Ki akarta hozni a komolyzenét a koncertteremből, hogy lebontson minden akadályt, távolságot a zene és az emberek között. Így lett Karasszon Eszter sorozatának helyszíne egy kávéház, ahol nem érzik a hallgatók feszélyezve magukat, és párbeszéd alakulhat ki a nézők és a művészek között.
Milyen elképzelés indította el a Zenés beszélgetések sorozatot?
Szerettem volna kihozni a komolyzenét a koncertteremből, lebontva mindenféle akadályt, távolságot, falat a zene és az emberek között. A kávéház kötetlen hangulatában nem érzik a hallgatók feszélyezve magukat. Feltehetik a kérdéseiket, a darabok alatt bármikor belekortyolhatnak a kávéjukba. Párbeszéd alakul ki a nézők és a művészek között.
Honnan erednek ezek a félelmek?
Az évszázadok alatt elvárások és hiedelmek épültek a komolyzene és a komolyzenei koncertek köré. Például, hogy miként viselkedjünk, ne tüsszentsünk, milyen ruhában jelenhetünk meg. Nem is szeretem a komoly megnevezést: ez klasszikus zene. Lehet vidám, szenvedélyes, vicces, szomorú és néha komoly is, tragikus. Gondoljunk bele, a XVI. században a barokk volt a kortárs zene. Feljegyezték: egy-egy koncert után az emberek hazafelé törtek, zúztak, kirakatokat rongáltak meg az ott hallottak hatására. Mára oly mértékben megtanultunk viselkedni a klasszikus zenei koncerteken, hogy normális keretek között sem merjük megélni az érzelmeinket. Nyugodtan nevethetünk a zenei viccen éppúgy, mint a színházban. Mi is vágyunk a kapcsolatra a közönséggel. A színpadon a reflektorfény miatt sokszor nem is látom, kinek játszom. A Zenés beszélgetések alkalmával nincsenek ilyen gátak közöttünk. Öt éve indult el a sorozat. Több résztvevő elmesélte, hogy nem mert eljönni koncertre, de a Zenés beszélgetéseken új világ nyílt meg előtte. Nyitottak vagyunk minden korosztály előtt. Némely gyermek itt kapott kedvet ahhoz, hogy zenét tanuljon, itt választotta ki a hangszerét.
A klasszikus zene mennyire tükrözte vissza az egyes történelmi korszakok társadalmi problémáit?
Johann Sebastian Bach hetente írt templomi művet, húsvétit, pünkösdit, karácsonyit. Az élet diktálta a témát. A Zenés beszélgetések egyikén Beethoven Esz-dúr, „Pápaszem” duóját játszottuk művészvendégemmel. A darab névválasztása külső jegyekre reflektál: olyan valakinek írta, aki nagy, széles keretű szemüveget hordott. A klasszikus zene az élet összes területére reagál. Nincs központosított üzenet. Mást ért belőle a gyermek és mást a felnőtt. Ha nyitott elmével, nyitott lélekkel hallgatjuk, meg fog szólítani bennünket. Van vidám és szomorú dallam, de egyedi módon érintenek meg bennünket.
Zenés beszélgetések Karasszon Eszterrel
A programot a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezi a Magyarországi Református Egyház támogatásával. A soron következő alkalom időpontja szeptember 25., 17 óra. Helyszín: ISON közösségi tér, 1074 Budapest, Hársfa utca 25.
Milyen gondolattal hozná közel a klasszikus zenét azokhoz, akik még idegenkednek tőle?
Engedjék el az elvárásokat, azok hamisak! Nem feltétlenül kell a koncert minden részletét érteni. Gordonkaművészként én sem vagyok tisztában azzal, pontosan hogyan dolgozik a kőműves vagy a könyvelő. A koncertek és a Zenés beszélgetések célja, hogy közvetítsük a zenét. Kiragadja a hallgatót a hétköznapok szürkeségéből, élményt, akár megnyugvást adjon számára. Aki fél elmenni klasszikus koncertre, vagy úgy gondolja, nem neki való, az jöjjön el a Zenés beszélgetésre! Igyon meg egy finom kávét vagy limonádét, mert az mindenkihez illik, és engedje, hogy hasson rá a cselló!
Miről fognak beszélgetni következő vendégével, Takács Ákos gordonkaművésszel?
A sorozat alkalmain egy-egy hangszert vagy hangszercsoportot mutatok be. Ebben zenész barátaim segítenek. Ezúttal két cselló lesz a központban, az egyik egy Stradivari-hangszer. Titkokat árulunk el róla. Különböző korok zenéiből készítünk egy csokorra valót, köztük Bach-, Haydn-, romantikus és meglepetésdarabokkal.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!