Az elmúlt években trenddé vált a munka és szabadidő határvonalainak elmosódása, teret adva az úgynevezett „hustle culture"-nek. Elfogadottá vált, hogy hobbiként fogjuk fel a munkát, és a pihenés háttérbe szorult a mindennapjainkban. Szeretnénk napunk minden percét produktívan tölteni, aminek azonban megvan a káros hatása. Keresztyénként beszippanthat-e minket is a hustle culture ?
A hustle culture mint százéves trend
A fogalom ismerősen csenghet sokak számára, hiszen egyre többet halljuk napi szinten, vagy találkozunk vele a közösségi médiában. Mégsem új keletű jelenségről beszélünk, a hustle culture kezdetét az ipari forradalom idejére teszik. A különböző munkaterületek, a készségek, a munkamegosztás fejlődésével megjelenő fogalom nem különíthető el a technológiai fejlődéstől. A hustle culture alakulásában jelentős szerepet játszott a pandémia, amely lehetővé tette sokak számára az otthoni munkavégzést, így a dolgozók maguk osztották be a napi teendőket. Felvetődik a kérdés: milyen hatásokkal jár az, amikor nincs szabályozva a munkavégzés ideje?
A mai cégkultúrában gyakori, hogy a munka betör a munkavállalók irodán, munkavégzési helyén kívüli, privát életébe is. A kettő ezáltal összefonódik, a határok elmosódnak. A brit The Guardian lap cikke szerint sokaknak a hobbi sem a kikapcsolódást jelenti: másodállásnak (side hustle) tekintik azt, amelyeknek célja szintén a pénzszerzés. Emellett az e-mail megjelenésével az állandó elérhetőség is elvárássá vált a modern munkakörnyezetben, és a munkavállalók már ünnepekkor sem élvezhetik a felhőtlen kikapcsolódást.
Az, hogy sok cég, munkahely úgy tesz, mintha a munkavállalói közösség egy „család” lenne, szintén kapcsolatban áll a hustle culture elterjedésével. Erősíti azt a képzetet, miszerint a munka és a privát élet felcserélhető, ezáltal a munka életvitellé válhat. A Concordia Egyetem kimutatásai szerint a Z generációs munkavállalók extra jutalomért cserébe hajlandóak plusz órákat dolgozni. Igyekeznek folyamatosan bizonyítani, és ez a mentalitás vezetett a ma használatos hustle culture kifejezéshez (egyébként a hustle szó jelentése eredetileg: lökdös, tolakodik, utat tör, serénykedik). Ha jellemezni szeretnénk a jelenséget, akkor leginkább a meghatározatlan, általában hosszú munkaidővel és a jutalomból származó motivációval írható le.
Karl Marx hamis tudatnak nevezte azt a jelenséget, amikor a munkavállalók önként beáldozzák a szabadidejüket annak érdekében, hogy többet dolgozzanak, mert azt gondolják, hogy ezzel pozíciójuk erősödéséhez vagy a cég sikeréhez járulnak hozzá. Ebben az esetben a hustlereknek nevezett munkavállalók nem veszik észre, hogy munkájuk életük minden területét uralja, és társadalmi helyzetüket is csak a munka révén látják javíthatónak. Azonban sokszor nem a munkaadók a hibásak a hustle-mentalitás kialakulásáért, előfordulhat olyan esetben is, amikor senki nem várja el az extra munkavégzést, hanem a társadalmi nyomás hatására érzünk kényszert a folytonos produktivitásra. A pandémia alatt a nyomás nőtt, több közösségi oldalon is megjelentek megbélyegző bejegyzések, amelyek stigmatizálták azokat, akik nem az önfejlesztésre koncentráltak a bezártság ideje alatt. Nagy hangsúlyt kap a siker hajszolása is a hustle culture követőiben, miszerint aki nem dolgozik elég keményen, az nem lehet sikeres. Ez a gondolkodásmód vezet ahhoz a kényszerhelyzethez, amelyben értéktelennek érezzük magunkat, amennyiben nem áldozzuk egész napunkat a produktivitásnak.
Kik válnak a hustle culture követőivé?
A hustle culture-t általában a munkával kötik össze, de nem csak felnőtteket érinthet, már gyermekkorban elkezdődhet a mentalitás kialakulása.
Azok a fiatalok, akiktől elvárják, hogy különlegesnek, egyedinek, jobbnak kell lenniük a többieknél, vagy pont ellenkezőleg, nehéz gyermekkort éltek meg, kiszámíthatatlan mindennapokkal küzdöttek, hajlamosabbak a hustle culture követésére, mint társaik. A tétlenség számukra egyenlő az elbukással. Az iskoláknak szintén központi szerepe lehet a mentalitás kialakításában, hiszen a sok házi feladat segíti az iskolán kívül „munkával” töltött idő normalizálását, ezáltal a hustle-gondolkodásmód kialakulását.
Mikor elég?
Természetesen a produktivitás folyamatos hajszolása lehet jövedelmező is, de hosszú távon bizonyítottan káros, és kiégéshez vezet. Kutatások szerint a holland munkavállalók 13,7 százaléka szenved a túl sok munka mellékhatásától. A pandémia az újraértékelés időszakát is jelentette sokak számára. Többen mondtak fel tíz, húsz éve betöltött pozíciójukból, és választottak olyan munkát, amelyből jelentősen kevesebb, vagy egyáltalán semmilyen fizetést nem kaptak. A Guardian beszámolója szerint a megkérdezettek nem bánták meg döntésüket, sőt, elgondolkodtak, hogy miért nem tették meg a lépést előbb.
Érzelmi reakcióként is felfoghatjuk azonban a hustle culture-t: annak érdekében, hogy kitöltsük a csendet, tétlenség helyett a produktivitást választjuk. Hangsúlyos eleme a kontroll, amelyben a kemény munka által biztonságérzet alakul ki, illetve a másoknak való megfelelés kényszere.
Éljünk lassan egy gyors társadalomban!
Szintén a járvány alatt alakult ki az igény az egészséges munka és a szabadidő közötti egyensúly hosszú távú kialakítására. A törekvés nyomán megjelenő úgynevezett „lassú életmód” széles körben népszerűségre tett szert, ami számadatokban is mérhető volt: 2019 és 2020 között négyszer annyian tekintettek meg az életmóddal kapcsolatos videókat a videómegosztó oldalakon, mint a korábbi időszakokban.
A lassú életmód központi eleme az egészséges kapcsolat kialakítása az időbeosztással, emellett előnyben részesíti a lekapcsolódást a mindennapok forgatagától (disconnect), és a kevesebb internetes tartalomfogyasztást. Ugyanígy fontos saját határaink megismerése, tudnunk kell, mikor volt elég, mikor jött el az ideje a pihenésnek.
Keresztyénség mint formáló erő
A keresztyénség jelentős hatást gyakorolt a történelem során a munkafelfogás alakulására. A kemény munkát áldásként, Isten szolgálataként határozta meg, ennek nyomán alakult ki az ismert protestáns hivatásfelfogás is. A szorgalom, a becsületes munkavégzés az Úr szemében dicsőséges feladat, azonban emberként véges az erőnk. Amennyire dicsérendő a kemény munka, annyira fontos a Biblia tanításában a pihenés ideje: emberi mivoltunk velejárója, hogy erőnk elhagy minket, elfáradunk. Isten szemében nem kell óriási feladatokkal megküzdenünk ahhoz, hogy értékesek legyünk, hiszen az ő szemében már fogantatásunk pillanatától azok vagyunk. Ahhoz pedig, hogy a ránk bízott feladatot teljes erőnkkel tudjuk végezni, ugyanolyan fontos a pihenés. Fogadjuk el gyengeségeinket, végességünket, és szenteljünk időt a kikapcsolódásra, mert még a nálunk mérhetetlenül nagyobb erejű Isten is megpihent a hetedik napon!
Pihenhet-e a lelkész?
A lelkészek is elfáradhatnak, számukra és a gyülekezetük számára is fontos, hogy elvonulhassanak pihenni, hogy utána frissebben szolgálhassanak. Nyáron a Somogyi Egyházmegye erre egy-egy hetet biztosított a lelkészeknek. Erről kérdeztünk három lelkészt, Hella Ferenc esperest és Tóth Jánost, aki sokat foglalkozik lelkészek lelkigondozásával.