Pünkösd: ma újra hívjuk és várjuk Isten Szentlelkét, a teremtőt, az újjáteremtőt, a megelevenítőt, az életet formálót, a megfoghatatlant, a kikutathatatlant, aki olyan, mint a szél, amelynek zúgását halljuk, de nem tudjuk, honnan jön és hová megy, mégis érezzük valóságát személyes életünkben, a gyülekezet, az anyaszentegyház közösségében.
Jézus megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, miután felmegy a mennybe. A Szentlélek munkája nélkül az ember nem tudna megtérni, és nélküle sosem született volna meg az első gyülekezet. Jézus Nikodémushoz intézett szavaiból megértjük, hogy újjászületés nélkül senki sem láthatja meg Isten országát, és ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába, mert csak ami Lélektől született, az lélek (lsd. Jn 3,3–6). Az újjászületés tehát természetfeletti csoda, amelyet a Szentlélek végez el a hívő ember életében.
A Szentlélek munkája nem zárul le a hívő ember megtérésekor, hanem különböző szerepeket betöltve folytatódik.
Az egyik ilyen szerep a megerősítés. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy aki hisz benne, az nagyobb dolgokat fog tenni, mint amiket ő tett. Látva a tanítványok szomorúságát, Jézus megnyugtatta őket, hogy jobb nekik, ha ő elmegy, mert így eljön helyette a Vigasztaló. Pünkösdkor a tanítványok valóban erőt vettek, és betöltekezve a Szentlélekkel Péter olyan bátran hirdette az evangéliumot, hogy háromezer lélek tért meg, ez azonban nem Péter saját erejének volt köszönhető, hanem a benne munkálkodó Szentléleknek. Ez az erő most is jelen van az egyházban, ez az a kifogyhatatlan forrás, amelynek a segítségével véghez vihetjük a Jézustól kapott küldetésünket ezen a földön. A Szentlélek ad erőt megvallani Jézust mint Urat életünk minden helyzetében, ad erőt bátran hirdetni az evangéliumot minden helyen és minden körülmények között.
A Szentlélek belső munkája, hogy vezeti a hívő embert és megérteti vele az Ige igazságait, így meglesz az a képessége, hogy Isten akaratát megértse, és annak megfelelően éljen.
A Szentléleknek tanító szerepe is van. Jézus szavait olvasva megértjük, hogy mindenre megtanítja majd a tanítványokat, és eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik (Jn 14,26). A Szentlélek teszi világossá az Igét annak, aki olvassa Isten szavát, így a nehezen érthető szakaszok is kitisztulhatnak, és Isten személyesen szól az olvasóhoz.
A közbenjáró szerepet is a Szentlélek tölti be a hívő ember életében. Pál apostol beszél erről a közbenjáró szerepről, amikor azt írja, hogy
amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8,26–27).
Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek segít az imádkozásban, és amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, akkor esedezik érettünk és közbenjár.
A Szentlélek segít teremni a Lélek gyümölcseit, amelyek a következők: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség (Gal 5,22). Ezeket a gyümölcsöket nem magunktól teremjük, hanem csakis a Szentlélek segítsége által. A gyümölcsök termése egyben a bizonyíték a bennünk lakozó Szentlélek jelenlétére is. Tehát a Lélek az, aki elvégzi a megszentelődést az életünkben, megszabadítva minket a test cselekedeteitől, ő segít Krisztus képmására formálódni.
Ezért újra és szüntelen hívjuk Isten Szentlelkét: „Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket épen, mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal… Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, gyenge hitünket erősítsd, hogy halál és élet által hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja, Alleluja.”
A szerző a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!