„Nem, nem ismerek egyetlen keresztyén embert sem" – mondta egy idős ember, miközben kiöntötte magányos szívét a gázszerelőnek, vagyis a gondnokunknak. Neki nem volt eddig senki, akitől Isten szeretetéről hallhatott volna.
Ez csak két példa arra, hogy mennyire fontos újra felfedeznünk Jézus szavait: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek (...) egészen a föld végső határáig."(ApCsel 1,8) Úgy értené ezt Jézus, hogy a reformátusoknak az evangéliumot csak a templom falának határáig kell hirdetniük, és ott is csak a lelkipásztorok hivatása ez? Nyilvánvalóan nem! Miért fosztanánk meg az örömtől embertársainkat és ezáltal önmagunkat is? Jézus minden követőjét felhatalmazza és megbízza azzal, hogy legyen a tanúja!
Imádkozzunk tanúkért! Azért, hogy először is minket, egyháztagokat elevenítsen meg a Lélek, hogy valóban öröm legyen számunkra a Jézusról szóló beszéd!
Imádkozzunk az igehirdetőkért, hogy hitelesen és a Lélek ereje által tudjanak prédikálni az istentiszteleteken!
Imádkozzunk gyülekezeteinkért, hogy olyan közösségek legyenek, amelyek Isten szeretetéről tanúskodnak és az ő igazságában járnak!
Imádkozzunk azért, hogy egyházunk gyülekezeteinek és intézményeinek vezetői szabadok lehessenek a pénz uralmától és annak kényszerítő erejétől, hogy hitben és igaz módon tudják döntéseiket meghozni! Nagy szükségük van erre a támogatásra anyagias világunkban, mint ahogy a világnak is arra, hogy ez által a tanúság által szembesüljön Isten uralmával és igazságával.
Imádkozzunk egyháztagjainkért, hogy képesek legyenek munkájukra Istentől vett hivatásként tekinteni és azt e szerint végezni!
Harmathy András