Jó helyen vagyunk

A délutáni istentiszteletre megtelt a csaknem négyszáz személyes műemlék templom, így sokan csak a gyülekezeti házban lévő monitorokon követhették végig az eseményt, amelyen Balog Zoltán püspök hirdette az Igét. A Dunamelléki Református Egyházkerület vezetője a Pál apostol második korinthusi levelében olvasható, aznapra igehirdetésre javasolt szakasz alapján szólt az egybegyűltekhez.

Balog Zoltán kiemelte: a bibliai vigasztalás több annál, mint amikor valakit a rossz kedve miatt próbálunk felvidítani, de még annál a vigasznál is több, amelyet a gyászolóknak és a súlyos terhet cipelőknek nyújthatunk. Az igazi vigasztalás, amelyről a majd’ ötszáz éves Heidelbergi Káté első kérdése és az arra felelő válasz is beszél, lehet az életünk alapja. A vigasztalás ugyanis öröm. – Ha te tudod, hogy az életben és a halálban mi a legfontosabb neked, akkor minden más fontos dolgod is a helyére kerül, és elnyeri az igazi értelmét. Olyan világosság, olyan fényforrás ez, amelytől úgy fogod látni az életedet, ahogy azt maga az élő, teremtő Isten látja, aki ezt az életet valamikor elgondolta – fogalmazott Balog Zoltán. Ha ezt nem felejtjük el, mondta, akkor jó helyen lesz az életünk, mint ahogy jó helyen vannak a soltvadkerti reformátusok, és jó helyen van a magyarság a Kárpát-medencében. Azon a helyen, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, amelyre vigyáznunk kell, és úgy kell továbbadnunk a következő nemzedéknek, hogy az Istennek tetsző legyen és az utódaink javát szolgálja.

Balog Zoltán hangsúlyozta: Jézus Krisztusnak a legfontosabb az ember, de kevés olyan ember van, akik az életét odaszánja és odaadja neki. – Hol vannak, akik hajlandók szolgálni, akik odaadják magukat Jézus Krisztus szolgálatára? Ez a legfontosabb, amit mi adni tudunk. Ha valaki úgy áll oda a másik ember mellé, hogy a legfontosabbal, a legdrágább kinccsel kínálja meg, akkor abból jó dolgok lesznek. Abból nemcsak megújult és új épületek lesznek, amelyekbe jó betérni és benne körülnézni, amelyek kellemes, szép, kényelmes és vonzó helyei lesznek azoknak a közösségeknek, amelyek újra találkozni akarnak. Abból több lesz, abból Isten országa építése lesz.

Mint mondotta, boldog az az emberi közösség, ahol az istenszeretet és az emberszeretet parancsolata együtt van. Megítélése szerint a soltvadkerti gyülekezet története is bizonyíték erre, és az elmúlt két évtized nem lett volna áldás, ha nem krisztusi alapra építkezik a gyülekezet és a húsz éve köztük szolgáló Sípos Ajtony Levente.

A gyülekezet fiataljaiból álló Soltvadkerti Református Csengettyűzenekar szolgálata után Sípos Ajtony Levente adott számot az elmúlt évek építkezéseiről. A lelkipásztor vallomása szerint 2001-es beiktatásakor még nem sejtette, mi vár rá majd Soltvadkerten. – Lelkész vagyok, és igyekeztem az elmúlt évtizedekben is az maradni, de ma sokkal inkább úgy határoznám meg magamat, hogy karmester lett belőlem – mondta a lelkipásztor. Képes kifejezése szerint a soltvadkerti református gyülekezet egy nagy zenekar, amelyben rengeteg jó szándékú, tettre kész, sokféle tehetséggel és lehetőségekkel megáldott ember van, akik külön-külön mind remekül játszanak a tehetségek sokféle hangszerén. – Nekem ezt a sokszínű, sok hangszeren játszó zenekart kellett összefoglalnom, megszólaltatnom. Hogy sikerült-e idáig? Döntsék el a testvérek – ajánlotta a lelkész.

A lelkészi beszámolóból kiderült, hogy a templom felújítási munkálatai hét évvel ezelőtt kezdődtek és tavaly fejeződtek be. A munkákra összesen 166 millió forintot fordítottak, amiből 54 millió forint kormányzati támogatás volt, húszmillió forintot a dunamelléki egyházkerület, tízmillió forintot a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye ajánlott fel. Ezt Soltvadkert város további hárommillió forinttal egészítette ki, a gyülekezet pedig mintegy 79 millió forintot adományozott a célra. Sípos Ajtony Levente kiemelte, hogy a gyülekezet kétkezi, önkéntes munkája nem számszerűsíthető, de legalább tízmillió forintba került volna, ha vállalkozók végezték volna azokat. Példaként a templom újjáépült karzatát hozza, amelynek vas tartószerkezetét teljes egészében a gyülekezet presbiterei készítettek el.

A lelkész hosszasan sorolta azok neveit, akik anyagilag, felajánlások révén vagy kezük munkájával támogatták a soltvadkerti református templom és annak környezetének megújulását. Ilyen felajánlásik voltak a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában készült új orgona vagy az épület új padjai, nyílászárói is.

Tudatta azt is, hogy a gyülekezeti ház építésére 165 millió forintos kormányzati támogatást kaptak. Ezt az egyházmegye hárommillió forinttal egészítette ki, a gyülekezeti adományok összege elérte a huszonhárommillió forintot. – Nem vagyunk még a munkánk végén, de nagyon hálásak vagyunk azért, amit kaptunk, köszönünk mindenkinek mindenféle támogatást! Hálás vagyok Istennek, hogy végül sikerült békességben lenni a gyülekezetben és fennakadások nélkül folyhat a lelki munka a missziói munkatervünk alapján – mondta Sípos Ajtony Levente.

A lelkész szerint minden egyetlen személynek, Jézusnak köszönhető. – Annak, aki fiatalkoromban megragadott engem, és a szócsövévé, szolgájává fogadott, akiről igyekszem minden alkalommal beszélni.

„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által” – kezdte a Pál apostol Timóteusnak írt második leveléből vett idézettel Martin János, a gyülekezet főgondnoka a húsz éve Soltvadkerten szolgáló Sípos Ajtony Levente köszöntését

A gyülekezeti elöljáró felidézte, hogy a lelkészcsaládban nevelkedett Sípos Ajtony Leventét a Budahegyvidéki Református Egyházközségből hívták el a soltvadkertiek 2001-ben, miután Kovács János lelkipásztor nyugdíjba vonult. Utódját 2002. április 14-én iktatták be.

– Az elmúlt húsz év rendkívül fontos időszak gyülekezetünk életében; mély lelki munka folyik itt. Virágzik a gyülekezet – mondta a főgondnok. – Lelkipásztorunk mindig példát mutat családi életével, szolgálatával, Krisztus és egyház iránti elkötelezettségével – tette hozzá, majd hosszan sorolta, hogy a gyülekezeti lelki épülése mellett milyen tárgyi építkezéseknek, megújulásoknak volt tanúja a soltvadkerti gyülekezet. Megújultak a harangok, pótolták az 1959-ben eladott toronyórát, átvették és felújították a helyi idősotthont, megújult a 230 éves parókia, szilárd burkolatot kaptak a temető útjai, renoválták a templomot, és többek között új gyülekezeti házat építettek.

– Sípos Ajtony Levente lelkész úr két évtizede hűséges ehhez a vidékhez, és csodát tudott teremteni Soltvadkerten. Lelkipásztor, pedagógus, örökségépítő és kultúrember, aki soha nem várt és nem kért munkájáért sem elismerést, sem ünneplést. Köztiszteletnek örvendő és nagyra becsült személy, aki mindvégig megmaradt a mindennapok szegény emberének. Elhivatottan, kitartással, hittel, meggyőződéssel és alázatossággal szolgál, és bízzunk abban, hogy még sokáig szolgálni fogja a soltvadkerti örökséget.