Határozottan elítélt minden kegyetlenséget, pusztítást, keresztyénellenességet, antiszemitizmust, kirekesztést, valamint a hátrányos megkülönböztetés minden burkolt és nyílt megjelenési formáját a Közös úton elnevezésű konferencia, amelynek a Tihanyi Bencés Apátság adott otthont június 16–án és 17-én. A rendezvényen – többek közt – a nagy világvallások magyarországi képviselői vettek részt. (Idén ötven éve, hogy a II. vatikáni zsinat Nostra aetate címmel történelmi nyilatkozatot tett a katolikus egyház kapcsolatáról a nem keresztény vallásokkal, amelyben elítéli az antiszemitizmust és párbeszédre szólít fel. A nyilatkozat a zsidók és a keresztyének közötti kiengesztelődési folyamat kezdetét fémjelzi.)
A mostani konferencia szintén a párbeszéd fenntartását tűzte ki célul, mely az európai vallások helyzetéről és a magyarországi hívő közösségek együttéléséről szól. A konferencia által megfogalmazott közös nyilatkozat – egyebek mellett – óva int a vallási közömbösség eszményítéséről, de szorgalmazza, hogy a vallási közösségek értékrendjeikkel járuljanak hozzá a társadalom építéséhez az önkéntes jóság cselekedeteivel.
Közösségi, politikai felelősség
A vallásközi tanácskozás házigazdája, Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele a hívő emberek felelősségéről szólt. „Most, amikor egyre nagyobb a szakadék szegények és gazdagok között, a világ nem egy táján háború pusztít, százezrek és milliók válnak földönfutóvá, nekünk, akik hiszünk abban, hogy ennek az életnek Ura van, különösen nagy a felelősségünk: prófétai küldetésünk van. Ki kell mondanunk, még akkor is, ha sokan félreértik, akár szándékosan akár szándéktalanul: a mi felelősségünk közösségi felelősség, politikai felelősség. Nem pártpolitikai, hanem pártok politikáján felül álló szent kihívás és lehetőség. (...) Egyre bonyolultabbá válik a világ, a kiúttalanság már-már elviselhetetlen. Igaz emberekre van szüksége a világnak, akik egymást el tudják fogadni, különbözőségeik ellenére. Akik együtt tudnak hitet tenni arról, hogy igenis, lehetséges a béke. Ez Szent Ágoston szerint az a nyugalom, ami a rendből, a rendezettségből fakad. Együttlétünk célja keresni a lehetőségeket, azt, hogy hogyan tudunk az egyenes úton járni – fogalmazott a perjel.
Sokféleségben megvalósuló egység
A konferenciát tavaly rendezték meg először Közös jövőnk – közös felelősségünk címmel Izrael Állam magyarországi nagykövete kezdeményezésére. Ilan Mor köszöntőjében azt mondta, számos incidens tapasztalható, amelyek miatt ma ismét felerősödnek a vallási különbözőségek, a tendencia nem az egység felé mutat, ezért is fontos, hogy a különböző vallások képviselői megértsék egymást – ezt szolgálja ugyanis a tihanyi találkozó.
„A vallásnak potenciálja van arra, hogy egymás felé vezessen bennünket és része legyünk egymás életének" – fogalmazott. Ilan Mor rámutatott: nem arról van szó, hogy hogyan legyen hinduból keresztyén vagy fordítva, hanem a sokféleségben megvalósuló egység a tét. Az istenfélelem, a tisztaság és a könyörület valamennyi vallás részét képezik, ez lehet a közöttük megvalósuló párbeszéd alapja. Hogy ez megvalósul-e, nemcsak személyközi kérdés, hanem társadalmi vonatkozásban is számít.
Az izraeli nagykövet a gyümölcsöző párbeszéd egyik legfontosabb példájaként említette a második vatikáni zsinat ötven évvel ezelőtt kiadott nyilatkozatát, a Nostra Aetatét, amely szerinte pozitívan formálta a katolikus és a zsidó közösséget is. Fájlalta azonban, hogy a zsidó–keresztyén-párbeszédben mindkét oldalról kevesen vesznek részt, mégis optimizmusának adott hangot, egyúttal szorgalmazta a zsidóság részéről a keresztyén világ megértését, és a közös pontok megtalálását.
A vallásközi párbeszéd maraton, nem rövidtávú futam – tette hozzá Ilan Mor. Mint mondta, az oktatás a tolerancia plántálásának a helye, és az antiszemitizmus elleni fellépésé is, amely nemcsak a keresztyének, hanem a kormányok ügye is kell, hogy legyen. A keresztyén és zsidó feleket egyaránt felszólította a Nostra Aetate üzenetének visszhangozására az iskolákban, a családokban, a vallási közösségekben és a közéletben egyaránt. A nagykövet üdvözölte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak kötelező tantárgy lesz a holokauszttörténet. Ilan Mor szerint ez bátor lépés, és mutatja, hogy az elmúlt évtizedben mennyi minden változott a holokausztról való gondolkodást illetően. Mint mondta, ahogy a rasszizmus, úgy az antiszemitizmus sem csak a politikusokra tartozik, hanem az akadémikusokra is, hiszen a magyar nemzeti múlttal való szembenézésről van szó.
Az igazi közeledés
„A vallások együttélésére gondolva Ravasz László püspök jut eszembe, aki azt mondta egyszer: a lövészárokban nincsenek felekezeti villongások, ott az életben maradás reménye köti össze az embereket."
"Mi is harcolunk valakikért – az egyházak az oktatás, a nevelés, a szociális ellátás területén. Egy jó kormánynak tisztában kell lennie azzal, hogy ez a felelősség mennyire fontos, de mindezek következmények, annak a belső erőnek – és egyben külsőnek – a következményei, amely az egyházakat értékközösségekké teszi, hiszen azok értéket őriznek, tartanak fenn és újítanak meg" – ezekkel a szavakkal köszöntötte Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a résztvevőket.Balog Zoltán hozzátette: egyetlen állam sem mondhat le arról az erkölcsformáló erőről, amelyeket a vallások, egyházak jelentenek.„Az, hogy ezek szabadságban élnek egymás mellett, egyfajta szabad versenyt is jelent, amelyben a tanítás ereje rangsorol." A miniszter VI. Pál pápát idézte, aki szerint kevésbé tanításokra, inkább tanúkra van szükség, tanúbizonyság-tevő emberekre, „akik megjelenítik az értékeket, odaélik azokat a társadalom elé. Az ilyen versenyben mindenki jól jár, hiszen a tétje az, hogy az erkölcsi alapok megerősítéséhez és a közösség erejéhez ki tud többet hozzátenni."A miniszter hozzátette: a konferencia címében szereplő út szó szimbolikus jelentőséggel bír. „A közös célt kitűzni és efelé haladni – ezt jelenti az igazi közeledés, hiszen ha messziről indulunk is, folyamatosan egyre közelebb kerülünk egymáshoz."
Tenni, nemcsak beszélni
Réthelyi Miklós, az UNESCO magyar nemzeti bizottságának elnöke azt mondta, hogy az európai kultúrkör a tudomány, a filozófia, a vallás és a művészet egységére épült. A mai tudásalapú társadalomban azonban a vallás a közéletből egyre inkább a magánéleti szférába szorult. A Parókia portálnak adott interjúban Réthelyi Miklós úgy fogalmazott: ez állandó küzdelmet jelent azoknak, akik rosszul élik meg ezt a folyamatot, és hiányt azoknak, akik nem is tudnak arról, hogy életük gazdagabbá válhatna.
„Amíg az ember önmagával van elfoglalva, addig különösebb gondolatok, eszmék nélkül is élhet, de ez szegényebb élet, mintha sokkal szélesebb perspektívában: családban, emberi kapcsolatokban gondolkodnánk. A hívő ember élete magában foglalja az Isten és az ember kapcsolatában megjelenő értékeket. Ez a fajta élet azonban lemondással is jár" – tette hozzá. „Az a feladatunk, hogy visszahozzuk a mindennapokba az egymással való törődést, vegyük észre a másikat és biztassuk egymást. Tenni is kell, nemcsak beszélni."
Nyissa meg mindenki saját otthonát!
A konferencia keddi plenáris ülésén Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Rejtett és nyílt vallásellenesség Európában címmel tartott előadást. A püspök úgy vélte, hogy Közép – és Kelet Európában, ahol korábban már átéltek az emberek különböző szintű vallásüldözést, még a gyengébb rezdüléseket is megérzik, így érzékenyebben reagálnak, ha bárhol a világban vallásellenességet tapasztalnak. Az egyházvezető előadásában röviden kitért a halálbüntetés és a bevándorlás kérdésére is.
„Aki a bevándorlás politika kapcsán úgy nyilatkozik, hogy fogadjátok be a jövevényt, mert ez az Úr akarata és törvénye, hiszen benne van az Ószövetségben és az evangéliumokban, az a halálbüntetés kérdésben is vegye komolyan a Szentírást, amelyben benne van a halálos ítélet." A püspök figyelmeztetett: „A keresztyéneknek senkit nem szabad halálra ítélni, ez az államhatalom kezében lévő döntés. A másik ügy tekintetében, amikor azt mondjuk, hogy be kell fogadni a jövevényt, vegyék komolyan, hogy az ószövetségi igék nem a fennálló államnak szólnak, hanem kinek-kinek saját magának. A mi családunk két év hét hónapra befogadott egy menekültet, aki az ágyamban aludt, a hűtőnkből evett, a gyerekeim uzsonnáját vitte magával. Ezért kérem, hogy értsék jól: az ige mindenkinek magának szól, vagyis nyissa meg mindenki saját házát, saját otthonát, tömje meg a hűtőszekrényt és fogadja be a menekültet. Ez az egyenes bibliai parancs, ami nem valami elvonatkoztatott államképnek szól – tette hozzá.
Egyek legyünk!
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a konferenciával összefüggésben azt mondta a Parókia portálnak, hogy a tanácskozás végén elfogadott nyilatkozat a közös felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet és érdemes arra, hogy mások is megismerjék és komolyan vegyék.
"Fontosnak tartom, hogy miközben a keresztyénséget a világ számos pontján üldözik, mi szeretnénk még tevékenyebben részt venni az emberek segítésében, felzárkóztatásában, a keresztyén egység kialakításában. Mi, egyházvezetők azt szeretnénk, ha a közös fellépéssel közös útra lépnénk mások érdekében, akár a felekezeten kívüliek érdekében is. Elképzelhető, hogy utópisztikusnak tűnik a gondolat, de ha nem ebbe az irányba indulunk, hiteltelenné válunk. Azt kell magunktól elvárni, hogy valóban testvérként tudjunk egymásra tekinteni és ne ellenségképeket gyártsunk egymásról, mert az ellenkezik Jézus Krisztus tanításával, aki azt kérte, hogy egyek legyünk."
A konferenciáról tudósított: Fekete Zsuzsa és Jakus Ágnes
Fotó: Füle Tamás, Barcza János
Forrás: parokia.hu