Lelki utakon a nyári szabadság alatt

Egyes statisztikák szerint tíz magyar honfitársunk közül mintegy hat nyaralni megy ezekben a hetekben. Talán azok is szeretnek utazni, akik ezt nem tehetik. Vajon a hitünk megéléséhez adhat-e új szempontokat egy-egy ilyen kirándulás? Az útra kelésnek számos példája megtalálható a Bibliában, ahol Isten hívő embereket vezetett új tájakra. Például Ábrahám vándorlása jelképezi az engedelmességet az Isten vezetése alatt. Mózes könyveiben olvashatunk az izráeliták hosszú és kalandos zarándoklásáról, amelyre Egyiptomból való szabadulásuk után vitte őket az Úr. Ez a szabadságra jutás és az Isten vezetésének csodálatos példája. Ott vannak továbbá Pál apostol missziós látogatásai: ezek kifejezik az elkötelezettségét és az áldozatkészségét az evangélium terjesztésében. Mindez számos tanulsággal szolgál a Biblia olvasóinak az Isten iránti bizalomról, a küldetés betöltéséről és a hűségről. Minden útnak lehetnek tanulságai. Egy utazással lehetőséget kapunk arra, hogy megtapasztaljuk az ismeretlent, így a testi és a lelki út összekapcsolódhat egymással. A spiritualitás azt jelenti, hogy keressük az eddig számunkra látható valóságon túli Istent, és kapcsolódni szeretnénk valakihez, aki nagyobb nálunk. Az utazásban pedig túllépünk a hétköznapi ismert valóságunk határain.

Amikor elhagyjuk a megszokott környezetünket, megnyílik előttünk a világunk sokszínűsége és gazdagsága. „Az utazás és a másokkal való találkozás olyan szintű megértést tesz lehetővé az emberek között, amire semmilyen más módszer nem képes: nézeteken, kultúrákon, nemzeteken, vallásokon, felekezeteken és focicsapatokon átívelően” – írja Gunnar Garfors norvég utazó. Ennek során nemcsak tágul a számunkra ismert világ horizontja, mert megismerhetünk új tájakat, embereket és ételeket, hanem saját magunkról is tanulhatunk mindeközben, mert az utazás nemcsak ablak, hanem tükör is egyben. Ha hátrahagyom az otthonomat, akkor a messziből tekintek haza, és új fényben látom az otthoni életemet. A távollét közben Isten útitársakat is rendelhet mellénk, és ha az új ismerősöm világa hatni kezd rám, akkor értékeim, ízlésem, szokásaim is mérlegre kerülnek. Ekkor jönnek az „ehhez képest otthon ezt így csináljuk” gondolataink. Az ilyen találkozások egyrészt lelkesíthetnek, másrészt taníthatnak a saját világunkról, és nemcsak az elutazás, hanem a hazaérkezés is élménnyé válhat.

Ennek a tapasztalatát sűríti egy mondatba John R. R. Tolkien: „Az út örökre megy tovább, felhők alatt és hold alatt, de bármily messze tért, a láb végül hazafelé halad.” A szabadság és a spiritualitás kapcsolata nem csak a távoli helyekre vonatkozik. A megpihenés lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk otthoni életünkről, és kívülről szemléljünk azt. Ebből a szempontból ez nemcsak kizökkenés a hétköznapok világából, hanem éppen a korrekció, a rendes kerékvágásba állás ideje, hogy tudjunk újra kapcsolódni Istenhez, szeretteinkhez és önmagunkhoz egyaránt. Minősített alkalom bármikor előfordulhat a hétköznapjainkban, de ezeken a napokon talán könnyebben felszabadulunk a számunkra igazán fontos dolgokra. A pihenés ideje alatt az egyedüllét és a csendes reflektálás lehetőséget adhat arra, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki önmagunkkal és éljünk meg Istennel. Az ilyen elmélyült pillanatokban találhatunk válaszokat a belső kérdéseinkre, és új inspirációkat meríthetünk a további lépéseinkhez. A szabadság megszentelt idő lehet, amikor egyszerre van jelen életünkben a hálaadás, az emlékezés, a megpihenés és az előretekintés a következő időszakra és Jézus visszajövetelére egyaránt. Ideje lehet ez a nyugalom megélésének az örök élet reménységének fényében, amikor is beköszönt majd az igazi béke korszaka: „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.” (Ézs 2,2) Akkor jön el majd az igazi szabadság, amelyet megígért Isten az őt szeretőknek, addig is örüljünk, ha ennek előízét már most nyáron megtapasztalhatjuk!