„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül…"
(Máté 28,5-7)
Az imént felolvasott igerész összekötő kapocs karácsony és húsvét eseményei között. Jézus születését és feltámadását is angyal adta hírül, ugyanazzal a biztatással: Ne féljetek! Karácsonykor a pásztorok az angyalok megjelenése miatt féltek, a húsvét hajnalán elhangzó angyali üzenet a Jézus sírjánál lejátszódó váratlan események miatt rettegő asszonyokat nyugtatja meg.
Emlékezzünk: Nagypénteken kiáll a római helytartó a nép elé és rámutat egy megkínzott, megalázott emberre, akire a biztos halál vár. Rámutat a Názáreti Jézusra és azt mondja: „Ecce Homo!” „Íme az ember!” És Húsvét? A Teremtő Isten katonáknak, tanítványoknak, elbizonytalanodott tudósoknak és hatalmasoknak azt kiáltja a fülébe és a szívébe: „Ecce Homo!” „Íme az Ember!” A Feltámadott! Ő az EMBER! Ennek a két kiáltásnak az összeütközése, ennek a két kiáltásnak az összetalálkozása Nagypéntek és a Húsvét. Íme az ember, akinek az útja a biztos halál! – mondja Pilátus. Íme az EMBER, akié az élet, akié az örök élet! – mondja a Teremtő Isten. Ennek a két válasznak a találkozása újra és újra Nagypéntek és Húsvét üzenete. „Ecce Homo!” „Íme az EMBER!” – mondja Isten a feltámadott Jézusra mutatva, és a feltámadott Jézus azt mondja: amit nekem mond az Atya, az a tietek is. Mert ti az én testvéreim vagytok. Én vagyok az elsőszülött a halottak közül, és az elsőszülöttnek testvérei vannak: öccsei és húgai, és ezek vagyunk mi. Ettől a pillanattól kezdve, amikor Krisztus feltámadott, ezért lehet emberként, ezért lehet Krisztusban bízó tanítványként ma is örvendezve járni és énekelni templomban és templomból kimenet: „Krisztus feltámadott, kit halál elragadott, Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk…”
Krisztus feltámadásával ugyanis - hitvallásunk szerint - legyőzte a halált. A mi halálunkat is. Ez a tény, hitünk drága titka pedig erőt és reménységet kell, hogy adjanak napi küzdelmeink, megannyi nehézség közepette. Ne féljetek! Engedjétek, hogy a Krisztus kegyelme, az Isten szeretete megszabadítson, kihozzon Titeket a félelem és az aggódás fogságából, hogy szabadon élhessetek! Ebben a húsvétban is arra hívunk hát Benneteket, hogy engedjétek magatokhoz Isten megszabadító kegyelmét, hogy aztán Ti magatok is e félelmet legyőző vigasztalás továbbadói legyetek!
A húsvéti örömüzenet arra bíztat bennünket, hogy a félelem győzelmét semmilyen formában ne fogadjuk el. Ennek konkrét megvallása egyházunk számára a Magyar Református Szeretetszolgálat Mentőöv programja, amely az adósságválság miatt otthonukat elvesztő családok megsegítését tűzte ki célul.
Adja Isten, hogy 2012 húsvétja a külső és belső félelmektől való szabadulás ünnepe legyen, Isten bűneink és halálunk feletti győzelmének ünnepe!
Budapest, 2012 húsvétján
Testvéri köszöntéssel:
Dr. Bölcskei Gusztáv, püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Dr. Huszár Pál, főgondnok, a Zsinat világi elnöke