Credo vagy káté?
A hitvallás a lexikonok szerint rövid, velős összefoglalása azon tanoknak, amelyek a hit lényegét alkotják, és a hívőknek szabályul szolgálnak. Noha az Ószövetségben olvasható hitvallásokat nem nevezték a keresztyén szóhasználat szerinti hitvallásnak, tartalmilag sokan ennek tekintik a zsidóság mindmáig mindennapos imádságát, a Sema Jiszrael-t, illetve az Mózes Ötödik Könyvében (26,5) így kezdődő részt is: „Veszendő arámi volt az atyám, aki aláment Egyiptomba", továbbá számos zsoltár-részletet is.
„A zsidó-keresztyén kultúrkörön kívül is születtek hitvallások: ennek számítanak az iszlámban a müezzin imára hívó szavai is. Maga a magyar vallás szavunk is arra utal, hogy valami módon mindenfajta hithez hozzátartozik annak akár verbális, akár rituális kifejeződése, megvallása" – mondja Szűcs Ferenc, a Károli Egyetem Hittudományi Karának emeritus professzora a reformatus.hu-nak.
Hogy pontosan ima vagy hosszabb szöveg minősül hitvallásnak, ebben egyrészt a hitvallások szűkebb és tágabb értelmezése segíthet eligazodni, másrészt a római katolikus, valamint ortodox és a protestáns egyházak értelmezései között lehet észrevenni bizonyos különbségeket. Az előbbiek általában a credo (ima) formában közösen elmondható egyetemes hitvallásokat nevezik meg így (Apostoli Hitvallás, Niceai Hitvallás), míg a protestáns felekezetek saját, hosszabb szövegezésű hitvallásaikat, hitvallási irataikat (így a Heidelbergi Kátét vagy Luther Márton Kis, illetve Nagy Kátéját).
Konfessziók születése
De miért is volt szükség hitvallásokra, azon túl, hogy az élő hittel jár annak kifejezése, akár a szerelmi vallomás? Az ősegyházi konfessziók elsődleges funkciója az igehirdetés és tanítás volt. Amikor Pál az evangélium üzenetét idézi fel a Korinthusiak számára (1Kor 15,1), egy hitvallást mond el: „Krisztus meghalt...Eltemettetett...Feltámadott". Emellett a gyülekezet istentiszteleti életéhez – a kereszteléshez, az úrvacsorához – is kapcsolódtak hitvallások. Ezzel a hívőket emlékeztették arra, hogy a hit nem magánügy, noha személyes. Így például az Apostoli Hitvallás őse az ún. Symbolum Romanum, egy római keresztelési hitvallás volt, amely kérdés-felelet formában hangzott el – mondja Szűcs Ferenc a reformatus.hu-nak.
A hitvallások létrejöttét a tévtanítások is motiválták, az óegyházban a negyedik századtól kezdve egyetemes zsinatokon határozták meg ezek tartalmát. A protestáns hitvallások pedig szintén valami ellenében: a katolicizmus számukra elfogadhatatlan tanításai ellen születtek. Ezek a világi hatalom előtt is bemutatták és összefoglalták a hit csapásirányát.
A Bibliához képest
A reformátusok II. Helvét Hitvallása a bevezetésében azt is kifejezi, hogy kész a jobbra taníttatásra is, amennyiben az „Isten Igéjéből" következik. Tehát a református hitvallások a Bibliát tartották elsődleges normának, a hitvallás csak a Szentírást követhette.
Nemcsak a hitvallás nyújt kulcsot a Bibliához, hanem a hitvallásnak is szüksége van értelmezésre. A legismertebbek között van például Luther Kis Kátéja, vagy a Heidelbergi Káté, amelyek az Apostoli Hitvallást értelmezik.
Ahány egyház, annyi hitvallás
A hitvallásokat lehet egyetemes, nemzeti, illetve felekezeti jellegük szerint csoportosítani – olvasható az említett Hitvallás-ismeret című könyvben. Egyetemes hitvallásoknak azokat nevezzük, amelyeket a keresztyénség egész családja elfogad és vall. Ilyenek a negyedik században elfogadott Niceai Hitvallás, a 431-es Efézusi és a 451-es Kalkedóni hitvallás. Az Apostoli Hitvallás is ide tartozhat, noha a keleti egyház ezt nem vallja a magáénak, tartalma ellen azonban nincs kifogása. (Az Apostoli Hitvallás a nyugati, latin egyházban alakult ki, míg a Niceai Hitvallás végleges formáját a 381-es Konstantinápolyi Zsinaton nyerte el, és ez Kelet és Nyugat közös hitvallása lett. A közös váz maga a Szentháromság hitének megvallása volt, innen magyarázható a hasonlóság a két szöveg között.)
A felekezeti konfessziókról fontos tudni, hogy egy része keletkezésekor, a 16. században nemzeti hitvallás is volt: többek között a Skót, vagy a Belga Hitvallás. Más részük azonban – így például a Heidelbergi Káté – lokális jellegén túllépve több nemzeti egyház által elfogadott hitvallás lett.
A hitvallásokat formai szempontok alapján is meg lehet különböztetni. A Heidelbergi Káténál ismert kérdés-felelet az egyik halmaz, de létezik fejezetekre vagy alcímekre beosztott forma is (például az Ágostai Hitvallás, vagy a II. Helvét Hitvallás).
A legnagyobb különbség a liturgiai használat terén nyilvánul meg. Míg a rövid, imaszerű Credo-nak nevezett formát – így az Apostoli Hitvallást vagy a Niceai Hitvallást – az istentisztelet részeként is mondhatják, addig a dogma vagy tanítás jellegű hitvallások (mint az Ágostai Hitvallás, vagy a II. Helvét Hitvallás) erre nem alkalmasak. „Ez utóbbinál látható leginkább az eltávolodás a hitvallás szóbeli jellegétől. Amire hajdan hitvallók talán az életüket tették fel, az sok esetben már csak alig ismert muzeális örökség az utódok számára" – véli Szűcs Ferenc professzor.
Legismertebb keresztyén hitvallások
1, A Niceai Hitvallás (vagy Niceai-konstantinápolyi Hitvallás)
Az egyik legősibb és legismertebb keresztyén hitvallás, amelyet szinte minden keresztyén felekezet és közösség tisztel. A negyedik században fogadták el. A római katolikus és ortodox liturgiában legtöbbször ez a hitvallás hangzik el.
Ökumenikus magyar fordítása: Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől; született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden. Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből. Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett. Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,aki az Atyától (és a Fiútól) származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által. Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
2, Az Apostoli Hitvallás
Elsősorban a nyugati keresztyénségben ismert. A magyarországi protestáns egyházak istentiszteletein, a sákramentumok kiszolgáltatása alkalmával leginkább ezt a hitvallást mondják el. A hitvallás jelenlegi szövege Nyugat-Európában, a hatodik-nyolcadik században véglegesedett.
Ökumenikus magyar fordítása: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes/katolikus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
3, Az Ágostai Hitvallás
Az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata, a legfontosabb lutheri hitelvek összefoglalása. Az „ágostai" elnevezés Augsburg város latin nevének (Augusta) egykori magyaros változatára utal, itt olvasták fel 1530. június 25-én. Az Ágostai hitvallás 28 cikkben két részből áll. Az első rész 21 cikke a legfőbb keresztyén hittételeket tárgyalja. A második rész hét cikkből áll, ezek felsorolják a katolikus egyház gyakorlatában jelenlevő, a Szentírással ellenkező téves tanokat. A teljes szöveg itt elérhető.
4, A Heidelbergi Káté
A református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Szerzői Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus, református hittudósok, akiket III. Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján írjanak olyan népkönyvet, amelyből minden református hívő igazán megismerheti a keresztyén vallást. A káté rövid idővel 1563-as kiadása után magyar nyelvterületen is ismerté vált. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondta, hogy a Heidelbergi Káté „mindenütt megtartassék és taníttassék". Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán, Huszár Dávid nyomdájában. A teljes szöveg itt elérhető.
5, A II. Helvét Hitvallás
A Heidelbergi Kátéval együtt a Magyar Református Egyház minden gyülekezetében elfogadott hitvallási irat, amely a Szentírás alapján álló református keresztyén hitnek szabatos, pontos kifejezése. Bullinger Henrik lelkész írta 1562-ben, és mint a svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallását tette közzé 1566-ban. A magyar református lelkipásztorok az 1567. évi debreceni zsinaton sajátjukként elfogadták. Magyar nyelvű, Szenczi Csene Péter által készített fordítása 1616-ban jelent meg. A teljes szöveg itt elérhető.
reformatus.hu