Az úrvacsora gyönyörűen jelképezi azt a közösséget, amelyben Istennel élünk. Amit elérünk, az egyszerre Isten ajándéka és az ember munkájának gyümölcse – mondta köszöntőjében Nagy István agrárminiszter az ez évi termésért hálát adó ünnepi istentiszteleten. A Mosonmagyaróvári Református Egyházközség templomában Steinbach József püspök hirdetett igét.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében azt a kérdést járta körül, mit is jelent az Urat dicsérni. A felolvasott 147. zsoltár bevezetője Istent mint egyetlen hatalmas, erős és bölcs urat magasztalja. A püspök megfogalmazása szerint életünkben nem ritkán csődöt mondunk, átérezzük saját tehetetlenségünket, ostobaságainkat. Ilyenkor az Úr megtartó szeretetére szorulunk. Arra kérte az istentisztelet résztvevőit, hogy mindenki nézzen a szívébe, és Isten előtt vallja meg mulasztásait, bűneit. – A magasztalásban csoda és erő lakozik, mert aki le tud borulni, azt az élő Isten szeretetével felemeli, amelyből hála és imádság fakad – fejtette ki.
A püspök ezek után a testi és lelki eledelért adott hálát. Ahogy fogalmazott: Isten a búzaszem legjavát adja nekünk, így gondoskodik rólunk. A kétkezi munkát végzők emberi eszközei Isten kegyelmének, gondviselő szeretetének. A zsoltár magasztalja az Urat a lelki eledelért is. Az Igéből élő üzenet lesz, amely bátorít, vigasztal, erőt ad, megnyitja értelmünket és szívünket, ezáltal istenfélő emberekké válhatunk. Az Újszövetség fénye megvilágította, hogy Isten Igéje Jézus Krisztus, aki megváltja az életünket, az örökkévalóság tágasságába helyezi ezt a földi életet. A megváltó szeretet felépíti azt, ami szétszóródott. Üdvösséget, örök életet ajándékozott nekünk. Isten megváltó szeretete bekötözi, gyógyítja is a sebeket, erőt ad a mindennapok küzdelmeihez. Ez is az ő megváltó szeretetének a jele, miként az is, ahogyan egyenként számon tart bennünket. A püspök szerint érdemes átgondolnunk, hogy miért és miként adhatunk hálát még próbatételek idején is. Amikor az Úr porig aláz bennünket, azt is értünk teszi: hitünket erősíti, hogy felvértezzen. Steinbach József kitért a békesség jelentőségére is, amely ma különösen aktuális, és imát mondott azért, hogy a háborúban álló feleket mielőbb a békés rendezés igénye vezérelje.
Igehirdetése végén hozzátette: az Urat dicsérjük azzal is, hogy elmegyünk istentiszteletre. Már ez maga hitvallás – fejtette ki. Azzal, hogy eljárunk a templomba, Isten népének a tagjai vagyunk, a puszta jelenlétünk az ő dicsérete. Hálaadás az istentisztelet minden egyes részével egyetemben: az énekléssel, az imádsággal, az Igére figyeléssel és az úrvacsorai közösséggel együtt. Hangsúlyosnak nevezte, hogy ezeket vigyük magunkkal mindennapjainkba, aprópénzre váltva mindazt, amiről az Úr dicsérete szól, hogy gyönyörű szép legyen ez a földi élet. A püspök megemlített egy számára kedves éneket, John Rutter angol zeneszerző Gyönyörű mind kezdetű dalát, amely a háláról és a köszönetről szól, hogy Isten napról napra gondot visel ránk. Steinbach József köszönetét fejezte ki az egyháznak, az Agrárminisztériumnak, Nagy István tárcavezetőnek és a Református Közéleti és Kulturális Alapítványnak, hogy minden évben fontosnak tartják az alkalom megszervezését, hálát adva Isten ajándékaiért, a föld terméséért.
Steinbach József püspök igehirdetése és az úrvacsora után a mosonmagyaróvári lelkipásztor, Csáfordy Julianna köszöntötte a hálaadó alkalmon megjelent egyházi és világi tisztségviselőket, köztük Nagy István agrárminisztert. A tárcavezető, aki egyben a mosonmagyaróvári református gyülekezet presbitere is, köszöntőjében a rendkívüli aszály és a szomszédban dúló háború kihívásokkal teli esztendejére hívta fel a figyelmet. Szerinte mégis hálásak lehetünk a földért, a termésért, a tudásért, amely mindennapi kenyerünket adja. A gazdákért, akik művelik a földet, betakarítják a termést. A feldolgozóiparban dolgozó emberek munkájáért, akik a termésből élelmiszert készítenek.
Az úrvacsora gyönyörűen jelképezi azt a közösséget, amelyben Istennel élünk, fűzte hozzá. Amit elérünk, az egyszerre Isten ajándéka és az ember munkájának gyümölcse. – Ahogy a Biblia írja: a teremtés érték, amelynek az ember része, de Isten által rendelt őrzője is. Ajándékba kaptuk a földet, a magot, az állatokat és a növényeket. A képességet, hogy tudásunk szerint műveljük és gazdálkodjunk vele. Ezek az ajándékok adják az életünket, életben tartanak minket. Emlékezzünk hát hálásan és tisztelettel Isten kegyelmére! – figyelmeztetett a miniszter.
Az agrárminiszter háláját fejezte ki azért a kemény munkáért és szorgalomért, amely biztosítja számunkra az élelmiszert. Ahogy az imádságban is áll: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Ebben a fohászban benne van az is, hogy mi minden szükséges a mindennapi kenyerünkhöz. Erő és egészség a föld műveléséhez, kedvező időjárás, kitartás, tudás, segítség a nehézségek és az akadályok leküzdéséhez. – Sajnos a közelünkben zajló háború mutatta meg, mekkora jelentősége van az önellátásnak egy nemzet életében. Hálásnak kell lennünk, hogy még az idei, rendkívül súlyos aszály ellenére is annyit tudtunk termelni, amekkora mennyiség biztosan képes fedezni szükségleteinket – hangsúlyozta Nagy István. A miniszter emlékeztetett, hogy a hálaadó nap hagyományát 2018-ban hívták újra életre.