Olvasandó: ApCsel 2,22–24
A feltámadás a keresztyénség történetének legfontosabb mozzanata, a mi keresztyén közösségeink életében pedig – kissé merészen mondva – maga a központ, a szív. Csakis a feltámadás fényében válik érthetővé az Ószövetség számos próféciája, ígérete, a zsoltárok csodálatos leírásai ennek tudatában kapnak valós értelmet. A szenvedéstörténet a hívő ember számára is a feltámadott Jézus megjelenésével lett érthető és diadalmas.
A tanítványok valóban találkoztak a feltámadott Úrral, látták, hallották, beszéltek a Krisztussal, aki ezzel beváltott és megerősített minden korábbi ígéretet. Ez a valós élmény segítette a tanítványokat, hogy legyőzzenek minden félelmet, és ettől kezdve nyugodtan várták a Lélek kitöltetését. Nem futottak el, közösségben maradtak, megbizonyosodtak afelől, hogy Jézus él, a kételyek eloszlottak, a Feltámadott beszélt velük, sőt Tamás meg is érintette a még be nem hegedt sebeket.
A feltámadott Úr beváltotta ígéretét, és elküldte a Szentlelket az első pünkösd idején. Ennek hatására lettek bátor igehirdetők a tanítványok: Péter, aki kezdetben tagadott, vagy Saul, aki ellenségből apostollá lett, aki egész addigi életét haszontalannak és hiábavalónak nyilvánította, akinek a megtérést követően legfőbb célja lett, hogy megnyerje, hitre és üdvösségre vezesse az embereket.
A feltámadás ereje, valósága a mozgatója és megtartója a keresztyénségnek, az Anyaszentegyháznak. Az élő Jézussal beszélnek, akik imával fordulnak hozzá, és az ő nevében nyerhet üdvösséget minden egyes hívő, mert a húsvéti örömüzenet az üdvtörténet központja. Erről beszélt Péter apostol az első pünkösdi beszédben, ezt hallották és tudatosították magukban az első keresztyén gyülekezet tagjai.
Ma is a Lélek jelenléte, munkája és az igehirdetés ereje által lesznek hívőkké sokan, szerte a világon. Jézus Krisztus élő Úr és Király, akihez sokan eljönnek, akitől békességet, reményt és örök szövetséget kapnak kegyelemből, hit által.
Aki a názáreti Jézus történetét csak a születéstől a Golgotáig (karácsonytól nagypéntekig) ismeri, legyen bár vallásos ember, egész lényét tekintve erőtlen és hiteltelen. Jézus gondolkodást és életet átformáló hatása nem látható az életén, a terhek alatt összeroppan, és cselekedetei nem támasztják alá szavait...
Ezért hiteles bizonyságtevőkre, igehirdetőkre van szükség minden közösségben, hogy irányt, célt mutassanak az élet értelmét kereső társadalomban. Földi létünk során találhatunk alkalmas időt, hogy felismerjük Isten üdvözítő tervét, hogy elfogadjuk a megváltást, a kegyelmet, és hálából ezért minden igyekezetünkkel Isten dicsőségére éljünk.
2014 húsvétján minden feltámadásban hívő embernek hirdetnie kell, hogy Jézus kegyelmet kínál az emberiségnek. Ha szavaink és cselekedeteink alátámasztják, hogy az Isten eljövendő, megígért országának vagyunk várományosai, nemcsak a szószékekről elmondott igehirdetéseknek lesz eredménye, hanem a csendes családi, munkahelyi beszélgetéseknek is.
Bátorítok minden kedves Olvasót, teljesítse keresztyéni küldetését családjában, társadalmunk minden közösségében! Nem kell ehhez különösebb felkészültség, eszközként pedig ott vannak a feltámadásról szóló egyszerű bibliai versek. Lehet, hogy sokszor hallottuk már, de most olvassuk még egyszer együtt: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (Jn 5,24–29)
Hirdessétek, akik már hallottátok és hisztek! Halljátok meg, akik még nem hallottátok! Higgyétek el, akik eddig még nem hittétek, hogy 2014 ünnepe áldás és élet lehet számotokra! Ámen!
Zán Fábián Sándor
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2014. évi húsvéti számában. A szerző a Kárpátaljai Református Egyház püspöke.