Bár nap mint nap a keresztyének üldözéséről és a keresztyén értékek háttérbe szorulásáról szóló híreket hallunk, Böszörményi Nagy Gergely mégis derűlátó. A kezdő vállalkozások felkarolásával foglalkozó Design Terminal vezetője, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója és a Reformátusok Szárszói Konferenciájának egyik idei előadója úgy véli, a keresztyénségre a reformációhoz hasonló nagyságrendű megújulás vár.
– „Isten hozott!” – ez a felirat fogadja a látogatót az ön által vezetett cégek közös otthonának kapujában. „Köszöntünk” – ezt is írhatták volna. Tudatos volt a választás?
– Talán az egyetlen dolog, amely többszöri költözésünk során mindenütt velünk maradt. Ragaszkodom hozzá. Egyrészt a semleges, értékválasztás nélküli formuláknál sokkal melegszívűbb fogadtatás. Másrészt hiszek benne, hogy aki hozzánk belép, azzal dolgunk és feladatunk van, hogy az Isten hozta őt ide.
– Design Terminal, Brain Bar – ezekről olvasni lehet olykor a sajtóban, de ki az a Böszörményi Nagy Gergely, és hogyan kerül a szárszói konferenciára?
– Elsősorban közösségépítő vagyok, aki tehetséges magyaroknak igyekszik eszközöket adni a boldoguláshoz. Hal helyett hálót. Ifjú vállalkozók, cégalapítók mentorálásával, határokon átnyúló kapcsolatrendszerük fejlesztésével, tudásuk és a jövőről felhalmozott ismereteik bővítésével foglalkozunk. Ez szerény léptékű, de erősen patrióta közösségépítés, amit nem végeznék másutt a világon. Szárszóra elsősorban kíváncsi reformátusként megyek. Örülök, hogy ez a nagy múltú konferencia kezdi újra megkapni az őt megillető figyelmet.
– Mégis, honnét jön Böszörményi Nagy Gergely, és hogyan kapcsolódik a reformátussághoz?
A haza iránt elkötelezett, polgári családba születtem. Őseim orvosok, tanárok és művészek voltak: a közszolgálat iránti elkötelezettségnek és az alkotás, az új dolgok létrehozása iránti vágynak e furcsa kevercse munkál bennem is. Családunk női tagjai katolikusok, a férfiak reformátusok. A szilvásváradi körtemplomban kereszteltek, majd tizenhét évvel később Budahegyvidéken, Bogárdi Szabó István püspök gyülekezetében konfirmáltam. Korom előrehaladtával, a keresztény hiten belül, egyre fontosabb lett számomra a markánsan református identitás.
– Utóbbi hogyan van jelen a mindennapi munkájában?
– A határokat feszegető tehetségekkel, innovációval, a jövő trendjeivel foglalkozunk. Megnyugvással mondhatom, hogy minden újdonság, amellyel a mindennapokban találkozom, beilleszthető a református világképembe. Ebből arra következtetek, hogy a kereszténység – és azon belül a református gondolkodás – nagyon is pontos, korszerű iránytű ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk egy információval telített, a kuszaság érzetét keltő világban.
– Tudna példát mondani?
– Ma az emberi technológia és a természeti környezet jövőjével kapcsolatban is a kockázatok tartják lázban az emberiséget. Elég csak a mesterséges intelligencia és a klímaváltozás kérdéskörére gondolni. A nem hívők körében a felvilágosodás óta elterjedt nézet, hogy a nagy kihívásokra sem a kereszténység, sem úgy általában a vallás nem tud érvényes válaszokat adni. A dolog iróniája, hogy csupa „helyettesítő terméket”, azaz nettó valláspótléknak beillő megoldást kínálnak cserébe. Ma ilyen divatos utópia az ember és gép összeolvadását propagáló transzhumanizmus, kiegészítve néhány távol-keleti ihletésű életrendező módszerrel, mint amilyen a koncentrálóképességet erősíteni hivatott mindfulness meditációs technika, vagy a tárgyfétist menedzselő japán konmari életmód. A keresztényeknek ehhez képest egyszerű a dolga, nekünk továbbra is a Biblia emberképe az irányadó. Segítségével képesek lehetünk eldönteni, mi az, ami – ha ember hozza is létre, de – az isteni terv része, és mi az, ami már tisztán emberi bálvány. Nem gyűlölhetjük magunkat, amiért természetünknél fogva feszegetjük a határokat, de nem kergethetünk délibábokat sem. Bármilyen lenyűgöző teljesítményekre vagyunk is képesek, az ember befolyása saját sorsára örökké korlátos marad. Ha ezt tudomásul vesszük, nem csak egyéni szerepünkkel békélhetünk meg, de helyén kezelhetjük például a technológiai változásokat is.
– És ami a környezetünket illeti?
Miközben a természetvédelem körül hisztérikus politikai viták látszanak kerekedni, a legjobb útmutatás e téren is a puritán református gondolat, amely saját portánk rendbetételét jelöli meg legfőbb feladatként. Sokszor tanúi vagyunk, hogy a bonyolult nemzetközi megállapodások, tudományos és politikai pillanatfelvételekre alapozott grandiózus víziók csődöt mondanak, miközben az, amit saját hatáskörben megteszünk, nagyon is valóságos. Ne a messzi-messzi távolból várjuk a megoldást, tegyünk érte magunk. Krízist és innovációt ember csak úgy kezelhet eredményesen, ha kötődései világosak, viszonyítási alapja szilárd, és ha mindezekre építve erős hite van egy rendben.
– Tavaly kerekasztalt vezetett, idén előadó lesz Szárszón, ahol a keresztyéndemokrácia kérdéskörével, közelebbről a modern világ és a demokratikus, valamint a keresztyén értékek összeegyeztethetőségével foglalkoznak majd. Kizárólag a keresztyéndemokrácia lehet a keresztyén ember politikai krédója?
– Sokféle politikai értékválasztást látunk hívő keresztény emberektől, és nem vehetjük a bátorságot ahhoz, hogy mások személyes útját megítéljük. Kíváncsian beszélgetek olyanokkal, akik a saját hitük eredményeként egészen más következtetésre jutottak a politikát illetően. A magam részéről azt gondolom, hogy a mai Európában és Magyarországon észszerű döntés, ha valaki keresztényként határozottan kereszténydemokrata alapállásra helyezkedik, ezáltal a civilizációs és kulturális prioritások mellett teszi le a voksát. Annál is inkább, mert a szekularizmus tőlünk függetlenül is vesztésre áll: Megadja Gábor barátom kiváló észrevétele szerint a politikai iszlám és a zöld szélsőségek felemelkedése is arról tanúskodik, hogy a hitre épülő világmagyarázatok új, posztmodern versenye alakul körülöttünk, a materializmus évszázadai után újra előtérbe kerül az ember vallásos karaktere. Szárszó témaválasztása ezért is időszerű. Sőt, 2019-ben talán nincs is alternatívája e tematikának egy református közéleti fórumon. A jövőnk szempontjából alapvető kérdések nyíltak meg az elmúlt években – ilyen a migráció és a szuverenitás, a demográfia és a családok szerepe, de a környezetvédelem is. Az ezekre adandó politikai válaszok akkor is ki fognak fejezni értékeket, ha a technokraták ezt – részint önáltatásból – ma még tagadják. Jó dolog, ha mi olyan hely vagyunk, ahol nyílt vitát folytathatunk arról, hogy mely értékek szabjanak irányt a demokráciánknak. Hol beszéljünk erről, ha nem Szárszón?
Reformátusok Szárszói Konferenciája
Összeegyeztethetőek-e a modern világgal a demokratikus és keresztyén értékek? Minden keresztyén érdeklődőt várnak augusztus 22. és 25. között Balatonszárszóra, a Reformátusok Szárszói Konferenciájára. Az idei téma: Keresztyéndemokrácia?!
A konferenciára július 31-ig lehet jelentkezni erre a linkre kattintva!
További információ:web: www.szarszo.reformatus.hu
e-mail: szarszo@reformatus.hu
telefon: +36-30-576-36-92 (a telefonszám minden munkanap 9 órától 16 óráig érhető el)
– Sokan bizalmatlanok a politikusokkal szemben. Ha valaki Krisztus nevét tűzi a zászlajára, nagyobbak vele szemben az elvárások akár a keresztyén közösség oldaláról is. Honnét ismerszik meg a hiteles keresztyéndemokrata politikus?
– Ugyanonnan, mint a hétköznapi keresztény ember. Nem látok különbséget: a hitelesség mindegyikünk életében azon áll vagy bukik, hogy elfogadjuk-e a ránk bízott feladatot, odaállunk-e a számunkra kijelölt őrhelyre. Egy keresztény politikustól se várjunk el többet, mint amennyit önmagunktól elvárunk. Hitelességet is akkor kérjünk számon, ha a mindennapokban és kellő szigorral megtesszük önmagunkon is.
– Mégis, nem nagyobb esetükben a krisztusi ügy lejáratásának a veszélye?
– A keresztény közösséget emberek alkotják, sosem lesz olyan, hogy ne találtatnának könnyűnek némelyek. Másrészt a kereszténységet születése óta támadják, azt is hiába várjuk, hogy ne kettős mércével mérjenek bennünket. Nem kerítenék túl nagy feneket annak, hogy egy politikust a kereszténysége miatt, vagy a kereszténységet egy politikuson keresztül próbálják lejáratni. Ami kétségtelenül saját felelősségünk, hogy a közösségünk mindig erős és időtálló személyiségeket válasszon elöljáróinak.
– Kivel vagy mivel van ma a keresztyénségnek tusakodása?
– Hannah Arendt, a totalitárius rendszerek kiváló ismerője úgy fogalmazott: a rossznak a magva a nagy semmi. A mai újpogányság alapja és ajánlata is pontosan ugyanez a nihilizmus. Könnyűnek tűnő, de nagyon is kemény ellenfél: vonzerejét a kényelem iránti vágyunkból meríti úgy, hogy nem szembesít minket a gyarlóságunkkal. A semmi színesbe csomagolt változatai ellen küzdünk, amikor saját, valóságos tartalmainkat mi is megfelelően kezdjük csomagolni, például a Csillagpont ifjúsági találkozókkal, a RefCOO Kutatóműhely izgalmas alkalmaival, vagy éppen a szárszói konferenciákkal.
– Milyen a versenyképes csomagolás?
– Optimizmussal teli. Úgy látom, hogy a keresztény közösség az észak-atlanti világban mára elvesztette a derűlátását, és minden nagy kérdésben pesszimista narratívát fogalmaz meg mai vagy éppen megszólítani kívánt követőinek. Ez vesztes hozzáállás. Senki sem akar borúlátó közösséghez tartozni, amelyik az elkövetkező időkkel kapcsolatban csakis félelmeire, fenntartásaira helyezi a hangsúlyt. Keresztényként egyrészt mindenünk adott, hogy pozitív jövőképet fogalmazzunk meg. Másrészt ez lenne a feladatunk is, amelynek beteljesítésével a kereszténység gravitációja ismét erősödni tudna. Ahogy Phyllis Tickle amerikai egyházkutató rámutatott, a kereszténység ötszáz évente megújítja önmagát. Ez jellemzően válságok, sőt kataklizmák eredményeként történik, ezért eleinte úgy tűnhet, hogy végéhez ért a kereszténység sikersztorija. Később azonban mindig kiderül, hogy a változásoknak köszönhetően a korábbinál is több embert ér el a krisztusi üzenet. Tickle szerint az első jelentős fordulat Nagy Szent Gergely pápa idejében történt, amikor a Római Birodalom összeomlása utáni káoszban kellett és sikerült az egyház helyét, szerepét megszilárdítani. A következő állomás az ezredfordulón bekövetkező nagy egyházszakadás volt, legutóbbi pedig a reformáció. Ha a szerzőnek igaza van, éppen egy újabb ciklusfordulónál járunk.
Reformátusok Szárszói Konferenciája – 2018 augusztus
– Egy korábbi interjúban kerek perec megmondta, hogy a tavalyi szárszói konferencián egy kerekasztal vezetőjeként „egyfajta agóniát” érzett a beszélgetőtársai hozzászólásaiban.
– Megtisztelő volt az általam nagyra tartott egyházi és politikai vezetőknek a gondolatait hallgatni, de valóban nem örültem, hogy harapófogóval sem sikerült pozitív üzenetet kihúzni belőlük. Nem kérdés, hogy nyugati keresztény emberként mindennap borúlátásra okot adó impulzusok sokasága ér mindannyiunkat, ám nem adhatjuk meg magunkat ezeknek. Miként lehetne lemondó hangnemben szólva sikerre vinni a missziós parancsot?
– Az is kiderült az említett interjúból, hogy az sem venne el az optimizmusából, ha a keresztyénség a földrészünkön ismét a föld alá szorulna.
– Az elmúlt kétezer év jelentékeny részét a kereszténység underground mozgalomként töltötte, és ma újra a legüldözöttebb vallás a világon. Ahogy Balog Zoltán korábbi miniszter, lelkipásztor fogalmazott egy minapi interjújában, a nyugati világban ismét ellenkulturális szerep vár a keresztényekre. A magam részéről erre nem tragédiaként, hanem lehetőségként tekintek, meggyőződésem szerint az új felállás növeli a szabadságunkat. Levethetjük magunkról a politikai korrektség béklyóit: Peter Thiel szavaival újra elsajátíthatjuk a régi kereszténység fontos képességét, hogy okosan, szellemesen megkérdőjelezzük a többséget. Másrészt tisztulhat a közösség, hiszen ilyenkor elválik, hogy valaki a nehézségek láttán is az őrhelyén marad-e, vagy sietve elhagyja azt. Izgalmas és lehetőségekkel teli idők köszöntenek ránk.
Kiss Sándor, fotó: Sebestyén László
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2019. július 28-i számában.