Takaró Tamás pesterzsébeti lelkipásztor annak az adatnak a kapcsán fejtette ki véleményét, miszerint a református fiatalok mindössze öt százaléka keresi meg párkapcsolati gondjaival lelkészét.
„Nem olvasom sehol a Szentírásban, hogy Jézus úgy beszélgetett volna valakivel, hogy azt mondja neki, lejárt az időd, gyere vissza három hét múlva, mert akkor érek rá ismét” – állítja Takaró Tamás pesterzsébeti lelkipásztor. A református fiatalok mindössze öt százaléka keresi meg párkapcsolati gondjaival lelkészét – olvashattuk ezt a szintén figyelemfelkeltő megállapítást Bölcskei Gusztáv, az MRE Zsinata lelkészi elnökének zsinati prezentációjában. A megállapításhoz kapcsolódóan Takaró Tamás a hitelesség kérdését emelte ki a probléma egyik fontos elemeként megszólalásában és ennek a gondolatnak kifejtésére kértük meg őt.
Az, hogy a lelkészeket ennyire kevéssé kérdezik meg, csak a fiataloknál van így, vagy az idősebb korosztályra is jellemző?
Amit ma bemutatott a püspök a prezentációban, az egy kórkép, a társadalom megítélése. A házasság ügyében, akit megkérdeznek, mint lelkigondozót, azok közül az utolsó a lelkipásztor, bárki mástól előbb kérnek tanácsot, és ez korosztálytól független. Úgy gondolom, hogy az egész társadalom szemében az egyház, a Magyarországi Református Egyház, sem nem ismert, sem nem hiteles. Ennek a megítélésnek az eredménye az, hogy nem keresik fel a lelkészt, ha gond van, ha tanácsra van szükség, és ez sajnos nem csak a párkapcsolati kérdésekre igaz. Ugyanakkor vannak nagyon hiteles lelkészeink.
Mitől lesz hiteles egy lelkipásztor?
A hitelességnek a szószéken kell megszületnie, ez a vesszőparipám. Ezt úgy értem, hogy van olyan lelkész, aki úgy prédikál, hogy annak eredményeképpen az igehallgatók között lesznek olyanok, akik úgy gondolják, hogy a szószéken beszélő előtt megnyílhatnak, tanácsot kérhetnek tőle, ha valami tönkrement életükben. Vajon miért élik le sokan úgy lelkipásztori életüket, hogy valójában nem kérik lelki gondozói szolgálatukat? Nem mellékesen az ő templomaik üresek, miközben van, ahol a templom megtelik, sok a fiatal, mert a lelkész úgy prédikál, hogy komoly embernek tartják, lelki dolgokban is számítanak rá. Ha más megközelítésből vizsgálom meg a kérdést, egy lelkész akkor hiteles, ha használják, nem csak meghallgatják. Amit mond, az olyan, amit az emberek soha máshol nem hallanak, és persze, hogy nem hallanak, mert Igét hirdet. A hitelesség Isten Szentlelkének a lenyomata. Egy olyan ember, akit Isten Szentlelke megjelölt, nem azért csinál valamit, mert teológiát tanult és az a dolga, hogy lelkész legyen, hanem mert rajta van a Szentlélek pecsétje, és ezt mások is megérzik, meglátják.
Mi kell a jó lelkészi szolgálathoz?
A lelkészi szolgálatnak két sarokpontja van: az egyik a prédikálás, a másik a lelkigondozás, és ez a kettő nagyon összefügg egymással. Az nem egészséges lelkipásztori élet, hogy Igét hirdet, de lelkigondozóként nem kell. Ez ellentmondás. Ahol élő igehirdetés van, ott élő lelkigondozás is van. És bizony egy lelkésznek ideje nagyobb részét ez utóbbi tölti ki, mert a lelkigondozásnak nem lehet időhatárt szabni. Nem olvasom sehol a Szentírásban, hogy Jézus úgy beszélgetett volna valakivel, hogy azt mondja neki, lejárt az időd, gyere vissza három hét múlva, mert akkor érek rá ismét. Ez így nem működik, és éppen ez teszi nagyon nehézzé a lelkészi szolgálatot. Hét napból hét napon át mindig rendelkezésre kell állni, hiszen hogyha valakinek szüksége van a tanácsra, akkor készen kell állni rá, azt adni.
Miért nehéz a lelkigondozás?
Adva van egy alapvető különbség minden tudományok és a Biblia tudománya között, és ez az, hogy mit mond arról, kicsoda az ember. Vagy megértem és komolyan veszem a Tanítást, hogy az ember Isten alkotása, és ezért Ő ért hozzá a legjobban, és csak az lehet hiteles beszéd egy emberről, amit az Úr mond és én ezt képviselem, vagy a tudomány mai állása szerint hol ezt mondom, hol azt. A pszichológia a leghaszontalanabb tudomány a világon, mert kimondja, hogy nincs lélek, csak lelki jelenségek vannak. Ezek a jelenségek vizsgálhatóak, és ezekből a vizsgálatokból lehet következtetéseket levonni és ezen keresztül lehet a lélekkel is foglalkozni, miközben „lélek nincs”. De az embernek igenis van lelke. Isten igéje azt mondja, hogy az ember Test és lélek. A nagy kérdés, hogyan prédikál a lelkész, ki neki az ember. Vajon az, amit mindenhonnan lát és hall, vagy az, amit Isten csodálatos Igéjéből megért. Ebből a kérdésből következik az is, hogyan bánik az emberrel, ha sír, ha elpanaszolja, hogy megcsalják. Evolúciós végtermékként kezeli, vagy Isten alkotásaként.
Mégis többen mennek pszichológushoz.
Megint visszatértünk a hitelességhez. Ha hitelesek a lelkészek, hiteles módon prédikálják Isten igéjét, sokkal többen mennek hozzájuk. Igaza volt annak, aki arról szólt a zsinaton, hogy a lelkészekbe vetett bizalom összetett problémakör. Hiszen mögöttünk van egy negyven évig tartó ateizmus, amikor az emberek úgy nőttek fel, hogy semmit nem tanultak, hallottak Isten tanításáról. Éppen ezért a hittantanítás kérdése nagyon lényeges. Én kötelezővé tenném a hittant, ugyanúgy, ahogy negyven évig kötelező módon csinálták az ateizmust. Hadd mondjuk el minden gyereknek, mi is a Biblia, ki Isten, aztán majd ő dönt, hiszi, nem hiszi, eszerint él, vagy sem, és hadd mondjuk el azt is, szerintünk kicsoda az ember és hogyan kell hozzányúlni a lelkéhez.
Kováts Annamária