„Ezen az adventen konkrét imádságom lesz. Urunk, add konkrétan meglátnunk sorsunkat jóra fordító, hatalmasan szabadító kegyelmed valóságát! Urunk, vess véget a háborúnak, és mivel minden e világi hatalom is tőled való, kényszerítsd a világ felelős vezetőit – akiket egy időre minden emberért felelőssé tettél, nem csak a sajátjaikért –, hogy békességszerzőkké legyenek!” – írja Steinbach József püspök a Reformátusok Lapja hasábjain.
Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk! Jóra fordította sorsunkat az Isten! Így énekel a 126. zsoltár. Az a jó, amit az Isten adhat: üdvösséges, maradéktalan jó, annak nincs fogyatékossága, nincs híja, az tökéletes, az a legfőbb jó. Hiszen Isten maga a jóság, a tökéletesség, a szentség. Amikor Isten megajándékoz bennünket, csakis jót akar adni nekünk. Isten mennyei világának minden jóságával meg akarja ajándékozni az embert, már ebben a földi életben. Erről az isteni jóról azt mondja Pál apostol, hogy sokkal inkább jobb mindennél (Fil 1,23). Ezzel a képpel érzékelteti ezt az isteni jót a zsoltáros: amikor megtapasztaljuk, olyanok vagyunk, mint az álmodók. Az a jó, amelyet az Isten ajándékozhat nekünk, a legszebb álmainkat is felülmúló jó. Így értsük ezt a képet.
Jóra fordította sorsunkat az Úr! Ebben az igeversben Isten hatalmas, szabadító cselekvésének lényege koncentrálódik. Az Úr nem engedi, hogy rossz irányba haladjunk; még a leglehetetlenebb helyzetben sem engedi ezt, hiszen ő az események és a történelem Ura is. Szükségünk van arra az isteni vezetésre, irányításra, bizonyos esetekben alapvető irányváltásra, amelyet csak az Isten ajándékozhat nekünk, mert e fordulat nélkül elveszhetünk, szakadékba rohanhatunk. Olyan ez, mint a vonatnak a váltó, amely a helyes irányba állítja a szerelvényt. Jóra fordította sorsunkat az Úr! Ez a fordulat a hatalmas Isten rossztól megszabadító kegyelme. Ezt a jóságos kegyelmet mutatta meg Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Isten. Megszabadított, megőrzött, velünk volt ott is, ahol nem rajtunk múltak a dolgok. Ez a szabadító, üdvösséges jó tehát már a miénk, hiszen Jézus Krisztus feltámadott, jóra fordította az életünket egyszer s mindenkorra, ezért ez a jó átjárja a jelenünket a reményteli jövő távlataiban. Erről a jóról énekel ez a zsoltár, amely teljessé teszi az életet, megszabadít a rosszból, erőt ad a rosszban az isteni jóra, vagyis minket is az isteni jó eszközeivé tesz ebben a világban.
Hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Úr, jóra fordította sorsunkat az Isten, ezért örvendezünk. Aki megtapasztalta az Isten jóságát, az örvendező ember. Erről az örömről is énekel ez a zsoltár: megtelt a szívünk örömmel, a szánk nevetéssel, az ajkunk örömkiáltással. Ez mindenkori, közös, körülményektől független öröm.
Egészen gyakorlati módon fogalmaz a zsoltár: ez az öröm megjelenik látható módon a nevetésben. A nevetés életörömöt jelent. Minden körülmények közötti jókedvet. Garai Gábor verse imádkozza ezt: „Jókedvet adj (...), Uram!” Ez a nevetés – bocsánat a kifejezésért – nem röhögés, amely gúnyolódva, lesajnálva vagy kárörömmel kineveti a másikat, hanem valóban életöröm, életvidámság, a Krisztus kegyelméből táplálkozó öröm, amely örömkiáltássá lesz – szó szerint ezt énekli ez a zsoltár –, vagyis hitvalló és cselekvő módon továbbadja ezt az örömöt, ezt az isteni jót másoknak.
Ezen az adventen konkrét imádságom lesz. Urunk, add konkrétan meglátnunk sorsunkat jóra fordító, hatalmasan szabadító kegyelmed valóságát! Urunk, vess véget a háborúnak, és mivel minden e világi hatalom is tőled való, kényszerítsd a világ felelős vezetőit – akiket egy időre minden emberért felelőssé tettél, nem csak a sajátjaikért –, hogy békességszerzőkké legyenek! Mi pedig ne szidjuk őket, ne rájuk mutogassunk, hanem könyörögjünk értük, és a magunk helyén ugyancsak legyünk békességszerzők! „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Ef 4,29)
Az idei adventre készülve eszembe jutott, hogy Málta mellett emelkedik ki a tengerből Comino lakatlan kis szigete. Ennek az egyik oldalán található a híres kék lagúna. Tényleg mennyei kék és tiszta. Uram, milyen szép a világod, milyen szép lehetne az élet, amely megérkezik a te örök, ölelő karjaidba. Uram, ne engedd, hogy tönkrezúzzuk világodat, add, hogy szebbé tehessük a teremtés ránk eső zugát! (Szentgyörgyi Albert)
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
A Reformátusok Lapja adventi sorozatának keretein belül már megjelent Pásztor Dániel és Fekete Károly püspök írása.