Blaszfémia, vagy kreatív szabadság kiegészíteni a Bibliát? Lehet-e Jézus életéről olyan televíziós sorozatot készíteni, amely hű marad a Szentírási szövegekhez, mégis szórakoztató? Ha szívesen nézne sorozatot a Megváltóról, bátran olvasson tovább. A The Chosen című sorozatot vizsgáljuk.
Ha a Szentírást feldolgozó filmmel, sorozattal találkozom, általában szkeptikus vagyok. Nehéz ugyanis megtalálni azt a nagyon szűk határvonalat, ami a kreatív szabadság és a már blaszfémiába, tévtanításba hajló szövegkiegészítés között húzódik. Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy a Jézus életét sorozat formájában feldolgozó The Chosen bár nem hibátlan, egészen ügyesen egyensúlyozik ezen a nagyon keskeny mezsgyén.
Mielőtt elmondanám, hogy miért, nézzünk néhány adatot. A The Chosen az egyik legbefolyásosabb, online kritikai honlap, a Rotten Tomatoes mérlege szerint 100 százalékos. Mivel az oldalon nagy hangsúlyt kapnak a felhasználói értékelések, ez azt jelenti, hogy szinte mindenki szereti, aki eddig látta. Márpedig nem kevesen látták, hiszen 2021 júniusáig közel 200 millió ember döntött úgy, hogy megnézi. A sorozat különlegessége emellett, hogy a hollywoodi filmes rendszer megkerülésével, teljes egészében közösségi finanszírozásból készült, ráadásul ingyenesen hozzáférhető. Mindössze le kell tölteni a The Chosen elnevezésű alkalmazást android, vagy iOS rendszerű telefonunkra, esetleg ellátogatni a sorozatot készítő Angel Studios honlapjára.
Térjünk vissza a szűk mezsgyére. Nagyon fontos ugyanis alaposan megvizsgálnunk, hogy a tartalom mögött álló szakemberek munkája – és annak eredménye – blaszfémia, vagy a Szentírás örök érvényű szavait a nézőkhöz közelebb vivő, kreatív szabadság. A Bibliában ugyanis sehol nem olvashatjuk, hogy Nikodémus valaha is megpróbálta volna kiűzni az ördögöt a magdalai Máriából. Márpedig a sorozat első évadában látunk többek között ilyen jelenetet is:
Nikodémus némi félelemmel, mégis határozott szándékkal lépett be a félhomályos helyiségbe. A sarokban egy démonoktól gyötört asszony vonaglott. A farizeus feltett szándéka volt, hogy segít rajta. Ahogy közelebb lépett, és megpróbálta megszabadítani a fiatal nőt, az ránézett és több hangon egyszerre megszólalva ezt mondta: itt nincs hatalmad tanító.
Konzervatív keresztyénként, ha valakiről azt halljuk, hogy a Szentírást olvasva a szövegeket kreatívan kiegészíti, legalábbis kétkedve felvonjuk a szemöldökünket. Pedig a The Chosen esetében erre nincs szükség. Itt ugyanis mindössze arról van szó, hogy nem „csak” Jézus életére fókuszálnak, hanem a többi bibliai szereplő mindennapi életével is foglalkoznak. Házastársi és munkahelyi konfliktusokat, pénzügyi nehézségeket, tábortűz körül ülős beszélgetéseket látunk. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel a Szentírást egy délutáni szappanopera színvonalára silányítják, de ez nincs így. Minden történetnek szerepe, jelentősége van abban, hogy élvezetesebbé, „nézhetőbbé” tegye a sorozatot. Ezáltal pedig pedig rengeteg embernek nyújt egyfajta belépő szintet a Szentíráshoz. Képes Biblia felnőtteknek.
Fontos egyszersmind, hogy bár a készítők hűek maradtak a Biblia legfontosabb állításaihoz, dolgoznak néhány kitalált történettel is. A Chosen producere, Dallas Jenkins így beszélt erről: „Nem az a célunk, hogy ellentmondjunk a Szentírásnak. Mindössze megpróbálunk felépíteni egy sorozatot olyan történetek köré, amelyek szerintünk ellenállhatatlanok.” A kitalált történetek aránya növekszik. A második évadban több kapott helyet, mint az elsőben. Érdemes tehát némi távolságtartással kezelni Jenkins szavait. Mindenesetre a készítők szándéka érezhetően nem a polgárpukkasztás vagy a tévtanítás. Ám félő, hogy a későbbi évadok során egyre többet áldoznak majd fel a szöveghűségből a szórakoztatás és a nézettség oltárán. De ez a jövő zenéje. Ne szaladjunk ennyire előre.
A The Chosenben Jonathan Roumie (NCIS Losangeles, Castle, The Good Wife) játssza Jézust, mégpedig egy olyan Jézust, akivel szívesen leülnénk egy kávé mellé beszélgetni. Karizmatikus, kedves, erő árad belőle. Mindezt többé-kevésbé ugyanígy elolvashatjuk a Szentírásban is, de látni, hallani, elmerülni benne valahogy mégis más. Borzongatóbb. Más olvasni arról, hogy Máté adószedőként kitaszított volt, és más látni, amint megpróbálja magát egy kordé ponyvája alatt átcsempésztetni a piacon, hogy ne kelljen találkoznia senkivel. Más röviden átszaladni magdalai Mária történetén és más látni, ahogy egy fiatal nő hosszú éveken át mérhetetlen kínok között gyötrődik. A karakterek élnek, hétköznapiak, ismerősek. A színészek nem játsszák túl a szerepüket, ráadásul még világi sztenderdekhez mérten is határozottan profi a megvalósítás. Ez azt eredményezi, hogy hirtelen sokkal szimpatikusabbá válnak a Szentírásban olvasott történetek. Kilépnek a Biblia hasábjairól, arcok, gondolatok, érzelmek társulnak a szereplőkhöz. Ez pedig bizonyos szempontból mérhetetlenül izgalmas.
Arra gondolok, hogy bár az egyes epizódok közben borzongunk, sírunk, nevetünk, ettől nem fogunk többet tudni a leírt szövegekről. Ami miatt borzongunk ugyanis, az főként a kitalált dráma. Mindennek a hatása lehet az, hogy gyakrabban és szívesebben vesszük kézbe a sorozatot követően a kinyomtatott Bibliánkat is. Hiszen könnyebb lesz elképzelnünk.
Az egyes epizódok értelemszerűen nem mutathatnak be minden egyes részletet, de a sorozat nem is azért készült, hogy helyettesítse a Szentírást. Segít viszont abban, hogy megközelíthetőbbé teszi azt. Ráadásul nem csak keresők vagy frissen megtérők számára. A Szentírást jól ismerőknek, azt évek óta olvasóknak is bőven adhat pluszt.
A The Chosen mindemellett kiválóan alkalmas arra is, hogy lelki beszélgetéseket kezdeményezzünk szkeptikus barátokkal. Mondhatni belépő szint, mégpedig a minőségibb fajtából. Első évada 2019-ben készült el, jelenleg a harmadikra gyűjtenek a tervezett hétből. Ha tehetik, nézzenek bele.
A sorozatról, annak készítőiről és az esetleges támogatási lehetőségekről további információt honlapjukon lehet olvasni.