Keresztyén könyvek a gyerekszobában

Ezt vedd meg! – kiabálja hangosan egy hat év körüli kisfiú egy fővárosi könyvesboltban. Kíváncsian nézem, melyik könyv ragadta meg a figyelmét: Miklya Luzsányi Mónikától a Bibliai szuperhősök. Anyuka forgatja, fürkészi, majd beteszi a kosárba, és a pénztárhoz sietnek. Belelapozok, az ajánlóban ezt írják: a Bibliai szuperhősök a különleges képességekkel megáldott ószövetségi szereplők életútjának sorsfordító pillanatait mutatja be rövid, fordulatos jelenetekben. A manapság reneszánszukat élő szuperhősök és az ókori jelességek párhuzamba vonásának célja, hogy felkeltse a mai kiskamaszok figyelmét a bibliai személyek iránt, akiknek bátorsága, igazságérzete és hite mindannyiunk számára követendő példa lehet. A könyvesbolt tömött polcain sokféle színes, érdekes, izgalmasnak ígérkező könyv található: jó címek, lenyűgöző történetek, kedves grafikák. De milyen a jó keresztyén gyermekirodalom? Melyik az a könyv, amely nemcsak szórakoztat, de a gyermek lelki épülését is szolgálja? Mennyit számít a borító? Erről is beszélgettünk íróval, szerkesztővel, illusztrátorral, tananyagfejlesztővel és a könyvkiadó terjesztőjével.

Korszerű és olvasmányos gyerekbibliát írni az egyik legnehezebb szerzői feladat, hiszen egyszerre kell tiszteletben tartani a Szentírásban foglaltakat és élvezetessé, befogadhatóvá tenni a bibliai történeteket a gyermekek számára. Miklya Luzsányi Mónika megoldotta ezt a feladatot a Beszélgető Biblia című, férjével, Miklya Zsolttal közösen jegyzett kötetében, amely a legismertebb ó- és újszövetségi történeteket tárta interaktív, „beszélgetős” módon a kisiskolások elé. Milyen könyvet keressen a szülő, a nagyszülő, a pedagógus, ha olyat szeretne a gyerek kezébe adni, amely nemcsak szórakoztatja, de a lelki épülését is szolgálja? – kérdezem Miklya Luzsányi Mónikát, az ismert szerzőt, aki egyben szülő, nagymama és pedagógus is.

– Az úgynevezett „keresztyén gyermekirodalom” igen sok műfajra oszlik. A gyereknek mindig a legjobbat kell adnunk, akár ismeretterjesztő művekről, akár bibliai adaptációkról vagy tanmesékről beszélünk. A biblikus művek esetén is magas irodalmi nívón kell írni a gyerekeknek, hogy a mű megszólítsa őket. Nagyon fontos a nyelvhasználat, ne azt érezzék, hogy egy letűnt kor avítt szövegeit olvassák, hanem olyan irodalmi alkotásokat, amelyek összecsengenek az ő saját élettapasztalatukkal, érdeklődésükkel. Ne a tanítástól legyen keresztyén, hanem attól, hogy bibliai értelemben a helyén van – mondja Miklya Luzsányi Mónika. – Óvodáskoromban édesanyám gond nélkül mesélte a nagy klasszikusok parafrázisait, az Odüsszeiát, a Romeo és Júliát, a Bánk bánt. Csodálatosan tudott mesélni, képes volt ezeket a komoly műveket gyereknyelvre lefordítani. Mondhatom, hogy ez alapozta meg az irodalmi műveltségemet, nyitottságomat és azt a látást, hogy a gyerekkel minden megosztható. Mindenkinek magának kell mérlegelnie, milyen eledelt ad a gyermekének – idézi fel az író.

Az interneten a tizenkét legjobb keresztyén gyerekkönyv között szerepel Miklya Luzsányi Mónika Balu a suliban című könyve. De igencsak népszerű az Engem Isten nagyon szeret könyve is. Kinek az igényeihez kell igazodnia a szerzőnek? – kérdezem.
– Az Úristenéhez. Hiszem és vallom, hogy a kreativitás, az alkotás, így az írás is Istentől kapott ajándék, istenképűségünk része – mondja a Bibliai szuperhősök szerzője. – Tőle kell elkérni a szöveget, ami nem jelenti azt, hogy „szentírás”, amit alkotok. Egy szövegen mindig van javítanivaló, itt sokkal inkább az ihletettségre, a flow-élményre és a megérzésre gondolok. Ha ez megvan, akkor erőlködés nélkül látom a történetet, gördül a szöveg. És ez így lesz jó az olvasónak is. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a gyerekek számára élhetővé tegyük a bibliai történeteket, az erkölcsi mondanivalót. Éppen ezért szeretek párhuzamos történetekkel dolgozni, amikor egy mai gyerek sztorijába építem bele az Igét, vagy párhuzamot vonok a bibliai cselekménnyel – mondja a szerző. – A Balun kívül a Mandulavitéz-könyveknek is ez az elve. A nagy sikerű Beszélgető Bibliánk, amelyet férjemmel, Miklya Zsolttal írtam, és már a második kiadása is elfogyott, pont ezen az elven alapszik: olyan problémafelvetéssel indul minden történet, amely a mai gyerek számára ismert. Ha nyitott rá a szülő, akkor a bevezető kérdések segítségével tartalmas beszélgetést tud kezdeményezni a gyerekkel, amelynek segítségével hamar kiderül: a bibliai történetekben felmerülő események nem sok ezer évesek, hanem ma is élő és ható események. A Bibliai szuperhősöket azért szerették annyira a gyerekek, mert a szuperhősködés az a vivőanyag, amelyre könnyen „ráharapnak”, s azután hamar rájönnek, hogy az ószövetségi hősök élete vetekszik a Marvel-filmek hőseinek életével – mondja a Reformátusok Lapja gyerekrovatának szerzője.

Sohasem adtak ki annyi gyerekkönyvet Magyarországon, mint manapság. Gondos válogatással mindenki megtalálhatja a saját és a gyermekei igényeinek megfelelő könyvet. Mi alapján választ szerzőt, történetet és célcsoportot a kiadó? Fodor Csaba, a Kálvin Kiadó terjesztési vezetője azt mondja, az első számú könyvterjesztőik a református gyülekezetek, a család, majd az óvoda és az iskola. Annak még jobban örülnek, ha a kiadványaikat a nem keresztyén hátterű családok, olvasók is szívesen veszik. – A legtöbb könyvvásáron ott vagyunk, ilyenkor látjuk, hogy a nagyközönséget is érdeklik a kiadványaink. A keresztyén gyermekkönyvek nem feltétlenül csak a gyerekbibliára szűkülnek le, sok olyan kötetünk is van, amelyik játékos formában tanít, élménypedagógiához kapcsolható, nemcsak hittanórán, hanem egyéb szaktantárgyak óráin is használható – mondja a könyvterjesztő.

– A Református Tananyagtár kiadványait egyre jobban megszeretik az olvasók. Teremtés-sorozatunkkal az alsósok találkozhatnak akár természetismeret-, történelem- vagy osztályfőnöki órán is. A három füzet a hit és a természettudományok kapcsolatát a gyermekek számára átfogó és interaktív módon bemutató Hiszem és tudom – Fedezd fel a világ titkait! weboldallal együtt jelent meg – ajánlja a könyveket Fodor Csaba. – A legjobban továbbra is a klasszikus gyerekbibliák fogynak, a Nagy családi gyermekbiblia, a Családi áhítatok a Bibliával című kiadványunk, vagy a Kicsik képes bibliája. Ezeket követi a Döme, a beszélgetős kis könyv, amely már több mint egy évtizede a palettánkon van. Népszerű a Tiétek a mennyek országa című imádságos könyv vagy a Gyere velem templomba lapozgatós könyv. Ezzel párhuzamosan jól fogynak a játékos kiadványok, a nyomkeresők, a kézműves ötletek, a bibliai fejtörők. Még friss a Jézus születését és egy-egy csodáját a legkisebbek számára bemutató, ötkötetes sorozatunk. A közelgő húsvéthoz például a Lázár feltámasztását elmesélő Búcsú a búcsúzástól és A megbocsátó barát címmel a Jézust eláruló Péter apostolról szóló kötet kapcsolódik.

– Irodalom olvasása közben szárnyalhat a fantáziánk, egy-egy történet feloldhatja a bennünk dúló konfliktusokat, megnyugtathat minket, gondolkodásra késztethet, vagy csak egyszerűen szórakoztathat. Ahogy már sokszor hallottuk: az irodalom élni segít. És így van ez a gyerekirodalommal is, segít átélni ismeretlen helyzeteket, megélni, feldolgozni a mindennapok eseményeit a kicsik számára. – mondja Farkas Judit, a Református Tananyagfejlesztő Csoport projektvezetője.

– Ha a szülők könyvet vásárolnak a gyereküknek, akkor előtte érdemes tájékozódniuk a témával foglalkozó honlapokon, szervezeteknél, érdemes belelapozni több kiadványba, esetleg könyvtárból kivenni őket, és előre elolvasni. A mesélés, felolvasás, közös olvasás erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, ezért sem mindegy, milyen szöveg kerül elénk. A tananyagfejlesztő csoportban olyan kiadványokat szerkesztünk, amelyek nem elsősorban a hittanórákra készülnek, de keresztyén szellemiségű, közismereti tananyagok – folytatja a szakember. – Újra kiadtuk Tóth-Máthé Miklós Pecúrok című regényét, és készítettünk hozzá szövegértést fejlesztő munkafüzetet, ahogy Kármán Tibor Egy focista naplójából című könyvéhez is. Fontos, hogy esztétikailag is megfelelő szövegek kerüljenek a kisiskolások elé, mert azok könnyebben megragadják őket. Említhetem még Lackfi János Jóság néni csokija című könyvét is, amelyben egy kisfiú szemüvegén keresztül ismerhetjük meg a lélek gyümölcsét, de nem direkt jelenik meg benne a tanító szándék, csak kérdéseket vetünk fel, amelyekről érdemes beszélgetni akár otthon, akár az iskolában is. Ehhez készítettünk munkafüzetet második osztályosoknak és pedagógus-ötlettárat is. Az összes kiadványunknál fontos, hogy nem csak egy tantárgyhoz kapcsolódnak, többféle tanórán használhatók.

A Nap háza című antológiánk kortárs verseket és meséket tartalmaz, közöttük megtalálható például Lázár Ervintől a Nagyapa meg a csillagok. A szöveg irodalmilag is megállja a helyét, ugyanakkor a sorok között ráismerünk a krisztusi tanításra – mondja a tananyagfejlesztő. – Az olvasás jó, ha egyedül akarunk lenni, de akkor is, ha barátkozni akarunk, és megosztjuk egymással, amit mindketten olvastunk, vagy ha ajánlunk egy könyvet valakinek, nagy veszteség lenne kihagyni – folytatja Farkas Judit. – Több esetben animációs filmeket is készítettünk a szövegekből, amelyek a Református tananyagtárban (reftantar. hu) megtalálhatók. Nagy gondot fordítunk arra, hogy a könyvek esztétikusak és gazdagon illusztráltak legyenek. A grafikák párbeszédbe lépnek a tartalommal, játékba hívják, kiegészítik, másik gondolati réteget fednek fel – mondja Farkas Judit.

A könyvet öltözteti, ezért is fontos az illusztrátor munkája. Szabó-Nyulász Melinda animációs rendezőt, illusztrátort, művészeti oktatót arról kérdezzük, vajon milyen ikonikus jegyek alapján választanak maguknak könyvet a gyerekek.
– A mesekönyvek színvilága, karaktere épp oly fontos, mint a tartalom. Egyszerre rajzolok, írok, és közben elképzelem a szereplőmet mozgás közben. Ha egy jelenetet, a szereplő egy gesztusát élesen látom magam előtt, azt részletesebben kidolgozom. Több tucat lapot firkálok így tele, aztán félreteszem. Meglátok egy idős embert, ahogy a kutyájával sétál, vagy meghallok egy párbeszédet a villamoson, viszem magammal a jelenetet, elindul a fantáziám, és formálom a szereplőm karakterét. Több élményemet gyúrom össze, de mindig van egy pillanat, amikor teljesen elszakadok a valóságtól, és a szereplőm önálló életet kezd élni. Csak le kell rajzolnom – árulja el a titkát az illusztrátor.

Szabó-Nyulász Melinda rajzaiban a hangulat és az érzelmek széles skálája megmutatkozik, nem takargatja a negatív élményeket sem. Vajon a való világ bemutatása szándékos? Hogyan lehet játékosan közeledni Istenhez? Az illusztrációkkal segíthetünk-e abban, hogy az olvasó rendet teremtsen a lelki világában? – merül fel a kérdés.

– Nem a szomorúság megmutatása a célom, sokkal inkább az, hogy minden érzelmet megmutassak, hiszen a gyerekek is különböző érzésekkel találkoznak – magyarázza a grafikus. – Azzal, hogy képeken keresztül láttatom meg a jót és a rosszat is, környezetbe helyezve egy adott szituációban, ők maguk is jobban el tudják helyezni a saját érzéseiket. Azt élik meg, hogy ez normális, hiszen más is érzett már így. Nem választom külön az érzéseket jóra és rosszra, nekem természetes, hogy mindkettőt megmutatom. A grafikusnak kötelező őszintének maradnia.

Ha azt mondom: szeretlek, de közben egészen mást érzek, a gyerekek ezt a zavaros érzést kötik majd a szeretet fogalmához. Ha azt mondom, ez a figura, amit lerajzoltam, épp nagyon szomorú, de mosolygósra húzom a szájat, a gyerek azt gondolja majd, ilyen a szomorúság, akkor is mosolygunk. Az olvasó azonosul a könyv vagy film szereplőivel, ezért ez óriási felelősség – hangsúlyozza Szabó-Nyulász Melinda. – A humor is jó taneszköz. Amikor a gyerekek fáradtak, mindig játékkal kezdem az órát, közben észrevétlenül, lépésről lépésre vezetem át őket a tanuláshoz. Direkt módon nem szoktam Istenről beszélgetni velük, inkább a hitről. Nagyon jó tapasztalataim vannak a gyerekek Isten-kapcsolatáról, sokuk számára teljesen természetes, hogy Isten ott van mindig mellettük, és segíti őket. Ez a láthatatlan segítő aztán sokszor meg is jelenik a rajzaikban – válaszolja meg kérdésemet az illusztrátor.