A presbiteri, a lelkészi szolgálatot, valamint egyházszervezet kérdéseket és a gazdálkodást is érintette a második nap napirendje.
Horsai Ede debreceni lelkipásztor áhítatával kezdődött, a presbitereket, lelkészeket és az egyházszervezetet érintő kérdésekkel folytatódott, majd az egyház gazdálkodásáról való gondolkodással fejeződött be a Zsinat balatonszárszói rendkívüli ülése. Az ülésen elhangzottakat visszaolvashatja folyamatosan frissített cikkünkben.
8:32 Horsai Ede debreceni lelkipásztor áhítatával kezdődött a Zsinat rendkívüli ülésének második napja.
„És ő adatott némelyeket apostolul” – hallhattuk a reggeli áhítat igéjeként (Ef 4,11-15). Ki nagykorú Krisztusban? - ez volt az igemagyarázat fő kérdése. Az, aki tudja, kinek hisz, mit és hogyan. A nagykorúság nem egyenlő a koravénséggel, mondta. Keresztyénségünket hol az infantilizmus, hányódás, hol a koravén fásultság jellemzi, pedig nagykorúvá kell lennünk Krisztusban.
A szeretetnek meg kell lágyítani az igazságot, az igazságnak meg kell erősíteni a szeretetet, hangzott az áhítat záró gondolata
9:06 A misszió elhívott szolgái – presbiterek. Ez a címe a ma reggeli témának, mellyel a Zsinat foglalkozik. A presbiteri tisztséggel, a világi képviselők jogállásával és a presbiteri esküvel kapcsolatban terjesztett be javaslatot Ónodi Szabó István, Szabó György, Szücs Attila, Kovács Miklós és Szabó Dániel.
A presbiterek sok helyen csak a gyülekezet fizikai építésében vesznek részt, nem lelki vezetők, fájlalták az előterjesztők. Erősítsék meg a világi tisztségeket, nélkülük semmilyen szinten se lehessen döntést hozni, javasolta Szücs Attila. A presbiter ismérve, mondta Kovács Miklós, hogy az egyház hasznát mindenkor a maga haszna elé helyezi.
9:35 A jelenlegi törvény túlszabályozott, mondta Szabó István püspök a presbiterek helyzetéről szóló vitában. A presbiteri törvény megfelelt saját korának kihívásaira, de a jelen helyzetre - a presbiterhiányra - nem ad megfelelő választ.
9:57 Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok összegezte a hozzászólásokat, majd 10:20-ig szünetet rendelt el.
10:25 A lelkipásztorokról szóló résszel folytatódik a tanácskozás.
10:30 Püski Lajos, a Missziói Bizottság elnöke azt hangsúlyozta felszólalásában, hogy mennyire fontos a lelkészek testi-lelki egészsége. Arról is beszélt, hogy összehasonlítgatás helyett az igei látáshoz kell mérnünk magunkat, sokszor a következmények veszik át a bibliai alapozottság fontosságát.
10:35 Márkus Mihály és Markó István a presbiteri eskü fontosságáról beszéltek, a nyugalmazott püspök azt javasolta, emeljék át a régi szöveget mostani eskübe. Szabó István püspök a presbitériumi esküről úgy vélekedik, testületileg kellene felesküdnie a presbitériumnak.
Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök előterjesztésében a lelkészi szolgálatról, a lelkészképzésről és a papmarasztás kérdéseiről is szólt. Az előterjesztő ezekkel összefüggésben feltette a kérdést: „Jó-e az, ha az Ige hirdetője egzisztenciálisan függ az Ige hallgatójától?”
10:39 Kádár Zsolt esperes előterjesztésében felhívta arra a figyelmet, hogy a lelkészképzésnél átgondolt koncepciónak kell megvalósulnia. Ezért fel kell mérni a gyülekezetek, az intézmények és a társadalom igényeit. Az előterjesztő arról is szólt, hogy szükséges lenne megvalósítani a koordinált lelkésztovábbképzést, és ehhez kapcsolódóan létre lehetne hozni egy teológiai tudományos központot. Kádár Zsolt hangsúlyozta, hogy a lelkészi kar legyen kvalifikált, valamint az Ige és a Lélek által motivált.
10:45 Ónodi Szabó István, dunamelléki világi küldött arról beszélt, az ülés tapasztalatai alapján új javaslatot fog kidolgozni a papmarasztalás kérdésében.
Fekete László a lelkészi titoktartásról szólva azt mondta, meg kell teremteni a jogi hátterét, hogy az ne csak kötelesség, hanem jogosítvány is legyen a lelkész számára.
A prédikáció színvonalával arányos az istentiszteletek látogatottsága, mondta Pataky László. Előterjesztésében két érvet hozott fel a "papmarasztalás" bevezetése mellett. Az a lehetőség, hogy elküldhetik a lelkészt, motiválhatja őt, hogy ne fásuljon bele munkájába. Ugyanakkor annak is elejét veheti, hogy egy lelkész tönkre tegyen egy gyülekezetet, mint ahogy arra már volt példa.
10:59 Veres Sándor a mentori kapcsolat meghosszabbítását javasolta a gyülekezetekben szolgáló lelkészek számára, továbbá a hét év után járó szabad félév lehetőségét is felvetette. Ez a gyakorlat segíti a lelkészek pihenését, felfrissülését. Végül a lelkipásztori nyugdíjasházak felállításáról beszélt.
11:03 Papmarasztalás vagy papmenesztés? Az 1841-ben megszüntetett egyházjogi megoldás, az elnevezéssel ellentétben, arra adott lehetőséget, hogy a presbitériumok saját döntésük alapján, megváljanak a választott lelkésztől.
Szabó István püspök hozzászólásában az Országos Lelkipásztori Intézet mielőbbi felállítását sürgette. Ezzel összefüggésben megjegyezte: nem tudja senki megmondani, hogy jelenleg pontosan hány református lelkipásztor áll tényleges szolgálatban. A dunamelléki egyházvezető a papmarasztás intézményével kapcsolatban azt javasolta, nevezzék el másképp – papküldésnek vagy papmenesztésnek – ezt az intézményt. Szabó István szerint ez a kérdés nem véletlenül jön elő újra és újra. Mint mondta, „az egyházi bíróságaink, de sokszor az egyházkormányzatunk sem állt a helyzet magaslatán” az elmúlt évtizedekben. A püspök hozzátette: amíg nem működnek jól ezek a testületek, addig nem tudnak igazságot tenni, és a „részeges, tolvaj, parázna” lelkészek és presbiterek problémáját sem tudja egyházunk megoldani. A püspök hangsúlyozta: időről időre vizsgálni kellene a református lelkipásztorok fizikai, mentális, szellemi és teológiai alkalmasságát.
Futó Zoltán lelkipásztor is a „papmarasztás” – „papmenesztés” témakörében szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a lelkészegzisztencia lelkészcsalád-egzisztenciát is jelent, de a gyülekezetek is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor a lelkészegzisztencia mellett a gyülekezeti egzisztenciát is figyelembe kell venni. Mint mondta, a gyülekezetnek is lehetőséget kell adni arra, hogy „ne kerüljön életfogytiglani béklyóba olyan lelkésszel”, aki nincs a megfelelő helyen, de máshol megfelelően tudna teljesíteni. Szücs Attila szerint a papmarasztalásra vagy papmenesztésre tulajdonképpen a választott gyülekezeti lelkész státuszának megszüntetése a helyes kifejezés.
Simonfi Sándor esperes felhívta a figyelmet, hogy a papmenesztés kérdése a lelkész megválasztása után két-három év után jön elő. A hozzászóló elmondta, hogy az esperes sokszor előre látja, hogy mi várható, de a lelkészt választó presbitériumok ilyenkor a jogaikra hivatkoznak, majd követelik a lelkész eltávolítását.
11:04 "A hozzászólások azt körvonalazták, hogy kicsit megfáradt, meggyengült, de nem hitevesztett állapotban vagyunk, ahonnan van előrelépés, ahonnan van fejlődés" - véli Ábrám Tibor, a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka a kerület honlapján olvasható interjúban.
11:18 „Az ifjúságról nincs túl jó véleményem” – fogalmazott Simonfi Sándor, amikor Márkus Mihály előterjesztéséhez kapcsolódón a teológushallgatók és a lelkészek életmódjáról szólt.
Mint fogalmazott, ha a lelkésznek a saját családja pásztorolása nem sikerül, akkor a nagyobb család pásztorolásából vissza kell hívni. Hangsúlyozta, hogy ma nincs semmi következmény, ezért a fiatal a helytelen életmódban miért ne léphetne egy lépéssel tovább?
11:33 A rendkívüli zsinat ülés napirendjén az egyházszervezeti kérdések következnek. Az tanácskozáson mostantól a Dunamelléki Egyházkerület elnöksége elnököl.
Az első felszólaló Püski Lajos, a Missziói Bizottság elnöke. Az egyházlátogatások megújítására tett javaslatot, a sematikussá váló évenkénti látogatások helyett három-négyévenkénti, mélyebb tartalmú látogatásokat tartana hasznosabbnak.
11:40 Az egységesség – hitvallási, dogmatikai – problematikáját vetette fel Szűcs Attila. A dunántúli világi képviselő az egyházszervezet kérdései kapcsán azt említette, hogy míg korábban külső kényszerek alatt alakult ki a magyar protestantizmus belső rendje, addig református egyházunk az elmúlt húsz évben nem használta ki az adódó lehetőséget, hogy maga alkothassa belső rendjét. A rendszerváltozás óta a püspöki vezetés és az egyházkerületek erősödtek az egyházmegyékkel és a közegyházzal szemben.
Felvetette a Zsinat hozzon elvi állásfoglalást, hogy a MRE konföderális vagy föderális berendezkedésű-e. Vagyis a közegyház a kerületek laza szövetsége vagy a közegyháznak vannak-e kerületei?
Javaslatot tett arra, hogy az esperesi, püspöki, elnöki tisztségekre a maximális megválaszthatóság 2×6 év legyen. Javasolta a visszahívhatóság intézményét olyan tisztviselők esetében, akik az elvárható mértékben nem látják el vállalt feladataikat.
Szintén indítványozza, hogy a Zsinat határozzon a 2009. május 22-én elindított egységesülési folyamatot, ennek érdekében pedig hozzon létre kétfős irodát a Magyar Református Egyház ügyeinek koordinálására.
11:53 Takács Tamás tiszántúli tag kapott szót, aki elmondta, működik nyugdíjas ház lelkészek számára, csak nem használják ki. Azt javasolta, hogy a nyugdíjbizottságba csak hivatalos úton lehessen előterjesztéseket tenni.
11:57 Takaró Tamás és Markó István az egyházszervezeti témához szólt hozzá. Előbbi arról beszélt, hogy Isten nem ismeri a kétfejűséget, az Ó- és Újszövetségben is mindig egyvalakire bízta a feladatot. Markó Iván tiszántúli presbiterként nem szeretné, ha a paritás elve a kettősség megnyilvánulása lenne. Szerinte annak a szolgálat előkészítésében, a szeretet és a bölcsesség megnyilvánulásaiban, nem pedig a döntésekben van a helye.
12.00 Futó Zoltán szerint az egyházfegyelmi kérdésekkel az a baj, hogy elsősorban büntetésben és fegyelmezésben gondolkodunk. Pedig, mint fogalmazott, a fegyelmezésben meg kell jelennie a lelkigondozói szeretetnek. A lelkipásztor hozzászólásában hangsúlyozta, hogy amikor csak büntetni tudunk, akkor saját gyengeségeinket áruljuk el, hiszen nem tettük meg az előzetes lépéseket. Mint mondta, ne büntessünk olyan személyt, aki áldozat, és a sákramentum nem lehet fegyelmező erő.
12:05 Márkus Mihály dunántúli nyugalmazott püspök elmondta, kerületében az egyházmegyei egyházlátogatás minimálisan négy-hat óra, míg a kerületi látogatás kétnapos esemény. Felelevenítette a világi tisztségek kialakulását is, a 17. század végéig csak lelkészi képviselők lehettek a Zsinat tagjai, 1761-ben azonban már olyan megszólalás is elhangzott világi tag részéről, hogy a lelkészek örüljenek, hogy jelen lehetnek. Arról is beszélt, hogy lelkészek és presbiterek között a jogegyenlőség ugyan megvan, de az esélyegyenlőség nem: például a mostani zsinati ülésen a lelkészi tagok munkájuk részeként vesznek részt, míg a világiaknak valahogy meg kell oldaniuk a jelenlétet. Ez pedig belátható időn nem fog megváltozni.
12:07 A paritás sajnos sok esetben harc a lelkész és a presbitérium között, mondta Szabó György.
12:10 De jura paritást rögzít az egyházalkotmány, de facto ez nincs így, véli Szűcs Attila. Ha felmerül, hogy a paritás elve, a világi elem jelenléte gátja az egyház fejlődésének, akkor erről beszélni kell, ütköztetni kell a nézeteket.
12:13 A felelősségegyenlőség hiányát vetette fel Takaró Tamás Budapest-Pesterzsébeti lelkész. Úgy gondolja, egyenlőek a jogok, azonban a felelősség nem egyenletesen oszlik meg. Hiszen ha egy gyülekezetben gondok vannak, akkor a lelkész az egyetlen, akit valóban felelősségre tudnak vonni.
12:16 Ebédszünetet rendelt el Szabó István, az ülés fél kettőkor folytatódik. Összefoglalójában a dunamelléki püspök arról beszélt, hogy a paritás kálvini elvei szerint az egyik vezető dolga a tanítás, a másiké az egyházkormányzás.
13:34 Érkeznek a zsinati tagok az ülésterembe, hamarosan folytatódik a tanácskozás az egyházszervezetről.
13:38 Szabó István püspök felsorolta a következő másfél óra témáit, ezek a jogalkotás problémái, parókiális jogok, a jogalkotás gyorsítása, az egyházkormányzás lehetséges útjai.
13:42 A parókiális jogot érintette Gaál Sándor nyírségi esperes, aki a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés javaslatát ismertette. Az állami jogszabályok nagy teret engednek a gyülekezeteknek, hogy szociális alapszolgáltatást, szakosított ellátást nyújtsanak. Ennek hatására megszaporodott az oktatási és szociális szolgáltatások száma, s ez konfliktusokat szült, mert az ilyen ellátást végző gyülekezetek sokszor más egyházközség területén végzik tevékenységüket. Emellett arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy az ilyen szolgálat átrajzolja a gyülekezetek arculatát, a diakóniai szolgálattal össze nem egyeztethető szemléletet alakít ki. Az is probléma, hogy a szolgáltatást igénybe vevő emberek nem a saját gyülekezetükben, hanem a szolgálatot nyújtó egyházközségben veszik igénybe a lelkipásztori szolgálatot. Az egyházkerületben két nézet állt szemben egymással: a gyülekezetek szabadok abban, elindítják-e a szolgálatukat vagy legyen bejelentési kötelezettségük a másik presbitérium felé, melynek gyülekezetében tevékenységüket végezni kívánják. A tiszántúli egyházkerületi közgyűlés utóbbiról határozott.
13:50 Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök az egyházkormányzás átalakításának kérdésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy kétféle demokratikus berendezkedés létezik: az egyik a többségi, a másik a konszenzuális demokrácia.
A Tatai Egyházmegye zsinati képviselője az előbbivel kapcsolatban elmondta: már Kálvin is felhívta rá a figyelmet, hogy nem mindig a többségnek van igaza, Hollandiában pedig e rendszer miatt számos egyházszakadás történt az elmúlt századokban. A konszenzuális rendszerről az egyházvezető megjegyezte: nehezebb kimunkálni az egyetértést, de hosszú távon eredményesebb a működése.
Márkus Mihály szerint egyházunknak az elmúlt két évtizedben tanúsított eredménytelenségei miatt nem pusztán a szervezeti hibák, de az „évszázadok óta görgetett rendszerhibák” is felelősek. Ennek kapcsán a már korábban is felvetett kérdést tette fel újra: „Jó-e az, ha az Ige hirdetője egzisztenciálisan függ az Ige hallgatójától?”
A dunántúli képviselő szerint az egyházkormányzás átalakításának addig nincs értelme, amíg nincs az egyházi szervezetek döntései mögött végrehajtó erő, hiszen ennek hiánya visszafogja az egyházi testületeket attól, hogy olyan határozatokat hozzanak, melyeknek úgysem lesz foganatja. A nyugalmazott püspök elmondta: a Németh-kormány döntött arról, hogy egyházi határozat végrehajtásához nem lehet állami erőt igénybe venni. Mint hozzátette: ez a jog nem a kommunizmus évtizedeiben állt csak az egyház rendelkezésére, de a két világháború közötti és az első világháborút megelőző időszakban is.
Márkus Mihály a parokiális jogokkal kapcsolatban megjegyezte: a hívek a maguk részéről már rég feloldották ezeket, már csak a lelkészek ragaszkodnak hozzá.
14:00 Csegei István esperes a parókiális jogokkal kapcsolatban javasolta, hogy minden szociális tevékenységhez, amit egy másik egyházközség területén indítanak, ki kell kérni az ottani egyházközség hozzájárulását. Ezután hosszas vita bontakozott ki a témában.
Simonfi Sándor: Budapesten szabad gyülekezetválasztás van. Az intézmények terén, ha már az indítás is gondot okoz, akkor nem szabad elindítani. Ha egy intézmény több gyülekezet területén is kifejti tevékenységét, nagyon egyszerű a helyzet, a parokiális jogot sem érinti: egyházmegyei ügyről van szó. Ha emellett még több egyházmegyét is érint, egyházkerületi ügyről van szó.
Szabó István: nem áll fenn a szabad gyülekezetválasztással való érvelés. Mert fordított a mozgás, nem a gyülekezeti tag dönt úgy, hogy más gyülekezetbe jár ezentúl. Az intézményalapításnál a parokiális jog pasztorális funkciója sérülhet. Így következnek be a súlyos konfliktusok. Fontos a kérdés tisztázása, mert lelkészi konfliktusok esélye áll fenn, de az is fennáll, hogy olyan gyülekezetet von például a közvélemény felelősségre, amelyiknek ugyan a területén okozott galibát egy intézmény, de nem ő tartotta fenn.
14:35 Az egyházszervezet témakör kapcsán érkezett több felvetés arra, hogy a zsinati törvényalkotói munka gyorsítására lenne szükség. Ónodi Szabó István szerint ehhez arra lenne szükség, hogy a bizottsági előkészítő munka gyorsabb legyen, egy novemberi zsinati ülésre készülve ne októberben üljön össze az illetékes testület.
14.38 Takács Tamás lelkipásztor szerint gyorsíthatná a jogalkotást, ha azok szólnának hozzá a tervezetekhez, akik írásban benyújtottak módosítást. Mint mondta, fontos az önfegyelem, mert sok idő megy el az ötleteléssel.
14.40 Szabó István püspök szerint nagyon sokszor az eredeti témához képest más irányba megy el az ügyek megtárgyalása, ezért a napirend előtt rövid vitában lehetne tisztázni a kérdéseket, és ez gyorsítaná a tárgyalási folyamatot.
14:53 Összefoglalásul Szabó István dunamelléki püspök elmondta, olyan előterjesztések részletes megvitatására, mint Szücs Attila egyházszervezetet érintő javaslata, az idő hiánya és a felvetés komolysága okán nem volt lehetőség. Az egyházvezető megjegyezte, az egyházszervezet bármilyen átalakításától nem várhatjuk az egyház missziói, hitvallói lelkületének azonnali megújulását. Ezután szünetet rendelt el.
15:12 A szünet után Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök vezeti tovább az ülést. A 89. zsoltár első versszakának eléneklése után a zsinat lelkészi elnöke köszönetet mondott azoknak az önkéntes diákoknak, akik munkájukkal segítették az ülés lebonyolítását.
15:16 A Zsinat rendkívüli ülésén jelen volt Uhrin Anikó, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) igazgatónője. Röviden bemutatta egyházunk újonnan elindított missziós intézményét a zsinati tagoknak. Elmondta, hogy olyan hallgatók kerülnek hozzájuk, akik a társadalmi integrációban már több alkalommal megmérettek. Jelenleg tizennégyen vannak, de várhatóan még néhány fővel többen is lesznek a kollégium lakói, akiknek a bejutáshoz felvételin kellett megfelelni. Az igazgatónő hangsúlyozta, hogy a kollégium hallgatói – akik között van fizikus-, teológus- és fuvolaművész-hallgató is – átlag feletti intelligenciáról tettek tanúbizonyságot. Bár a kollégium tehetséggondozó intézmény, Uhrin Anikó elmondta, hogy hallgatók nehéz körülményei miatt a szociális kérdések sem kerülhetőek meg, de cél, hogy a hallgatóik legmagasabb szintekre jussanak el szakterületükön.
15:25 Az MRE gazdasági helyzetéről, egyházfinanszírozási lehetőségéről tartott bemutatót Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke.
Először az MRE közegyházi költségvetésében az elmúlt hét évben beállt változtatásokat ecsetelte: nőtt az átláthatóság, megtörtént a közvetlen állami támogatások, valamint a szabad felhasználású összegek elkülönítése. A vagyongazdálkodást illetően elmondta, vagyonkataszter készült, a tulajdonosi szemlélet erősödött, stratégiai tartalékok képződtek, a vagyonelemek, infrastruktúra kihasználása tudatosabbá vált.
A finanszírozás lehetőségek terén megemlítette, hogy a második világháború után elvett ingatlanok után járó kárpótlás folyamata idény véget ért.Felvázolta a református egyház bevételi forrásait: saját bevételek (perselypénz, stóla, stb.), hitéleti tevékenység állami finanszírozása (ebben vannak kötött és nem kötött elemek), valamint az államtól átvállalt feladatok állami finanszírozása.
A felajánlott szja egy százalékokról szólva a zsinati elnök elmondta,hiába nő folyamatosan a felajánlók száma, már 207 ezer fő felett jár, idén az egy főre jutó felajánlások összege drasztikusan visszaesett, egészen a 2003-as szintre zuhant. Így hiába nőtt az elmúlt három évben a felajánlók száma 25 százalékkal, a felajánlott összeg kevesebb, mint 2009-ben. Mindeközben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kimutatása szerint 2010-ben a bevallott személyi jövedelem tömege nőtt az előző évihez képest.
Ismertette az egyházfinanszírozás rendezése terén adódó teendőket. Az egyik cél a stabilitás biztosítása, a másik az egyházi autonómia biztosítása ezzel egyidejűleg. A kormánnyal azonban egyházfinanszírozási kérdésekről egyeztetés 2010 nyara óta nem történt, a Vatikáni vegyesbizottsághoz hasonló nem katolikus egyeztetési fórum viszont nem létezik. A jelek, információk szerint a jövő évi állami költségvetésben az egyháztámogatási mérték szinten tartása várható.
15:30 Az ülés utolsó szakaszában az egyház gazdálkodásával kapcsolatos meglátások kerültek terítékre. Az első megszólaló Márkus Mihály nyugalmazott püspök a lelkészi nyugdíjellátás nehézségeit, a lelkészi lét egzisztenciális buktatóit, az egyházközségek anyagi bizonytalanságát elemezte.
15:35 Újabb előterjesztésével Szűcs Attila az egyházfinanszírozás megújításának lehetőségeit kereste. Úgy véli, az évről évre a kormánnyal folytatott birkózás során dől el, ennek megszüntetésére azt indítványozza, hogy a Zsinat foglaljon állást az egyház működő vagyonhoz való juttatása mellett.
Amellett is állást foglalt, hogy az egyháznak továbbra is egyre több állami feladatot kell átvállalnia. Indítványozta, hogy az egyház folytasson tárgyalásokat az állammal az egyházközségek megélhetését a második világháborúig biztosító földvagyon visszaszolgáltatása érdekében.
A rendkívüli üléssel kapcsolatban azt javasolta, hogy a Zsinat Elnöksége kérje ki a tagok írásos véleményét a szárszói találkozóról, valamint hozzanak létre zárt internetes fórumot, melyen az ülésen elkezdett munka folytatódhat.
16.10 Szűcs Endre tiszáninneni lelkészi főjegyző feltette a kérdést, hogy a gyülekezetek mikor részesülhetnek a közegyházi forrásokból közvetlen módon, mint például az egyházkerületek.
16.11 Gueth Péter hangsúlyozta, hogy a Zsinat tárgyaljon az állammal a kárpótlásról. Simonfi Sándor úgy reagált, az állammal szembeni kiszámíthatóság jogos igény, de azzal is tisztában kell lenni, hogy az egyház nem fizet SZJA-t a lelkészek után, s felmerül a kérdés, akkor is megmarad-e ez a kedvezmény, ha az állam kénytelen kárpótolni a református egyházat. Az esperes szerint egyházunknak sorsközösséget kell vállalnia a nehéz gazdasági helyzetben lévő kormánnyal és az emberekkel, türelmet kell tanúsítani a kárpótlással kapcsolatban. A lelkész készpénzjavadalmaihoz hozzá kell számolni azt is, hogy a gyülekezet biztosítja a parókiát és annak költségeit, mondta Simonfi Sándor. Szerinte ez 50-70 ezer forintos könnyítés a lelkészeknek.
16.20 Derzsi György Máté evangéliumára és a Helvét Hitvallásra hivatkozott a gazdálkodással kapcsolatban, valamint egységes számviteli rendszer, egységes adatszolgáltatás szükségességét hangsúlyozta.
16.25 Molnár János, a berekfürdői központ vezetője szerint, ha a jelenlegi állapot folytatódik, akkor a missziói központok komoly nehézségek elé nézhetnek.
16:30 Bölcskei Gusztáv püspök az ülést záró összegzésében utalt az ülés előtti kezdeti bizonytalanságra, de hangsúlyozta, hogy „nagyon sokat tanultunk egymástól”. A Zsinat lelkészi elnöke megköszönte Szücs Attila két javaslatát: minden zsinati tag küldjön írásos visszajelzést az ülésről és jöjjön létre zárt láncú internetes fórum. Bölcskei Gusztáv szólt arról is, hogy amint nehéz volt meghatározni a zsinat műfaját, úgy a hozzászólásoknak sem volt egységes műfaja. Mint mondta, volt, amikor azt lehetett érezni, hogy komoly hitvalló bizonyságtétel hangzik el.
A püspök arra is rámutatott, hogy a Zsinatnak joga és lehetősége van módszerekről beszélni, sőt vitatkozni is. Bölcskei Gusztáv utalt az egyik felszólalásra, amiben elhangzott, hogy vannak fontos és vannak sürgős teendők. Nagyon sok fontos kérdés került elő, amelyeket feldolgozás után be kell illeszteni a következő zsinati ülésszakok munkatervébe – hívta fel a figyelmet a Zsinat elnöke, aki egyetértett azzal, hogy minden zsinati ülésen legyen idő bizonyos kérdések átbeszélésére a napirend mellett. Bölcskei Gusztáv ismét hangsúlyozta, hogy nincsenek ellenzéki és kormánypárti zsinati tagok.
16:43 Véget ért a rendkívüli zsinati ülés. Bölcskei Gusztáv megköszönte minden előterjesztő munkáját.
16:50 „Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?″ (Gal 1,10) Karsay Eszter Budapest-Klauzál téri lelkipásztornő tartotta a záró áhítatot.
A két napos ülésről a Zsinat májusi ülésszakán döntöttek és az ezt követő időszakban várták az egyháztagok, gyülekezetek, fokozatos egyházi testületek javaslatait a megtárgyalandó kérdésekre vonatkozóan. A beérkezett felvetéseket a Zsinat Elnöksége öt témakörbe csoportosította, ezek mentén folyik majd a tanácskozás. Először az egyház és a magyar társadalom helyzetét mutatják be, ezt vitatják meg egyházunk vezetői, értékelve az egyház helyzetét a világban. Ehhez kapcsolódnak a misszió stratégiai kérdései, valamint a világi tisztségviselők helyzete az egyházban és a lelkészi szolgálat témaköre. A tanácskozáson egyházszervezetet érintő kérdések is felmerülnek, szó lesz az egyházkormányzat átalakításának lehetőségeiről is. Végül az egyház-finanszírozás jövője és a gyülekezetek önfenntartó képessége kerül napirendre.
Az ülésről tudósít: Czanik András, Csepregi Botond, Feke György, Kalocsai Richárd, Kiss Sándor, Kováts Annamária, T. Németh László.