T. Németh László történész a Reformátusok Lapjában.
A 16–29 éves fiatalok számára fontos a haza, túlnyomó többségük otthon érzi magát, és szereti Magyarországot – ez olvasható ki a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) megbízásából a Nézőpont Intézet által másfél évvel ezelőtt végzett reprezentatív kutatásból.
„A nemzeti ünnepek kapcsán a megkérdezett fiataloknak több mint fele válaszolta azt, hogy érdeklik a március 15-i megemlékezések, olyannyira, hogy a többségük részt vett és részt vesz iskolán kívül szervezett megemlékezésen is” – hangsúlyozzák az elemzők, akik hozzátették, „kiderült az is, hogy egyre több az olyan fiatal, aki internetes közvetítés segítségével követné a nemzeti megemlékezéseket abban az esetben, ha személyesen nem tud részt venni”.
A felmérés arra is rávilágított, hogy március 15-én a fiatalok többsége visel kokárdát, ami leginkább a középiskolásokra, a felsőfokú végzettségűekre, a kistelepüléseken és a megyeszékhelyeken élőkre jellemző. Ugyanakkor az elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy a megkérdezett 16–29 évesek érdeklődnek a történelem és azon belül a nemzeti ünnepek iránt, amelyek közül az augusztus 20. és a március 15. kapcsán szervezett megemlékezések a legnépszerűbbek.
Székely Levente, az Ifjúságkutató Intézet vezetője az említett felmérés kapcsán tavaly megjegyezte, hogy az utóbbi évtizedben a magyar identitás erősödését tapasztalták a fiatalok körében. „A magyarországi fiatalok büszkék a magyarságukra és a magyar hősökre. Leginkább a tudósainkra, akikre 62 százalékuk, a sportolóinkra, akikre 58 százalék, míg a magyar írókra és költőkre minden második 16–29 éves büszke” – mondta a társadalomkutató.
Az ifjúság számára – amint a felmérés is mutatja – ma is, de korábban is mindig fontos volt március 15., hiszen 175 évvel ezelőtt a forradalom kitörésének fontos pillanatai is a „márciusi ifjakhoz” kötődtek. „Ez a nap: az örök magyar megifjodásnak a jelképe. Mindennek, ami él, meg kell ifjodnia, mert az ifjúság győzelem a halál felett. A tavasz nagy, győzelmes megifjodás: minden mély lélekzetvétel egy parányi belehelt tavasz; megifjodás a hősi emlék és a felcsillanó remény; hétköznapok szürke során megifjodás az ünnep; robotban a mámor; gályán a zsoltár. Ilyen megifjodásra van szüksége a magyar nemzetnek” – fogalmazott egyik prédikációjában március 15. kapcsán Ravasz László.
Természetesen a református iskolák és az ifjúság folyamatosan megemlékezett az évfordulókon 1848 hőseiről. Az ötvenedik évfordulón például Pápán, az ünnepség keretében iskolai zászlót is avattak, amelyre „A haza minden előtt” és „A tudomány hatalom” felirat egyaránt felkerült. A hatvanadikon Debrecenben Petzkó Ernő tanár arra szólította fel a fiatalokat, hogy erősítsék meg magukban az erényeket: „az okosságot, mert ez tökéletesíti értelmeteket; az igazságot, ezzel lesz teljessé akaratotok; a mérsékletet, mert az élvezetek ingerében megtanít benneteket magatokon uralkodni; és a bátorságot, mert ez tesz titeket erősekké a szenvedésekben és nehézségekben”. Szintén hatvan évvel a forradalom kitörése után a Sárospataki Református Lapok 1908. évi március 15-i vezércikke így írt: „A márciusi ifjúság tavaszi ébredését követte az egész nemzet felébredése. »Ész, erő, szent akarat« – mind munkára kelt; a Bocskayak, Rákócziak lelke végigsuhogott az országon s a szőlőkésekből kardokat kovácsolt, s a gyávákat is hősökké teremtette.”
Ravasz László hangsúlyozza: „Március 15., az örömnek és az ifjúságnak a napja, legyen a nemzeti bűnbánatnak a napja.” Mindazonáltal március 15. nemcsak a fiatalok ünnepe, de az év első nemzeti ünnepén, tavasz kezdetén, húsvéthoz közeledve bárki – Ravaszt idézve – „megifjodhat”. Az egykori püspök így szólt erről a már idézett, a 103. zsoltár első versei alapján megírt prédikációjában: „Az ifjúság titka ez: megtelni olyan erővel, amely felett nincs hatalma sem az időnek, sem a koporsónak. Megifjodom, ha megtelek húsvéti örömmel, Szent Lélekkel, kegyelemmel. Megifjodom, ha vannak új, boldog látásaim, szívem az Örökkévalóság szerelmétől megmámorosodik, a vérem egy új élet ritmusára hallelujáz. Megifjodás: a váltság.”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!