– Kertész Imre életműve nem kisajátítható. Ő maga akarta így, és ő megtett mindent a kisajátítás ellen, amit tehetett – vallja Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A püspökkel Ugron Zsolna író, a Kertész Imre Intézet művészeti vezetője beszélgetett Kertész Imre életművének gondozásáról és kihívásairól, az azt övező félreértésekről, valamint az íróhoz fűződő személyes kapcsolatáról.
Az intézet KultúrArc elnevezésű programján Ugron Zsolna felidézte, hogy Kertész Imre húsz évvel ezelőtt, 2002-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, ami a magyar kultúrának is meghatározó ünnepe. Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának tárcavezetőjeként többször méltatta az író életművét. 2017 novemberében, Kertész Imre Török utcai emléktáblájának avatásakor úgy fogalmazott: – Kertész Imre számunkra fontos, sokkal tartozunk neki, amit csak úgy törleszthetünk, ha hagyatékát minél szélesebb körben eljuttatjuk, műveit megbecsüljük és nem sajátítjuk ki.
Balog Zoltán szerint egy író, aki magyarul ír, minden magyarnak ír
A beszélgetés kezdetén Ugron Zsolna arról kérdezte Balog Zoltánt, hogy a kultúrpolitikáért is felelős miniszterként nagy hangsúlyt fektetett a Kertész-életmű megismerésére. A kisajátítással összefüggésben a püspök úgy fogalmazott: senkinek nincs joga senkit kisajátítani. Mert az ember Isten teremtménye. Egyedül ő formálhat jogot ránk. Meglátása szerint egy író, aki magyarul ír, minden magyarnak ír. Annak is, aki másképpen gondolkodik az életről, közéletről, hitéletről, kulturálisan.
A találkozás
Kertész Imre Sorstalanság című könyvére egy svájci magyar barátnője hívta fel Balog Zoltán figyelmét még az 1980-as évek második felében. Előbb olvasta a könyvet, mint személyesen ismerte volna íróját. Több mint két évtized elteltével találkoztak először személyesen. Kapcsolatukról a püspök kiemelte: először a gyanakvásával találkozott, és tartózkodásával, a kisajátítás miatt. Az író auschwitzi túlélőként küzdött a saját és a többi üldözött embertársa sorstalanságával. Az általuk megélt feldolgozhatatlan események feldolgozásával összefüggésben megemlítette Kertész Imre korábbi gondolatait, amelyek szerint ő a világból értette meg Auschwitzot, gyerekkorában elszenvedte a borzalmakat, de később, a Kádár-rendszerből értette meg, hogy mi a diktatúrák lényege.
A KultúrArc vendége Balog Zoltán püspök
A püspök megemlítette az író feleségét, Kertész Magdát, ahogy fogalmazott, „ő volt hozzá a kulcs”. Egy Amerikából hazatért komoly üzletasszony, aki bearanyozta az író életét. Hazatalálásában mellette volt és segítette őt. A püspök meglátása szerint az emberiség legnagyobb betegsége a szeretetlenség, amely alapvetően gyógyíthatatlan. Magda asszony a szeretettel gyógyította őt, az embert, aki küzdött a sorstalansággal.
Értékrendszer és viszonyulás
Az esten több interjúrészletet láthattunk Kertész Imrével, ezek egyikében az író úgy fogalmazott: a holokauszt a több ezer éves zsidó-keresztyén kultúra végét jelentette. Auschwitzban elpusztult az európai értékrendszer. Balog Zoltán kifejtette: a második világháborúban megélt tragédia érthetetlen, a holokauszt után nem lehet ugyanúgy hinni, mint előtte. A püspök meglátása szerint vissza kell menni ahhoz a ponthoz, ahol ezek az értékek, az emberi alapállás, az alapvető emberi viszonyrendszerek érvényesekké váltak. – Én úgy gondolom, egyre nagyobb probléma az értékek, az alapvető emberi viszonyrendszer megfogalmazása. Korábban az ember önmagát a Teremtője nélkül nem tudta elképzelni, nem is akarta, persze ebben a viszonyrendszerben rengeteg alkalommal elbuktunk, hibáztunk. Attól kezdve, hogy ez alól felszabadította magát az ember, elindult egy olyan úton, amely saját maga és a másik elpusztítását lehetővé tette. Kertész Imre nem volt hívő, Isten nélkül akarta élni az életét. Számomra azonban elképzelhetetlen, hogy ne teremtményként gondoljak magamra, akinek van Teremtője – fogalmazott a püspök.
Sors és szabadság
Kertész Imre azt mondta, hogy a második világháborúban megtörtént tragédia az emberi természetből adódott. A református hitnek pedig az egyik alappillére az eleve elrendelés. Ezek egymáshoz viszonyulásáról is kérdezte Ugron Zsolna Balog Zoltánt. A Zsinat lelkészi elnöke válaszában azt mondta: a predestináció egy közös keresztyén tanítás, a sorstalanság ellentéte. Legmélyebb értelme az, hogy Isten sorsot adott nekünk. – Ezekről mi is beszélgettünk Kertész Imrével. Ő úgy fogalmazott: a nácizmus megfosztott egy másik embercsoportot a sorsától, és funkcionális emberré tette. Ebben közösek a diktatórikus rendszerek – tette hozzá. Balog Zoltán meglátása szerint az Isten által adott emberi sors szabaddá tesz. Kertész Imre is úgy fogalmazott, hogy az emberhez egyedül az méltó, hogy sorsa van, ezért jelent teljes megsemmisülést, ha ezt elveszik valakitől. Az Apostoli hitvallásban, a Hiszekegyben is az áll, hogy Krisztus „alászáll a poklokra”, ez a püspök szerint azt fejezi ki, hogy az ember nem tud olyan mélyen lenni, aminél az Úr ne menne mélyebbre.
„Az Isten által adott emberi sors szabaddá tesz"
A beszélgetésen elhangzott, hogy Balog Zoltán a '80-as években olvasta a Sorstalanságot. Elmondása szerint a könyv megdöbbentő hatással volt rá. – Akkor még kezdő lelkész voltam. A regény attól kapott elképesztő drámaiságot és abszurditást, hogy hétköznapi nyelven íródott. Az a félelem fogalmazódott meg bennem, hogy nehogy ez legyen a hétköznapi – mondta. Az is felmerült kérdésként: mitől függ, hogy embereknek ilyenné válnak a hétköznapjai, mint a könyv által bemutatott világban. Ugron Zsolna hozzáfűzte még, hogy a szerző önálló nyelvet kreált arra, hogy el tudja mondani a megélt szörnyűségeket.