Időzni Isten jelenlétében

Szabóné László Lilla, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanára előadásában az imádkozás megközelítéseit, a személyes megélést és az Istennel való kapcsolatot emelte ki. A lelkipásztor rámutatott azokra a belső és külső tényezőkre, amelyek hatással vannak arra, miként fordulunk az Úr felé: a személyiségünk, az Istennel való kapcsolatunk, az egyéni és közösségi imaalkalmak. Kire és mire helyezzük a hangsúlyt az imáinkban? Már megírt imával fejezzük ki szándékainkat, vagy saját magunk fogalmazzuk meg fohászainkat, hálaadásunkat, Isten dicsőítését? A továbbiakban arról értekezett, hogy mit jelent Isten keresése az imádságban. Gyakorinak mondta, hogy magunkat helyezzük az imádságaink középpontjába, ám Isten egészen másképp hív meg arra, hogy rátaláljunk.

A lelkész a belső szoba metaforájának a segítségével fejtette ki, hogy az imádkozás által Isten megajándékoz minket magával. Meghív erre a találkozásra. Mint elmondta, az ima révén megérkezünk Isten elé önmagunk valóságában. A ráhagyatkozásban, a bűnbánat általi megtisztulásban és az engedelmességben készítjük el szívünket arra, hogy Isten jelenlétében időzhessünk. Ez a kegyelem az Úr ajándéka számunkra. Hozzáfűzte: az imádság segít találkozni az értünk emberré lett és magát feláldozó Krisztussal, elindít minket az ő útján. – Az imádság az a hely, ahol valójában formál minket Isten. Ahol nem mi szeretnénk hatalmat gyakorolni felette és a céljaink szolgálatába állítani, hanem magunkat, az életünket állítjuk az ő szolgálatába. Ezáltal válik az imádság a gyümölcstermő élet forrásává. Ebben a találkozásban felismerjük azt, akik őbenne vagyunk és lehetünk. Bízom benne, hogy megélhetjük az imádság gazdagságát, titokzatosságát, és a belső szoba életünk legdrágább otthonává válhat – zárta előadását a lelkipásztor.

Balogh Tamás, a Gödöllői Református Egyházközség lelkipásztora a világosságból a sötétségbe témán keresztül vázolta fel, mit jelent számára az imádkozás, ennek segítségével mutatta be hitélete változásait. Pál apostol galatákhoz írt levelének 2. fejezetéből a 20. verset olvasta fel: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” – Amikor hívő ember lettem, az a világosság jött el hozzám, hogy a saját szavaimmal szólhatok az Atyához. Imádkozáskor mindig van helye a hálának, a bűnbánatnak és annak a lehetőségnek, hogy a magunk módján szólhatunk Istenhez – idézte fel.

Balogh Tamás hozzáfűzte: sokféle hangon szólítjuk meg az Urat, ám a szavakból született imádkozásnak korlátai is vannak, mert olykor csak soroljuk a panaszainkat, kéréseinket. Nem ritkán azt érezzük, hogy túlzottan ügyközpontúak lettek az imádságaink, és azt éljük át, hogy ezek már csak szavak. Nemcsak ilyen módon lehetséges azonban imádkozni, hanem elcsendesedésben, magunkba mélyülve, vagy amikor csupán kimondjuk az Úr nevét. Amikor várakozunk, sorban állunk, csak annyit mondunk: Uram, segíts! Balogh Tamás felemelőnek nevezte, hogy ezekben az üres percekben is tudunk Jézusra tekinteni. – Egy lelkigyakorlati alkalmon tapasztaltam meg a csendben született imából létrejött kapcsolatot, amely a szavak erdejéből kivezetett egy tágasabb helyre. Pál az idézett igeszakaszban azt írja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Az apostol a homályban is képes volt megtapasztalni a kapcsolatot Istennel. Az az üzenet, hogy Krisztus a világ világossága, életet teremthet, elvezethet minket oda, hogy a hétköznapok üres perceiben, a nehéz helyzeteket és a korlátokat letéve jelen tudunk lenni Istennel – fogalmazott.

Hajdú Bálint Kadosa, a misszió speciális területein szolgáló dunamelléki lelkipásztorok és missziói területük támogatására létrehozott Missziói Támogató Szolgálat vezetője és Fekete Márton, a Galyatetőn épülő Imádság Házának vezetője mutatták be a lelkigyakorlatos házat, amelynek első üteme 2024. szeptember végére készül el. Fekete Márton lelkipásztor arról beszélt, hogy az Istennel folytatott párbeszédnek szeretnének teret adni az épülő házban. Lehetőséget nyújtani az elcsendesedésre, hogy meghalljuk Isten válaszát. Az épülő ház otthont is kíván nyújtani és biztonságot azoknak, akik egyénileg vagy közösségben szeretnének elmélyülni hitükben az imádság által.

Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte. A református kegyesség témáját járta körül Balogh Judit történész, Nagy Henrietta és Molnár Ambrus lelkipásztorok, Siba Balázs egyetemi tanár moderálásával. A vendégek személyes élményeiket elmesélve megosztották kegyességi tapasztalataikat és hitre találásukat. A református kegyességgel kapcsolatban elmondták, hogy a Biblia egyértelmű üzenetet közvetít felénk, a református templomokban és liturgiában is az Ige áll a középpontban.

A kegyességi irányzatokról kifejtették, hogy napjainkban is vita tárgyát képezi, miként fér meg egymás mellett a sokféleség. Az evangéliumot többféle formában is átadhatjuk, hiszen azzal is megbízott minket Jézus, hogy az örömhírt mindenkivel megosszuk. A kegyesség tanulható, és egymás segítésével tudjuk továbbadni azt, hogy miként lehet kapcsolatot kialakítani Istennel és az Igét középpontba állítva megélni azt. A kortárs kultúra hatásai közül az istenkapcsolat materializálódása mellett az egyén túlzott előtérbe kerülését emelték ki a beszélgetőpartnerek, ami elvonja a figyelmet Istenről, ezért fontos újra és újra felismernünk, hogy valamennyien az ő teremtményei vagyunk, és ez mindannyiunkban felébresztheti az Isten utáni vágyat. Szomjasnak kell lenni arra, amit Isten készített számunkra. A ma emberének nagy a felelőssége abban is, hogy mit ad át az Istennel való kapcsolatából és a kegyességből a következő generációnak, hiszen Isten munkája által válhat valóra a megelevenedés.