A Krisztusról szóló, Krisztustól származó örömhírt közvetítjük, bármerre járunk, hiszen fontos a művelődéstörténet, a kultúrtörténet, az egyháztörténet, a világtörténelem, de hitre jutni csak az evangélium megismerésével és elfogadásával lehet. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a közelmúltban ökumenikus delegáció tagjaként utazott a Vatikánba, s ott Ferenc pápával találkozott.
Két debreceni püspökkel érkezett Rómába. Milyen együttműködés van a felekezetek között Debrecenben?
Vatikáni útitársaimmal, Palánki Ferenc római katolikus püspökkel és Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolitával havonta találkozunk, és őszinte légkörben beszélgetünk a mindannyiunkat érintő kérdésekről. Mindhárman 2015-ben léptünk szolgálatba, ekkor kaptuk meg egyházvezetői tisztségünket Deberecenben, és azóta tart őszinte légkörű együttműködésünk. Mindannyian fenntartunk iskolákat, szociális intézményeket, és néha nagyon összetett, konfliktusokkal teli helyzeteket kell megoldanunk. Nem egyszerű feladat ez, hiszen Debrecenben huszonegy református egyházközség, hat plébánia és négy görögkatolikus parókia működik. A beszélgetés segít a békés egymás mellett élésben. Teológiai beszélgetéseket is tartunk, olykor a városi televízió nyilvánossága előtt, mert az egyházi ünnepeket megelőzően a szerkesztő-riporter hármunkat kérdez az Erőnk forrása című egyházi műsorban.
A reformáció kezdetének 500. évfordulóján együtt látogattak Genfbe. Mostani közös római látogatásuk ennek az ökumenikus utazásnak a folytatása.
Az öt évvel ezelőtti, jól sikerült genfi utunk után Rómát választottuk úti célul, és mivel a szerdai pápai audiencia éppen a látogatásunk idejére esett, Kocsis Fülöp érsek regisztrált minket a meghallgatásra, amelyen a svájci gárda tagjai és a rendezők mindenre kiterjedő figyelemmel, rendben fogadták a vendégeket. A biztonsági beléptetés után, reggel fél 9-kor már több ezer ember várakozott szektorokba rendezve a Szent Péter-bazilika előtti hatalmas téren, hogy meghallgassák a pápa katechézisét, amelynek témája a bensőséges imádság volt. A templomhoz vezető lépcsők előtt, az egyik oldalon 50-60 házasulandó pár, a másikon lengyel rendőrök csoportja várta az áldást. A hivatalos kezdés előtt Ferenc pápát a pápamobil vitte körbe a szektorok között. Köszöntötte a zarándoksereget, és gyermekeket felvéve maga mellé a kocsira, örömmel fogadta a jókedvű üdvözlő kiáltásokat. Mi a pápa székének közelében kaptunk helyet. Velünk együtt tíz, különböző országból érkezett püspök és néhány világi vendég, valamint egy portugál – fogyatékkal élő emberekből álló – csoport kapott rövid találkozási lehetőséget a katechézis után. Az összegyűlt zarándokokat nyolc nyelven köszöntötték a tolmácsok, majd ők foglalták össze az olaszul elhangzott tanítást. A pápai áldás előtt közösen mondtuk el latinul a Miatyánkot.
Hogyan történt a pápával való találkozás?
Hármunk bemutatkozása után mosolygósan szólt hozzánk Ferenc pápa magyarul: „Isten hozta! Isten éltesse!” Érdeklődve vette át az ajándékunkat, a debreceni Alföldi Nyomdában készült, egyedi díszkötésű albumot II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatásáról. A kötet Hapák József fotográfus eseményfotóit és az akkor elhangzott beszédeket tartalmazza angol és magyar nyelven. Külön felhívtuk Ferenc pápa figyelmét arra a képre, amelyen II. János Pál pápa megkoszorúzza a gályarabok emlékoszlopát. Ezzel a cselekedettel debreceni látogatását egyháztörténeti jelentőségű eseménnyé avatta, új korszakot nyitva a magyarországi protestáns–katolikus viszonyban, amelynek következtében testvéri légkörben végezhetjük szolgálatunkat a „kálvinista Rómában”. A könyvet egyébként közös kiadásban jelentette meg a Debrecen-nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye és a Tiszántúli Református Egyházkerület. A rövid beszélgetés során Ferenc pápa megerősítette, hamarosan ismét szeretne Magyarországra látogatni.
Palánki Ferenc római katolikus püspök, Fekete Károly püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita Ferenc pápával találkozott Rómában
Az Örök Városban a Pápai Magyar Egyházi Intézet vendégszeretetét élvezték.
A magyar állam 1927-ben vásárolta meg a patinás Falconieri-palotát, amelynek második emeletén található az intézet. A palotában működik a Római Magyar Akadémia is, amely évtizedek óta tudományos és kulturális ismeretterjesztő események otthona. A Pápai Magyar Intézet fenntartója a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A ház küldetése, hogy a magyar katolikus papok színvonalas római egyetemeken folytatott tanulmányait, továbbképzését, doktori stúdiumait támogassa. Itt találkoztunk Kurt Koch bíborossal is, a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács elnökével. Beszélt a niceai zsinat és az augsburgi hitvallás közelgő évfordulóiról mint előttünk álló jelentős ökumenikus eseményekről. Számomra természetes volt, hogy a niceai zsinat jelentőségét szóba hozta, de az már különlegességnek tekinthető, hogy a heidelbergi kátéra is hatást gyakorló augsburgi hitvallás évfordulójának megünneplését is megfontolásra ajánlotta.
Látogatást tettek a Collegium Germanicum et Hungaricumban, a Szent Atanáz-kollégiumban és az Orientale-intézetben, s ott találkozhattak az intézetben tanuló magyar kispapokkal is. Milyen tapasztalatokat szereztek?
Nagy hagyományokkal rendelkező, nemzetközi összetételű, neves intézmények életébe pillanthattunk be, amelyek a fiatal papok pályáját, lelkiségét, egyházlátását egy életre meghatározzák. Megindított a határon túlról érkezett diákok hazavágyódása és ragaszkodása saját szülőhelyükhöz. Mindannyian mély szomorúsággal viselik a paphiányt. Elmesélték, mennyivel többen voltak öt-tíz évvel ezelőtt, és most fájlalják a megcsappant létszámot. Állandó beszédtémájuk, hogyan lehetne munkásokat hívni Isten szolgálatába.
A Germanicum et Hungaricum diákjai
A Vatikánban hogyan értékelik Magyarország szerepvállalását az európai keresztyénségben?
A hivatalos és a kötetlenebb találkozások közben is egyértelmű volt, a mai háborús helyzetben Magyarország békességet támogató megnyilvánulásait megértik és elfogadják, humanitárius segítőkészségünk is köztudott a Vatikánban, és ezek találkoznak a békeimára hívó pápai kijelentésekkel. A mi audienciánk végén is megemlékezett Ukrajnáról, és imádságra hívott az ott szenvedőkért. Ezt a benyomásomat igazolta és megerősítette Habsburg–Lotaringiai Eduárdnak, Magyarország szentszéki nagykövetének helyzetelemzése és a Vatikáni Rádióban Vértesaljai Lászlóval, a magyar szerkesztőség vezetőjével történt beszélgetés is.
Mi tette a látogatást személyesen emlékezetessé?
Feltűnő volt számomra Ferenc pápa közvetlensége, figyelmessége és jókedve, amelyet irántunk tanúsított. Bár fizikai állapota elnehezítette a járását, de lelki derűvel megtartott, felszabadult hangvételű tanítása feledtette velünk testi gyengeségét. Felejthetetlen számomra az apostoli kor keresztyén emlékhelyeinek meglátogatása, Péter és Pál apostol fogságának és halálának emlékhelyei. Élmény volt együtt imádkozni ezeken a helyszíneken: reformátusként is jó lelkiismerettel fohászkodhattunk a halálon is győztes Krisztushoz, és magammal hoztam a Pápai Magyar Intézet kápolnájában reggelenként felváltva tartott igemagyarázatok üzeneteit is, amelyek közül az egyik reggeli áhítaton én szolgálhattam. A katolikus igeolvasási rend szerint a Lukács evangéliumából a 10. rész 13–16. versei következtek: „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni. Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” A gyönyörű Róma bibliai helyszíneit meglátogatva és az Igét olvasva feltámadt bennem a hála az Úristen iránt, hogy mindezzel megajándékozta a keresztyénséget. A városban egykor erős őskeresztyén gyülekezet létezett, Pál apostol nekik címezte a levelét, amelynek a keresztyén egyház gondolkodástörténetére gyakorolt hatása egyedülálló. Augustinus Vallomásaiban kifejti, hogy keresztyén hitre térésében döntő szerepet játszott a római levél, Aquinói Tamás, a skolasztikus teológia atyja kommentárt írt hozzá. Luther Márton elsősorban ennek a levélnek a hatására fedezte fel újra a hit általi megigazulás tanát. Kálvin életművében is kiemelt helyet foglal el a Római levélről írt kommentár, mely szintén jelentős hatást gyakorolt az európai protestáns teológiára. Barth Károly, akinek a XX. századi református gondolkodás megújulása köszönhető, részletes kommentárt szentelt a római levélnek, sőt párhuzamot vont Pál apostol kora és saját korának keresztyénsége között. Egyházunk jelmondata is innen származik: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Az Újszövetségnek ez a része újra és újra az egyház megéledését szolgálta. Rómának megfoghatatlan, utolérhetetlen vonzása, „kisugárzása” van, de mégsem ez a fontos. Istennek tetszett, hogy nem kiemelkedő helyszínekkel üdvözít, hanem az igehirdetést felhasználva hív Krisztushoz. A mi küldetésünk, hogy Isten szájává váljunk, felelősen Igét hirdessünk. A bennünket elküldő Úr mellett eltörpülnek a műemlékek, az egyháztörténeti események, mert Jézus személye a lényeges, akiben a megváltásunk van. Valójában Jézusnak ez a tanítványait felkészítő, Lukácsnál olvasott beszéde segített nekem, hogy magamban, az engem ért benyomások között helyre tegyem, mi az igazán fontos, és a nevezetes helyszíneknek mire is kell bennünket emlékeztetniük.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!