A pünkösd nehezebben érthető más egyházi ünnepeinkhez képest, éppen ezért lehet bensőségesebb, mint a karácsony vagy a húsvét. A pünkösd az újrakezdésről, az útkeresésről szól, és arról, hogy a Szentlélek akár észrevétlenül is munkálkodhat az életünkben. Kustár Györggyel, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia főiskolai adjunktusával beszélgetett a Reformátusok Lapja.
Mit jelent a pünkösd szó, honnan származik?
A pünkösd kifejezésünk a pentekoszté szóból ered, amely görögül ötvenet jelent. Arra az időszakra utal, amely húsvéttól eltelik a Szentlélek eljöveteléig.
Milyen utalásokat találhatunk az Ószövetségben és az Újszövetségben pünkösdről?
Péter apostol prédikációjában megjelenik Jóel próféciája, amely pontosan arról szól, hogy Isten majd az utolsó időkben kitölt a Lelkéből, és ez nagy változásokat hoz majd. Péter nemcsak azt idézi fel a jövendölésből, hogy Isten kiárasztja a Szentlelket, ami eddig a kiválasztottaknak – prófétáknak, királyoknak és különböző tisztségviselőknek – szóló ajándék, a Lélek ajándéka volt, hanem azt is, hogy még a szolgák is kapnak majd belőle. Megszűnik a társadalmi rétegekhez kötött kiváltság, bárki részesülhet majd belőle. A társadalmi különbségek eltűnése már Jézus születéstörténetében is szépen kirajzolódik. Szerepel benne egyrészt Erzsébet, Zakariás felesége. Zakariás pap, a papi családok pedig gyakorlatilag a társadalmi hierarchia csúcsán állnak. Ezzel szemben Mária alsóbb társadalmi osztályból érkező vidéki lány, tulajdonképpen „egy senki”. Az is érdekes, hogy Mária énekében is megjelenik az a mozzanat, amely szerint azok is megkaphatják a Lélek ajándékát, akik nem is gondolták volna, mert Isten a hatalmasokat megalázza, és az elesetteket felemeli. Lukács írásában is szépen kirajzolódik a dinamika, és nyilvánvaló, hogy ez részben a jóeli próféciából táplálkozik.
Pünkösd előtt is munkálkodott már a Szentlélek, aminek leírását több helyen is felfedezhetjük a Bibliában.
Igen, kezdve a Teremtés könyvével, ahol már a második versben olvashatunk a Szentlélekről: „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” De visszatérve Lukácsra: ő azt szeretné bemutatni, hogy ugyanaz történik az ősegyház életében, mint ami Jézus életében is történt. Ugyanaz a Lélek ragadja meg Jézust ott, a Lukács által is idézett názáreti beszéd alatt, mint aki az ősegyház életében is tevékenykedett. Az, hogy Jézus Ézsaiásra utal vissza, egyértelművé teszi, hogy ugyanarról a Lélekről van szó, mint az Ószövetségben. Tehát Jézus názáreti beszéde valójában programbeszéd, amelynek a Szentélek áll a középpontjában. Az a Lélek, aki a világ teremtése óta jelen van, aki Jézusban munkálkodik, és aki majd pünkösdkor kitöltetik.
.
Lukács apostol írása rávilágít, hogy az egyház életében is ez a Lélek kezd munkálkodni és viszi majd sikerre a missziót.
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” – olvashatjuk Az apostolok cselekedeteiben (2,1–4). Ön szerint melyik a legjelentősebb mozzanata a pünkösdi történetnek?
Remélem, nem baj, ha nem ezekhez a motívumokhoz kapcsolódom, mert ezek klasszikus szimbólumok, amelyeket minden konfirmáló ismer, és sokat hallunk róluk. Ezeken felül még sok mély üzenet van a pünkösdi történetben. Az egyik az, hogy a pünkösd ígéretes kezdet, amely viszont még nem maga az út. Hasonlattal élve: a költőkről, írókról mondják, hogy az első kötet önmagában még semmit sem jelent. Egy ígéretes költő, egy tehetséges író egy jó kiadvánnyal el tud indulni, de utána még nagyon sok dolgon elcsúszhat. Majd a harmadik és a hatodik könyv között kiderül, hogy van-e benne még muníció, tud-e fejlődni, meg tudja-e haladni a korábbi írásait, vagy képes-e legalább hozni a színvonalat. A pünkösd ilyen értelemben komoly kezdet, nagy lökés, amely az összes, Az apostolok cselekedeteiben bemutatott esemény motorja és kiindulópontja, de a könyvből az is világossá válik, hogy ez komoly út is. Út, tele konfliktussal: Péter és Pál apostol között, Pál és Barnabás között, Pál és Démász között, Pál és a zsidókeresztyének között, és még sorolhatnám. Lukács tulajdonképpen ezt az egész folyamatot igyekszik bemutatni.
Miért pont akkor és ott áradt ki a Szentlélek?
Isten tekintettel van a megfelelő pillanatra. János idézi Jézust, aki azt mondja: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra...” (Jn 16,12) Ebben megmutatkozik az isteni gondviselés, a nagy fokú alkalmazkodás a részéről: tudja, hogy mennyit tudunk elviselni ebből az isteni igazságból. Nagy kérdés az, hogy most mennyit tudunk elviselni belőle. Vajon ezért nincs új pünkösd? Kellemetlen, de szerintem a válasz igen
Kellő hangsúlyt kap-e a pünkösd az egyházi ünnepek között?
A pünkösd nehezen megfogható ünnep, talán épp ez a „gond” vele. Jézussal még tudunk valamit kezdeni: karácsonykor a születését, nagypénteken a halálát, húsvétkor a feltámadását ünnepeljük, illetve arra emlékezünk. Ezek mind – gyermekszületés, halál – materiális, kézzelfogható dolgok, és még azt is el tudjuk képzelni, hogy valaki kijön a sírból. Ezekkel ellentétben a pünkösdben van valami „szellemi”, úgy értem: láthatatlan, valami nehezen megfogható. Hiába a materiális képek: a lángnyelvek, a földrengés és a szélzúgás, mégsem segítenek sokakat közel ahhoz, hogy megértsék, mi is történt akkor. Habár a pünkösd nagy változást hoz, a Szentlélek munkája látványos lesz az első gyülekezetekben, szerintem a pünkösdi változás csendes. Talán pont ezért sem baj, hogy kicsit árnyékban marad, mert ez az ünnep inkább egyfajta belső megújulásról szól, amelyet nem is feltétlenül kell kitenni az ablakba. A lényeg a háttérben történik.
Kell-e készülnünk a pünkösdre?
Vannak dolgok, amiket nem lehet kierőszakolni – a megtérés is ilyen. Csak úgy jön, de elő kell készíteni a helyet hozzá. Fel kell szántani a lélek szántóföldjét, hogy a megtérés magja jó földbe hulljon. Ha nincs felásva, nem lesz termés. Mostanában egyre inkább felismerem, hogy mekkora szerepe van az embernek ebben az egészben. Szeretünk ráhagyatkozni a kegyelemre: úgyis jön majd, ezzel nekem nem sok teendőm van. Viszont a másik oldalon meg ott van az, hogy Isten igenis tiszteletben tartja az ember szabadságát, és ahogy én lépek, úgy ő ehhez mérten teszi meg az övét. És bármennyire furcsán hangzik, de ez kegyelmes dolog: odafigyelő kegyelem az Isten részéről.
Lehet-e rosszul felhasználni a Szentlélek ajándékait, például az örömöt, a szeretetet, az önmegtartóztatást?
Paul Tillich azt mondja, hogy az ember mindig kétértelműségben létezik, ezen nem tud felülemelkedni. Bármilyen jót akarunk cselekedni, annak mindig lesz beláthatatlan következménye. Egyszerűen azért, mert nem látjuk a jövőt, és nem számolhatunk minden fejleménnyel. Hiába találok fel valamiféle gyógyszert – biztosan lesz mellékhatása, amely megbetegítő lehet. Mindegyik technikai vívmányunknak negatív hatása is van. Mindennel ugyanez történik. A Biblia szerint az emberi lét a bűn miatt működik így. Kétértelmű a szeretet, az öröm és a lemondás is. Mert a szeretetben mindig marad valamennyi önzés, amelyet nem tudunk kivenni a képletből. Habár azt mondom, hogy Jézus önzetlenül szeret engem, és ezért nekem ugyanezt kellene tennem, mégsem tudom önzetlenül szeretni a másikat. Ezt nem tudom kiiktatni, csak küzdeni tudok ellene. Végül fel lehet ismerni az irányt, és ebben segít a Szentélek. Ez az iránymutatás a pünkösd lényege. Az ember persze megcsinálja a maga vargabetűit – habár szerintem ezeknek a kitérőknek ugyanolyan fontos szerepük van, mint az egyenes útnak. Úgy gondolom, hogy ezeken a vergődéseken keresztül sokszor többet tanul az ember Istenről, mintha nem tért volna le az útról. Persze nem szeretném, ha ezt bárki félreértené: ez nem biztatás semmire sem, és önigazolás sem lehet. Csak annyit mondok – magam is bűnbánattal –, hogy ez is része az emberi kétértelműségeknek. Nem tudok színről színre látni, mert abba belehalok. Amit megélni tudok a töredékes ismeretemmel, az tele van hibázással, és a következményeket természetesen hordozni kell.
De Isten kegyelme az, hogy mindent jóra tud fordítani, és annyira szeret, hogy még mindig jön velünk.
Hogyan ismerhető fel a Szentlélek munkája a hétköznapokban?
Észre lehet venni, de a már említett kétértelműség miatt nehéz dolgunk van. Könnyen visszájára fordulhat, ha elkezdjük vizsgálni a másikat, hogy vajon mennyi Lélek van benne. Pont a kétértelműségből következik, hogy ez a vizslatás simán ítélkezéssé, önmagam másikhoz méricskélésévé válhat. Ez veszélyes játék, amelyre Jézus azt mondja: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) Ez a legbölcsebb, amit az ember tehet. Érdekes és tanulságos lehet az a felismerés is, amikor önmagunkon vesszük észre, hogy olyan időszakban vagyunk, amikor nem a Lélek szerint járunk. Ez legtöbbször utólagos felismerés. Számomra nagyon fájó ráeszmélések, amikor utólag döbbenek rá, hogy valamit elszúrtam. Az a jó, hogy mindig van határkő. Isten eléri, hogy ilyenkor mindig jöjjön egy jelzés valakitől vagy valamitől, amely fejbe kólint. Ez jöhet a feltámadó és egyre erősebb lelkiismeret hangján, vagy ismerősön, baráton keresztül, aki felnyitja a szemünket.
Önnek volt ilyen élménye?
Igen, többször is. Egyszer egy vasárnapi istentiszteleten kezdtem érezni, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudtam, hogy miért. A prédikáció előtt jártunk, még csak az ige hangzott el a Bibliából, én pedig azt éreztem, hogy a görcsös szorítás jön felfelé a gyomromból, és sírásban akar kitörni belőlem, alig bírom visszafojtani. Katartikus élmény volt, és el is szégyelltem magam. Tudtam, hogy ez a szorongás, ez a furcsa megragadottságérzés jel, amelyet értelmeznem kell. A felismerés után a felszabadulás élménye is katartikus. Az ilyen tapasztalás visszahív a hívő életre – mint amikor a kisiklott vonatot visszarakják a sínekre, és roboghat tovább.
Ön szerint milyen aktuális üzenete van pünkösdnek 2021-ben?
Több is van. Az egyik, hogy most kezdjük csak látni annak a jeleit – főleg a nyugati kultúrákban –, hogy mennyire a keresztyénségtől idegen világban létezünk már jó ideje. Viszont felszabadító érzés rádöbbeni arra, hogy mi magunk, emberek nem tudjuk visszafordítani ezt a folyamatot, csak Isten képes rá. Mint ahogy akkor Jeruzsálemben sem az emberek, a születő egyház vagy az őskeresztyének vitték véghez a nagy változást, hanem Isten és a Szentlélek. Aktuális üzenete még pünkösdnek a már korábban említett készülődés, a szántás: elő kell készítenünk lelkünket a Szentléleknek, nekünk, embereknek is van felelősségünk abban, hogy a megtérés magja gyökeret tud-e verni bennünk. Ilyen értelemben nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A harmadik üzenete – habár nem akarok feltétlen ilyen apokaliptikus lenni, de több jel utal arra –, hogy elkezdődik a keresztyén hitben kitartás ideje. És habár még meglehet az az illúziónk, hogy keresztyén országban és kultúrában élünk, hamarosan a széllel szemben kell majd mennünk.