Kiengesztelődés, együttműködés, párbeszéd

Hortobágyi T. Cirill főapát, a házigazda szerzetesközösség nevében Alexandriai Szent Cirill szavaival köszöntötte az ökumenikus konferenciára érkezőket: „Örömmel tölt el a szentek gyülekezete…” Emlékeztetett, a béke hosszú és fáradságos munka, életfolyamat, soha be nem fejezett erőfeszítés, hiszen törékeny emberi természetünknek kiszolgáltatva sérülékeny. Szemben az emberi kicsinyességgel és hiúsággal a Szentlélek minden jó szándékú embert imádságra és cselekvésre hív a békéért. – Jel a világ számára a mai konferencia és az imádság a bazilikában: különböző felekezetek és földrészek Krisztus-hívő tagjai képesek szót érteni, a sebeket gyógyítani a teremtett világ békéje érdekében – fogalmazott a főapát. – Mi, az ezeréves monostor szerzetesei igyekszünk felvenni a harcot a haragos lelkülettel a saját szívünkben Pál apostol felszólítása alapján, de fontos, hogy tanúságtételünkkel is bátorítsuk egymást – tette hozzá.

Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa olvasta fel Ferenc pápa szavait, amelyeket a konferencia résztvevőinek címzett levelében. „Szent Benedek békéről alkotott felfogása egyáltalán nem utópia, hanem olyan út, amelyet Isten emberszeretete készített elő, és amelyen az egyes embernek és a közösségnek is lépésről lépésre végig kell haladnia” – hangzott el. Ferenc pápa felszólította üzenete hallgatóit, hogy maradjanak meg maguk is a béke útján: „Legyünk hírnökei és szolgái a békének ott, ahol élünk és dolgozunk! De mindenekelőtt: imádkozzunk a békéért! Az ukrajnai háború drámai módon szólít fel minket arra, hogy nyissuk meg szemünket és szívünket azok előtt a nemzetek előtt, amelyek szenvednek a háború miatt; emlékezetünkbe idézve a II. vatikáni zsinat szavait: »Minden olyan háborús cselekmény, amely egész városoknak, vagy széles területeknek és lakosságuknak különbségtétel nélkül való elpusztítását eredményezheti, bűncselekmény Isten és ember ellen egyaránt, amit következetesen és habozás nélkül el kell ítélni.«” – fogalmazott levelében a katolikus egyházfő. Végül Szent Benedek közbenjárásában bízva kérte Ferenc pápa a Szentháromság egy Istent, hogy a világ megszabaduljon a háború ostorától, és áldását küldte a konferenciára.

I. Bartholomaiosz pátriárka előadásában úgy fogalmazott, sűrűn éri az ortodoxiát az a vád, hogy figyelmetlen a társadalom aktuális bajaira, etnocentrikus és nem fogadja el a modern szekularizációt. Ugyanakkor nem kér bocsánatot az egyház azért, mert Jézust hirdeti és evangéliuma nem e világból való. A pátriárka felsorolta azokat a történelmi törekvéseket, amikor a katolikus egyházfővel közösen cselekedtek, mint például amikor az ökumenikus patriarchátus és Ferenc pápa elsőként hangsúlyozta az ökológiai krízis vallási gyökereit, a bűn következményeként jellemezve azt, és közös javaslatot téve az álláspont megváltoztatására. – Az ökológiai válság és a társadalmi válság egy gyökérre vezet vissza. A természettel való béke összefonódik az embertársakkal való békével, és mindkettő feltételezi az Istennel való békét. Az igazi béke Isten jelenléte közöttünk. Amikor ennek megélése eltűnik a világból, akkor a világot emberi szükségletek alá rendeljük – jelentette ki a pátriárka a válságok okát magyarázva.

Antoine Kambanda bíboros, aki a ruandai népirtás során maga is elveszítette családtagjait, elmesélte előadásában, hogy milyen mesterségesen csiholt a politika a hajdan mindössze foglalkozási kategóriákat jelentő hutu és tuszi besorolásból etnikai alapú megosztottságot és ellentéteket. A katolikus főpap elmondta azt is, hogy a vérengzés után az egyházak hogyan zártak össze a béke szolgálatára és a sebek gyógyítására.

A konferencián Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke mutatta be a Béke, megbékélés és teremtésvédelem című kötetet, amely I. Bartholomaiosz pátriárka globális kezdeményezéseit foglalja össze. Kiemelte belőle fontos gondolatként, hogy a kiengesztelődés árát meg kell fizetni.

Az ökumenikus együttműködéssel kapcsolatban Balog Zoltán hozzátette: a dogmatikai tételeket összeegyeztetni fölösleges próbálkozás, de ha a Krisztus-hitünk összeköt, az lesz a közös forrása szociáletikai szolgálatunknak. – Fájdalom, hogy a lényegben még mindig nem tudunk egyek lenni, de a fájdalom jó jel, mert mutatja, hogy nem állhatunk meg – mondta a református püspök az egységtörekvésekről.

A könyvben szereplő nyilatkozatokra kitérve Balog Zoltán úgy fogalmazott: ha az igazsággal kezdünk, nem biztos, hogy eljutunk a szeretetig, míg ha a szeretettel kezdődnek a törekvéseink, biztos, hogy közelebb jutunk az igazsághoz.

A püspök Antoine Kambanda bíboros előadására is reflektált, amikor azt mondta: a háború után felelősségünk lesz Ukrajnában a Ruandához hasonló együttélés segítése, hiszen a felek nem tűnnek el, egymás mellett kell tovább élniük.

Visky András – ahogyan azt Fabiny Tamás evangélikus püspök nevezte – „teolpoézis”-előadással készült, amelyben a békéről Jézusnak azon félmondata alapján gondolkodott: „Nem úgy adom.” – Nem csak hagyja, adja is. Meghaladhatatlan jelen idő. Hagyja történni és valódi értelemmel felruházódni. Jézus megváltó tettére irányítja a figyelmet – fogalmazott az író, aki pár hónappal korábban épp az apátság falai között dolgozott a Kitelepítés című műve folytatásán.

Fekete Károly tiszántúli református püspök a keresztasztal-beszélgetésnél a polarizált csoportok békítéséről így fogalmazott: – A megosztottságra rá tudunk játszani és még inkább széthúzni a köztünk feszülő távolságot. Az őszinte hangot hiányolom leginkább. Szoktunk beszélni megbékélésről, kiengesztelődésről, megbocsátásról, de ma még nem beszéltünk bocsánatkérésről, ami azt jelentené, hogy a békétlenségben nekem is van szerepem – hívta fel a figyelmet.

Fekete Károly példaként hozta fel azt az esetet, amikor a 2015-ös párizsi terrortámadásban egy újságíró felesége is meghalt. Ezt követően az újságíró Csak azért sem gyűlöllek titeket címen leveleket kezdett írni. Megfogadta, hogy megtanítja a kisfiának, hogy a gyűlölet nem út: „Azt akartátok, hogy féljek, hogy feláldozzam a szabadságom a biztonságom kedvéért. Nem nyert.” – Ez a magatartás a keresztyéneknek is példamutató. Az élet cselekedeteit folytassuk, ne a halál kultúráját! – fogalmazott Fekete Károly.

Végül az imádságos közösség és a felekezetek egységéért való könyörgés zárásaként I. Bartholomaiosz pátriárka hirdette az Igét és Antione Kambanda vezette a bencés szerzetesek vesperását.