A Magyar Ifjúság című, legutóbb 2020-ban nyilvánosságra hozott kutatás szerint a magyar fiatalok egyre kevésbé kötődnek az egyházakhoz, de a vallás iránt nyitottak.
A Z generáció és a hit kapcsolatát boncolgatva először is fontos leszögeznünk, mit értünk pontosan a fogalom alatt. Tágan értelmezve az 1995 és a 2010-es évek eleje között született fiatalok tartoznak a Z generációhoz. De nevezik őket „digitális bennszülötteknek" is, ami annyit tesz, hogy beleszülettek abba a világba, amelyet meghatároz a digitális technika. Ez pedig újfajta kommunikációs, tanulási, illetve munkához kapcsolódó szokásokat eredményezett. Számukra természetes az online tér jelenléte, sőt elválaszthatatlan az offline valóságtól. A kérdés az, hogy ezek az általános és gyakran felületes jellemzők milyen összefüggésben állnak a vallással és a hittel.
Mivel a Z generáció számára az információszerzés fő forrása az internet és a közösségi média, kevésbé függenek tanáraiktól, szüleiktől ezen a téren, így a tekintélyhez való viszonyuk is teljesen más. Erre kiváló példa a Szólj be a papnak! ökumenikus rendezvénysorozat. Idősebb generációk számára már a cím is riasztó lehet, a pappal, lelkésszel való ilyen jellegű kommunikáció furcsán hathat köreikben, míg a fiatalabbak számára teljesen természetes szüleik hitének megkérdőjelezése. Ez nem jelenti azt, hogy a Z generáció fellázadt volna a hagyományos vallásosság ellen, csupán hangosan és egyértelműen kifejezik, hogy saját maguk szeretnének meggyőződni a keresztyénség tanításainak és formáinak igazsága felől. Ezt a témát boncolgatta a legutóbbi Szólj be a papnak! rendezvény is, amely a Mihaszna egyház, avagy mi haszna az egyháznak? beszédes címet kapta.
Az eseményről készült tudósításunkat itt olvashatja.
Illusztráció
A Pew Research Center amerikai kutatóintézet egy 2015-ös kutatásában az amerikai lakosság hithez való viszonyát vizsgálta. A 35 ezres mintán végzett tanulmány rámutatott, hogy az 1981 és 1996 között születettek között a vallástalanok aránya 35 százalék. Ez 13 százalékos emelkedést jelent az 1965 és 1980 között születettekhez képest.
A folyamatok tehát azt mutatják, hogy a Z generáció körében még súlyosabb a helyzet, hiszen számukra a vallás nem magától értetődő. Az ehhez a nemzedékhez tartozók jelentős része már nem vallásos családba született, nem vallásos közegben szocializálódott. Míg a vallástalan nevelésben részesülő gyermekek elenyésző száma válik keresztyénné, addig a hívő családok gyermekei egyre nagyobb számban hagyják el hitüket. Bár a kutatást Amerikában végezték, érdemes figyelemmel követni a tengerentúli trendeket, hiszen a Z generáció tagjai mindegy, hogy a világ mely pontján élnek, nagyjából ugyanazokat a filmeket nézik, zenéket hallgatják, hasonló hatásoknak vannak kitéve.
A Magyar Ifjúság elnevezésű, 2016-os felmérés szerint Magyarországon is csökkent a 15–29 évesek körében az egyházhoz kötődő vallásos fiatalok száma, igaz, csak csekély mértékben, a 2012-es hét százalékhoz képest hatra. Ellenben a „maga módján” vallásosak aránya a 2012-es 31-ről 43 százalékra emelkedett. A „maga módján vallásos” meghatározást természetesen fenntartásokkal kell kezelni, hiszen megfoghatatlan és gyakorta teljességgel tartalmatlan, mindenesetre lehet egyfajta nyitottságra következtetni belőle.
A 2020-as Magyar Ifjúság kutatás adatai szerint a 15–29 éveseknek az öt százaléka tartotta magát vallásosnak, olyannak, aki az egyház tanításait követi. A „maguk módján vallásosak” számaránya azonban tovább emelkedett.
A 15 és 29 év közötti magyar fiatalok valláshoz való viszonya
2019-ben jelent meg a WMN nevű portálon Bereczki Enikő generáció-szakértő cikke, amely megpróbál átfogó képet nyújtani a témában. Bereczki írásában kifejtette, hogy a tévhitekkel ellentétben a Z generáció tagjai nagyon is igénylik a közösségi életet, a személyes kapcsolatokat. Gyakran vádolják őket azzal az idősebb generációk, hogy „csak a kütyüikkel vannak elfoglalva”, de megfeledkeznek arról, hogy ezeken keresztül is a közösséghez való tartozást próbálják megélni, és igénylik a hiteles példákat. Az angliai székhelyű Barna kutatóintézet (nincs magyar kötődése az intézménynek) megállapította, hogy azok a fiatalok, akiket egy idősebb mentor segít, azok 59 százalékkal nagyobb valószínűséggel maradnak meg a közösségeikben, mint akiket nem támogatnak ilyen módon.
A Reformátusok Lapjában megjelent egy interjú 2021 szeptemberében Szászi Andreával, a Református Pedagógiai Intézet katechetikai igazgatóhelyettesével. Szászi az új hittantankönyvek kapcsán kifejtette: „Módszertanban pedig a Z, Y és alfa generáció megszólítására törekszünk. Ez talán a legnehezebb feladat. Mindig aktuálisnak és modernnek lenni az örök üzenettel.” Fontos kiemelni tehát, hogy nem a kétezer éves üzenetet kell „kijavítani”, eltorzítani annak érdekében, hogy igazodjon a Z generáció igényeihez, hanem a Biblia igazságainak eljuttatásában kell haladni a korral.
Alapvetően nem kell félteni a Z generációt, hiszen az információigényüket rendkívül gyorsan képesek kielégíteni, csak nem feltétlenül az idősebbek által megszokott platformokon. 2021 első hetében például az Apple Podcasts toplistáját egy igetanulmányozó adás vezette. Mike Schmitz katolikus pap minden epizódban felolvas a Bibliából egy hosszabb szakaszt, majd ahhoz fűz megjegyzéseket. Egy ilyen rész nagyjából húsz perc hosszúságú, tehát próbál igazodni a fiatalabb korosztályok befogadási szokásaihoz is.
A cikkünkben felsorolt adatok nyomasztóan is hathatnak, de érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar fiatalok körében igenis van nyitottság a keresztyénség felé, az egyházak számára pedig adott a lehetőség, hogy nyissanak az irányukba. Ehhez azonban el kell engedni a sztereotípiákat, miszerint „a mai fiatalok már nem tisztelnek semmit”, és megismerni, hogy valójában mit gondol a Z generáció a világról és Istenről.
NEM CSAK AZ ÚJSZERŰ FORMÁK LEHETNEK VONZÓAK
Jó pár évvel ezelőtt meghallgattam egy beszélgetést a Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón, ahol egy bencés szerzetes kifejtette, hogy Pannonhalmán a diákjai nem annyira kedvelték az általában újszerűnek, fiatalosnak tartott gitáros miséket. Szívesebben énekelték a régi énekeket, miután megértették azok valódi tartalmát, illetve az azokat közvetítő szerzeteseket is hitelesnek ítélték.
Ehhez hasonló jelenség ugyancsak a katolikus egyházban, hogy a régi rítusú misék, a hagyományos formák iránt túlnyomórészt fiatalok érdeklődnek.