A keresztyén egységért tartott imaalkalmak kezdetben helyi vagy kisebb-nagyobb térségek közösségeinek összejövetelei voltak. Eleinte a protestáns hívők köréből indultak el a könyörgések a sok részre tagolódott egyház egységéért. Imamozgalmakat, illetve közös alkalmakat hirdettek szerte a világban. Az ökumenikus mozgalom és az imahét szorosan összefügg, bár ez utóbbi gondolata régebbi a mozgalomnál. A kezdeti időkben még nem voltak rendszeres, évente megtartott hetek, de az Evangéliumi Aliansz 1846-os megalakulása után – amikor mintegy ötven felekezetből kilencszázhuszonegy résztvevő gyűlt össze imádkozni Londonban – bevezették a minden év első teljes hetében rendezendő imahetet a Krisztusban hívők egységéért. Magyarországon először 1886-ban hirdették meg az eseményt a Kálvin téri református gyülekezet Baldácsy-termébe. 1894-ben XIII. Leó pápa szorgalmazta az „egységért imanyolcad” gyakorlását a pünkösdi ünnepkörben.
A 20. századtól évente megtartották az ökumenikus imahetet. Az első alkalmat egy katolikus pap, Paul Wattson (1863–1940) kezdeményezte: az egységért hirdetett imanyolcadra felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenkit meghívtak 1908. január 18–25. között.
Az egyetemes imahét ettől kezdve fokozatosan kezdett elterjedni. Az első és a második világháború alatt összefogtak a katolikus, a protestáns és az ortodox keresztyének, hogy az imádság erejével tiltakozzanak a háború ellen. A római katolikus egyház részéről is megindultak az ökumenikus imahét megtartására irányuló kezdeményezések. 1935-ben Paul Couturier francia abbé szót emelt az egyetemes imahét megtartásáért, hogy a hívek Krisztus végakarata értelmében imádkozzanak együtt. A lyoni Unité Chrétienne központja és az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezeti Bizottsága 1958-ban együtt kezdte meg a hét anyagának közös előkészítését. A jelentős változást azonban a II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló határozata jelentette, amelyben megfogalmazták, hogy az ökumenikus mozgalom lelke az imádság, és egyúttal szorgalmazzák az ökumenikus imahét rendszeres megtartását.
Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács 1966-ban közösen kezdte meg az imahét szövegeinek előkészítését, és a harmadik januári hétre hirdette meg az egyetemes imahetet, amely mára már világméretű mozgalommá vált.
A felekezeteket átfogó, nyolcnapos imasorozathoz külön liturgia is készült. A nyolc alkalom hivatalos ideje január harmadik hetében van, azonban ez a dátum csupán irányadó: van, ahol vasárnaptól vasárnapig tartják az alkalmakat, illetve valahol csak egy-egy istentiszteletet rendeznek.
Az imahét előkészítésében és ünneplésében való együttműködés bevett gyakorlattá vált az anglikán, a protestáns, az ortodox és a katolikus egyházak, gyülekezetek és közösségek között. Az ökumenikus imahét mindig közös, országos nyitó istentisztelettel kezdődik. A Kálvin téri református templom, a Szent István-bazilika és a Deák téri evangélikus templom ad otthont ennek az eseménynek, évente cserélődő rendszerben – idén a bazilikában nyílik az imahét.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége 2017 tavaszán úgy döntött, hogy 2018-tól az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletének vasárnapja az üldözött keresztényekért való imádkozás vasárnapja is lesz, amikor a gyülekezetek rendes alkalmaikon imádkozhatnak az üldözött keresztényekért. Az imahét záró alkalma 2012 óta a Magyar Katolikus Egyház által szervezett zsidó–keresztyén imaóra, amely idén január 28-án, vasárnap délután 5 órakor kezdődik a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban.
Az ökumenikus imahét központi igéjével kívánok áldott imahetet minden keresztyén testvéremnek: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” (2Móz 15,6)
Fischl Vilmos
A szerző evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára. A cikk megjelent a Reformátusok Lapja január 21-i számában. Fotó: Vargosz