„Isten jókedvében teremtette Szatmárt”

A találkozó ünnepi istentiszteletén Fekete Károly a 90. zsoltár 16. és 17. verse alapján úgy fogalmazott: – Vágyunk méltóságot adó tettekre, vágyunk rá, hogy Isten jóindulatot tanúsítson irántunk, és vágyunk arra, hogy maradandót tudjunk alkotni.

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta, hogy Isten jóindulata felénk ragadós: – Át tud ragadni ránk, hogy mi is jóindulattal forduljunk a környezetünkhöz. Úgy helyez vissza emberi méltóságunkba, hogy ennek kihatásai vannak. Ilyen lehet akár egy normális intézkedés vagy egy emberhez méltó, családbarát törvény is, amely megkönnyíti az életet, mert jóindulattal, emberre figyeléssel hozzák meg – hangsúlyozta az elöljáró, majd 2001. szeptember 11. New York-i eseményeire emlékezve felidézte: az új évezred nagy rombolással kezdődött. Fekete Károly szerint akkor nemcsak tornyok omlottak össze, hanem a lelkünkbe költözött a félelem amiatt, hogy mi lesz kezeink munkájával. Isten előtt ugyanis ezzel is el kell számolnunk, nemcsak a templomban töltött órákkal, az imádság vagy éppen az „imátlanság” idejével. – Törekedjünk maradandót alkotni, merjünk következetesen Isten rendelése szerint élni! – hangzott a felhívás.

Balog Zoltán a 126. zsoltár alapján a közösségi lét egyedülálló kiváltságára emlékeztetett: – Azok várhatják a megígért fordulatot, azok fognak ujjongva együtt örülni, akik előtte könnyezni is együtt tudnak a világban jelen lévő sok sírnivaló láttán, nem maradnak közömbösek mások baját szemlélve. Ezért a fordulatért érdemes élni és dolgozni. De nekünk dolgos, szorgos magyaroknak meg kell tanulni a Debreceni Református Kollégium jelmondatát: „Orando et laborando” – Sion sorsának jobbra fordításáért először össze kell tenni a kezünket. Mert a megfordulás, a megtérés az együtt imádkozással kezdődik, sőt, az „együtt” az imádság beteljesülésének a feltétele – mutatott rá a dunamelléki püspök, és hozzátette: – A világjárvány felértékelte a közösséget, és újra emlékeztetett, hogy az élet lényege az összetartozás, az együttlét – családban, gyülekezetben, egyházban és nemzetben.

Az ünnepség keretében adták át a szatmári térség szülöttéről, a 17. századi püspökről elnevezett Milotai Nyilas István-díjat. Az emlékérmet azok kaphatják meg, akik sokat tettek a szatmári református közösségért. Az elismerést ebben az esztendőben Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter, a Magyar Református Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete kapta.

Novák Katalin beszédében úgy fogalmazott, hogy az elismerés magyarságára és reformátusságára fogja emlékeztetni: – Ha ezt a két dolgot rögzíteni tudom magamban, akkor tudni fogom, melyik úton induljak el, melyik döntés a helyes, melyik érdeket kell kiszolgálnom, hová kell állnom – mondta, lapunknak nyilatkozva pedig hozzátette: – Hitvalló reformátusként számomra különösen fontos az, hogy református testvérek érezték elismerésre érdemesnek azt a szolgálatot, amelyet családokért felelős miniszterként végzek. Ha a középpontba Jézus Krisztust helyezzük és így végezzük a mindennapi szolgálatunkat, akkor nehéz irányt téveszteni. Akkor sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy a döntéseink helyesek lesznek – még akkor is, ha abban a pillanatban ezt kevesen ismerik fel.

A ragyogó nyári idő a találkozó további, szabadtéri programjainak is kedvezett. A templom mögötti téren felállított sátorban imasétán vehettek részt az érdeklődők, és idén először Szólj be a papnak! programot is szerveztek Szabó Béla lelkipásztor vezetésével. Emellett hagyományőrző előadások, játszóház, kézműves foglalkozások, keresztyén zenekarok bemutatkozása színesítette a kínálatot. Zárásként este a nagyecsedi származású Homonyik Sándor adott koncertet.

Az eseményen Csűry István is jelen volt. – Én is szatmári vagyok, és nagyon szeretem a szatmári embereket. Érzékenyek vagyunk egymás iránt és a világra, amelyben élünk. A szatmári istenkeresésben nemes, gyermeki egyszerűség, őszinte és tiszta ragaszkodás van. Ezek a vidékek a puritanizmus nagy helyei, és én is úgy tartom, hogy ebbe a világba új puritanizmust kell meghirdetni és elhozni, amely arról szól, hogy tisztábban kell látni, érteni, keresni az Istent – fogalmazott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke arról, miért jön el évről évre a Reformátusok Szatmárért Egyesület által kezdeményezett találkozóra. Fülöp István, az egyesület elnöke pedig azt mondta: a találkozóval az a céljuk, hogy egységbe fogják a szatmári régiót önálló földrajzi, történelmi, néprajzi és kulturális egységnek tekintő, együtt gondolkodó személyeket, és újra életre keltsék a trianoni országhatár által szétszabdalt történelmi Szatmárt.

Szalay Kont, a társszervező – magyarországi – Szatmári Református Egyházmegye esperese meggyőződését fejezte ki, hogy Szatmár táplálója a magyar megmaradásnak. Szerinte zűrzavaros világunkban felértékelődik a térség, mert stabilitást mutat. – Gyönyörű ez a mi vidékünk az iható vizével, a tiszta levegőjével, a csertölgyesekkel, a vadállatokkal, a műemlék templomainkkal, amelyek hét-nyolszáz év történetét őrzik. Isten – úgy gondolom – jó kedvében teremtette Szatmárt. Az egymással találkozni vágyó reformátusokat jövőre is visszavárja az ország egykori „fővárosa” – idén éppen négyszáz éve, hogy Bethlen Gábor a mai nagytemplom helyén álló ecsedi várba vitette a Szent Koronát. Kovács Lajos polgármester szerint a település a következő találkozóig is hűen őrzi a reformációt és a Biblia kiadását elkötelezetten támogató Ecsedi Báthori István országbíró, mecénás szellemi-lelki örökségét, hiszen a róla elnevezett általános iskolában és gimnáziumban a város és a fenntartó gyülekezet közösen folytatja a tehetséggondozás évszázados hagyományait.