Magyar reformátusnak lenni örömteli dolog

Újra és újra érdemes meghatározni, mit jelent magyar reformátusnak lenni, hiszen az alapvető evidenciák megkérdőjelezésének és az identitásválságoknak a korát éljük – nyitotta meg a beszélgetést a moderátornak felkért Volf-Nagy Tünde. Emlékeztetett: az ilyen kérdések feltevése nem új dolog, már Berzsenyi is megkérdezte, hogy „mi a magyar most?”. Ezután feltette a kérdést a beszélgetés résztvevőinek is: Mit jelent református magyarnak lenni?

Nehéz kérdés, mert bevallom, hogy római katolikus vagyok – mondta Pálfay Erzsébet, az első megszólaló, de nem kívánt kibújni, és az identitásról Buda Béla definícióját idézte, amely „az énszerveződés, illetve énműködés legfejlettebb formáját látja abban a kognitív rendszerben, amely a személyiség múltját, értékeit, céljait folyamatosságba és egészbe szervezi, és amely azután a magatartást az egyén és a társadalmi környezet viszonyát illetően szabályozza.” Hangsúlyozta, hogy a beszélgetést Kopp Mária emlékének szeretne szentelni.

Magyar reformátusnak lenni számomra hálateli, örömteli, békességem van ebben a helyzetben, Istentől kapott ajándékként tartom számon, és bevallom, néha aggodalom és szerető féltés is eltölt – fogalmazott Géresi Róbert felvidéki püspök. – Én Kárpát-medencei magyarságban gondolkozom. Megtapasztalhattuk az elmúlt évtizedekben, hogy amikor valóban nehéz helyzet alakul ki egy-egy nemzetrészben, akkor az egész nemzet összefog– mondta. Példaként említette a romániai változásokat, a délszláv válságot és a mostani orosz-ukrán háborút. Emellett szerinte egyre erősebbek az anyaország és az elszakított területek magyarsága közti szálak, és egyre jobban behálózzák a kapcsolatok a Kárpát-medencét.

Arra a kérdésre, hogy a jó idők elkényelmesíthetnek-e, a püspök elmondta, nem híve a minél rosszabb, annál jobb elvének, jó lenne, ha a magyar reformátusoknak nem kellene tragikus helyzetekkel találkozniuk, másrészt viszont az ilyen nehéz helyzetek erősítik az összetartozás tudatát, hogy tudunk egymásnak segíteni, egymásért imádkozni.

Csűrös András arról beszélt, hogy bár mind a magyarsága, mind a reformátussága olyasmi, amibe beleszületett, mégis mindkettőért naponta meg kell harcolni. Mindkettő napi választás kérdése is, de azt gondolja, hogy Istennek tetszik, ahogyan választ, mert így érzi magát teljesnek. Nem tud külső tényezőként beszélni a magyar reformátusságról, mert ha ezt kimondja, akkor a testvérekre gondol, a családra és önmagára.

Arra a kérdésre, mit lehet tenni annak a tendenciának a megállításáért, hogy sokan igyekeznek a gyerekvállalást újraértelmezni, Pálfay Erzsébet elmondta: sokáig nem tudta elképzelni, hogy egy nő ne akarjon kiteljesedni a családalapításban és a gyerekvállalásban, de a jelenlegi helyzetben is arra kell törekedni, hogy minden segítséget megkapjanak azok a párok, családok, akiknek gondjai vannak a gyerekvállalással, legyenek azok párkapcsolatiak, anyagiak vagy egészségügyiek.

Csűrös András szerint egy agglomerációs településen – mint ahol ő lelkipásztor – is lehet erős közösséget építeni, sőt, ha náluk, egy húszezres városban nem sikerül növekedő gyülekezeti életet teremteni, akkor mindenhol „le lehet húzni a rolót”. Szerinte az ő problémájuk az, hogy a településre költöző reformátusoknak inkább templomidentitása van, mint felekezeti, ezért nehezen, vagy egyáltalán nem kötődnek új otthonuk református gyülekezetéhez. Az agglomerációba költöző családok támogatását is kiemelten fontosnak nevezte, mert a rokonok támogatása nélkül egyedül maradnak, és pláne egyedül maradnak otthon az édesanyák. Gyülekezetükben ezért például komatálakciót szerveznek: hogyha valakinek gyermeke születik, akkor egy ideig főznek rá a többiek. Szintén ragaszkodnak a keresztelő előtti, gyereknevelésről szóló kötelező beszélgetéshez. – Fontos, hogy keresztyén legyek a gyermekemmel való kapcsolatban. Nem vagyok tökéletes szülő, ezért fontos, hogy elé merjek állni bocsánatot kérni. Remélem, hogy a hibáim is Jézusra mutatnak, arra, hogy van valaki a házamban, aki tökéletes – mondta a lelkész.

Sokszor ott van a kisebbségben élőben az a kényszer: nem akar konfliktust generálni a többséggel, ezért visszavesz a saját érdek érvényesítéséből, de a határon túli identitás megőrzésében van, amikor bizonyságot kell tenni – osztotta meg a résztvevőkkel Géresi Róbert, aki szerint önként semmiképpen nem szabad feladni a jogainkat és a lehetőségeinket. Azt látja, hogy ennek egyházi közösségeink teljesen, intézményeink pedig egyre inkább tudatában vannak.

A korábban bezárt intézményhálózatot lépésekben tudják újraépíteni, és ezekben a legfontosabb alap Isten szeretete kell hogy legyen. Fontos, hogy olyan pedagógusok, szolgálattevők legyenek, akik hívő keresztyénként élik az életüket, és az ott folyó szolgálat vezesse Istenhez a gyerekeket, embereket – mondta a püspök. Fontosnak tartja azt is, hogy a hálózat bővüljön, mert a szlovák nemzettudat a magyarokkal szemben határozza meg magát, és a szlovák intézménybe adott magyar gyermekek identitása sokszor sérül.

A család és a gyülekezet kapcsolatának témájában Csűrös András azt emelte ki: fontos, hogy a család tudjon a gyülekezethez fordulni. Egy serdülő fiatalt például a szülők és a tanárok véleménye nem biztos, hogy ugyanannyira befolyásol, mint a kortársaké vagy a Netflixen, HBO-n látott sorozatoké, de ha a család a gyülekezet része, akkor a gyerek is több példát lát, több emberhez tud fordulni.

Pálfay Erzsébet hangsúlyozta, több kutatás is arra mutat, hogy a serdülőkor a legnehezebb életszakaszunk, és meg kell találni a közösségeket ahhoz, hogy a mai társadalmakban az ember mentálisan egészséges maradjon, és meginduljon az énfejlődés útján. A család és az egyén sem zárkózhat be, a gyerekek számára fontos, hogy lássák, hogy apának és anyának vannak barátai, ajánlatos egy templomi közösséghez kapcsolódni, és a sport is segíthet – mondta a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány alelnöke.

Hol kell meghúzni a határt a megértés és az elfogadás után, hogy eddig és ne tovább? – tette fel a kérdést Volf-Nagy Tünde a beszélgetés résztvevőinek. Géresi Róbert püspök szerint egész Európában már nagyon régóta tapasztalható a keresztyén hit háttérbe szorulása, az elvallástalanodás, ezért nem lehet más utat választani, mint hogy keresztyén hitünket és bizonyságtételünket megerősítjük, építjük. Hibának tartaná, ha a mindenre kiterjedő, csöpögős álszeretet kultúráját átvennék a magyar reformátusok. „Ne bontsuk le a jelképeinket, hitvallásunkat, életünket azért, hogy egy mindenkit szerető, de senkit nem szerető, mindenkit befogadó, de senkit be nem fogadó, politikailag korrekt kereszténységet építsünk.” A püspök szerint meg kell határozni azokat a sarokpontokat, amelyek minket jellemeznek, és ezeket megjelenítve kell bizonyságot tennünk. Érvényes ez a nyelvi, nemzeti identitás és a vallás kapcsán is – mondta Géresi Róbert.

Pálfay Erzsébet a kontinuitást és a megújulást említette kulcsszóként, amellett, hogy nem szabad feladni. Nagy erőt érez a média hatékony használatában, szerinte ez lesz az a platform, ahol a nagy csaták eldőlnek.

Arra a moderátori kérdésre, hogy mennyire kell időszerűnek, „coolnak” lennie az egyháznak, hogy bevonzza a híveket, az eredeti cél elvesztése nélkül, Csűrös András azt válaszolta, hogy nem felhígulva, de mindenképpen a mai kor nyelvén kell megszólalni. Egyszerre kell emberközelinek és Krisztus-központúnak lenni. Szerinte akkor veszítjük el a fókuszt, amikor azt mondjuk, hogy a keresztyénség központja a szeretet, de ez nem igaz, mert Jézus Krisztus az. „De ezen belül nem baj, ha értjük azokat, akikhez beszélünk. Őket is érteni kell, meg a Szentírást is, és a kettőt találkoztatni kell” – mondta a lelkész.

Géresi Róbert szerint sokszor panaszkodunk, de fontos, hogy lássuk meg az örömöt, a bizodalmat, a békességet is. Ez szerinte átsegít a gondokon, a bajokon, a nehézségeken. „Örömteli dolog Krisztus kegyelméből élni, elfogadni Isten ajándékait, megtapasztalni, hogy szeretettek vagyunk, hogy van egy csodás nyelvünk és kultúránk, gazdag örökségünk. És hogy református templomban, gyülekezetben, közösségben élhetünk.”

Pálfay Erzsébet úgy fogalmazott, hogy egy nemzeteken átívelő lelki közösség tagja lehet az ember, és ha elhisszük, hogy Isten a képmására teremtett minket, aszerint élünk, hogy ezt megszolgáljuk. – Persze nem sok Teréz anya és II. János Pál pápa születik, de törekedni kell rá, hogy igyekezzünk szolgálni – mondta.

Csűrös András azt emelte ki, hogy tisztán megélheti a Krisztussal való kapcsolatát és a magyarságát. „Azért jó magyar reformátusnak lenni, mert az vagyok, és szeretném, ha az unokáim is majd azok lennének, remélem Isten segít ebben.”