Gyülekezetvezetés a 21. században

Az egyháznak, a gyülekezeteknek, a keresztyén intézményeknek elkötelezett, hatékony vezetőkre van szükségük, akiknek hitelessége keresztyén meggyőződésükből fakad. Ez a fajta hit nem pusztán hitelvek összessége, hanem személyes bizalom Istenben, amely kihat az élet minden területére. Szalai Zsolt a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának elnöke úgy véli, ha a gyülekezet vezetőinek látása a Biblia valóságában gyökerezik, akkor tudják közösségüket – Isten lelki vezetésének segítségével – megfelelő pályára állítani.

Az elmúlt három évtizedben reneszánszát éli a vezetéstudomány, és a jó vezető iránti éhség talán még soha nem volt ennyire nyilvánvaló. Az eredményes munkára törekvő vezetők készen állnak a tanulásra. Számukra kulcskérdés, mi a vezető legfontosabb feladata.

Az Evangéliumi Fórum Vezetői Műhelyében gyakran veszek elő egy anekdotát Peter Druckerről, a menedzsment atyjáról, aki sikeres csúcsvezetőknek éppen ezt a kérdést tette fel. Egymás után záporoztak a jobbnál jobb válaszok: stratégiakialakítás, erőforrás-elosztás, motiváció, munkatársak fejlesztése. Drucker mindegyikre határozott nemmel válaszolt. A legfontosabb feladat – emelte ki – a valóság meghatározása. A műhelybeszélgetések résztvevői gyakran tartják ezt problémásnak, mert úgy vélik, hogy mindenkinek megvan a maga valósága.

Első ránézésre mintha valóban így lenne. A vezetőnek tisztában kell lennie a körülötte levő világ történéseivel, az általa vezetett szervezet eseményeivel, gondjaival. Ha nem lát tisztán, nem tud jó döntéseket hozni. Természetesen ez nem jelenti a valóság állandó kutatását, inkább a szervezet irányítójának attitűdjét határozza meg. Így jön létre az őszinteség légköre a munkahelyen. A szervezet tagjai nem eltussolják a problémát, hanem eljuttatják a vezetőig. Kevés ilyet ismerek, egyházunk sem jeleskedik ebben. A vezető feladata, hogy folyamatosan kérdezzen, és a kapott visszajelzések alapján határozza meg, mi történjen. Még akkor se kijelentésekkel kormányozzon, ha meggyőződése, hogy ő látja tisztán a helyzetet. Mindig kiderül, vannak olyan szempontok, amelyekre a vezető nem gondolt. Bármelyik szinten legyen is a szervezeti struktúrában a javaslattevő, éreznie kell, hogy elmondhatja a véleményét. A portás, a pénztáros is felhívhatja a figyelmet olyan körülményre, amelyet más nem lát.

Mindennek a megvalósulásához szükséges, hogy a vezető azonosuljon a szervezetével.

Ha a vezető csak azért látja el a feladatát, mert pénzt kap, abból nem lesz azonosulás. Gyülekezeteink élére olyan elöljárókat várunk, akiknek fontosabb a közösség előremenetele, mint a saját szakmai karrierjük. Vissza is kanyarodunk ezzel a valóság feltárásához, amelyben óriási segítséget ad nekünk a Biblia. Aki nem hiszi a Szentírás igazságait, a valóságról torz képet alkot, hiszen nem látja a látható és a nem látható világ közötti összefüggést, mi több, az okokat sem. A valóságunk nem csupán az, amit látunk. Amikor minket támadás ér, akkor annak testi és lelki oldala is van.

Vezetői hiba, ha az egyházi vezető nem foglalkozik az emberek hétköznapi dolgaival. Nekünk nem ez a küldetésünk.
Isten emberi közösségekbe helyezett minket, és a hitünket is társas kapcsolatokban éljük meg. A Szentháromság személyei között öröktől fogva létezik a harmonikus szeretetkapcsolat. A Mindenható mind az ószövetségi, mind az újszövetségi népével erre törekszik. Azt akarja, hogy minden teremtménye megismerje őt. Jézus mindig közösségben élt az Egyházzal.

Erősíteni csak együtt tudjuk egymást, egyedül gyengék vagyunk. Sokat túrázom, ezért tapasztalatból tudom, hogy ha csak kicsit is erősebben fúj a szél, nehéz egyedül szembemennem vele, de ha csapatban vagyunk, sokkal könnyebb. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv második fejezetében olvasunk a gyülekezetek kialakulásáról, és a szerző a közösségre teszi az egyik hangsúlyt.

Gyülekezeteink különböző problémákkal küzdenek. Milyen közös gondok terhelik őket?

Az apostolok cselekedetei első részének nyolcadik versében olvassuk, mivel bízza meg Krisztus az apostolokat: „tanúim lesztek...” Missziói parancsában hasonlóan beszélt: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet...” A tanúságtévő életre Krisztus tanít meg minket a személyes életünkben és a gyülekezeteink életében is. Ez az út, amelyen járunk. Ezért a jó keresztyén élet bizonyságtevő élet, a jó gyülekezet bizonyságtevő gyülekezet. Közösségeinkben vannak ennek alulteljesítő és túlteljesítő változatai.

Alulteljesítés esetén a csoport csak magával foglalkozik, befelé fordul, nem kapcsolódik a körülötte lévő világhoz. A hagyományok túlzott tisztelete miatt a nyelvhasználata a kívülállók, de a gyülekezeti tagok egy része számára is, érthetetlen. Lehet ebben szándékosság is. A kívülállókhoz való kapcsolódás lehetetlenné válik.

Túlteljesítés esetén a gyülekezetnek nincs belső élete, csak evangelizál, megy, viszi a jó hírt kifelé, már nem a Lélek vezetése szerint, hanem emberi erőfeszítésből. Ez a magatartás könnyen csap át törvényeskedésbe: mi majd megmondjuk a világnak, hogyan kell élnie. Ha az emberek úgy érzik, nem elég jók ahhoz, hogy a közösségünkbe járjanak, valamit elrontottunk.

Valójában mindannyian betegek vagyunk, és azt hirdetjük, gyertek, a gyülekezet a gyógyulás helye, mert itt a Gyógyító. A túlteljesítés másik lehetséges változata a világgal való túlzott azonosulás. Nem szólunk, ha valaki rossz úton jár, hiszen mindenkit szeretünk, mindenkit befogadunk, mindent elfogadunk. A két véglet között akkor találjuk meg az egyensúlyt, ha a világból érkező kérdéseket hétköznapi nyelven, őszintén és kellő felkészültséggel tudjuk megválaszolni.

Mit tehet a gyülekezet vezetősége az egyensúly fenntartásáért?

A gyülekezet átformálódása mindig a vezetővel kezdődik. Az első lépés a vezető önvizsgálata, hiszen ő a szervezet példaképe. Ha kérjük, a Lélek megmutatja, hol hibázunk, miben kell változnunk. Ismét visszatérünk az első témára, a valóság meghatározására: megfelelően látom, amiben változnom kell? A lényeg újra a közösség: nem egyedül kell a kérdést feltenni. Szükséges, hogy a vezető része legyen egy imakörnek, egy csoportnak, ahol következmények nélkül lehet őszinte, és a visszajelzés is színleléstől mentes. A mesterkéletlen hitre felépített kapcsolatokban könnyebb magam megalázni és elismerni, ha vétkeztem. Dávid is elfogadta Nátán próféta szavait, pedig a fejét is vehette volna. Belülről kifelé, felülről lefelé történik a változás. Ezért tartjuk mi, a KEVE Társaságnál fontosnak a vezetőképzést, mert kiváló helyszíne a tanulásnak. Együtt okulunk a bibliai példákból, sajátítjuk el a modern vezetéstudomány hasznos eszközrendszerét, amely nemhogy ellentmondana a Bibliának, épp ellenkezőleg, ami belőle használható, az mind benne van. Ha a kocsis változik, a lovak érzik meg először.

Hiába mondja a kocsis, hogy megtértem, ha ugyanúgy üti a lovait. A bibliai példák hatalmas tanúsága, hogy Pál apostol fontosnak tartotta a tanítvánnyá nevelést, tudatosan készítette fel azokat a vezetőket, akik később a keresztyénség bölcsőjeként számontartott gyülekezeteket vezették. Soha nem bíztak embereket olyanokra, akik maguk még bizonytalanok voltak a hitben. Ezt a tudatos vezetőképzést hiányolom az egyházak életében. A vezetők kiválasztásában, a közösség összetartásában a Szentléleknek pótolhatatlan szerepe van, amint azt Az apostolok cselekedeteinek második fejezetében is látjuk. A gyülekezet nem baráti csoportosulás vagy valamilyen értékek mentén összejövő klub, hanem a Szentlélekkel megtöltekezett emberek közössége. Ahol egymás történeteiből tanulunk legtöbbet, ezért elengedhetetlen, hogy elmondjuk, mit tett személyesen az életünkben Isten. A formáló tanítványi közösség azt jelenti, hogy vasárnaptól vasárnapig együtt vagyunk, tehát nem vasárnapról vasárnapra. Apró, de óriási különbség. A hét minden napján keresztyénként élünk.

Természetesen nem lehetünk jelen mindennap a gyülekezetben, de a házi és bibliakörökön keresztül összekapcsolódhatunk, különben a világ és a bibliai igazságok folyamatos konfrontációja miatt már egy-két nap alatt meggyengülhetünk. Nincs partizán keresztyénség, nem lehet senki a maga módján keresztyén. Az első gyülekezetek tagjai naponta összejöttek. Nekünk is rendszeresen törődnünk kell egymással. Talán a leghangsúlyosabb, hogy legyen a gyülekezet mögött imádkozó közösség, mert tudjuk, nem test és vér ellen harcolunk. Itt emelném ki, hogy nem lehet a közös és az egyéni imádkozás jelentőségét túlhangsúlyozni. Maradjunk meg a hitben állhatatosan, hogy az életünk titkáról megkérdezzenek bennünket. Ha ugyanúgy élünk, mint a világ, akkor észrevétlenek maradunk, beolvadunk a környezetünkbe. De ha a Krisztushoz való hűségünk miatt hozunk meg egy döntést, akár a saját kárunkra is, arra oda fognak figyelni, és felteszik a kérdést, hogy miért tetted.

Hogyan tud egy vezető biblikusan gyülekezetet építeni?

A gyülekezet céljait nem mi határozzuk meg vagy találjuk ki, mi csak felfedezzük a Bibliából. Rick Warren két kiindulópontra hívja fel a figyelmet, a nagy parancsolatra és a missziói parancsra, majd ezekből vezeti le a gyülekezetek öt biblikus célját, amelyek szimbiózisban élnek egymással. Ha bármelyiket túlhangsúlyozzuk, rossz irányba mozdul el a gyülekezet. Mégis vannak elsők az egyenlők között, és talán a legnyomatékosabb a nagy parancsolatból a mondat első része: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből...” Isten dicsőségét kell megmutatnunk ebben a világban: bármit teszünk, megpróbáljuk szép rendben, kiválóan elvégezni.

A kiválóság és a tökéletesség között különbség van, tehát nem perfekcionisták vagyunk, hanem a legjobbra törekszünk az adott körülmények között, és ehhez Isten segítségét kérjük. A nagy parancsolat másik része, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, a szolgálatra utal. A gyülekezetben Istent, egymást és a környezetünket szolgáljuk.

Az embereknek alapvetően Jézus Krisztusra van szükségük, de lehet, hogy ennek bemutatására egy tál étel vagy a másik meghallgatása lesz a megfelelő eszköz. Kevesen tudják meghallgatni a másikat, és meglehetősen szerény azoknak a száma, akiknek megadatik egy-egy olyan beszélgetés, amikor csak rájuk figyelnek. Ezért van manapság annyi coach. A gyülekezeteink fontos színterei lehetnek az odafigyelésnek. Nem biztos, hogy azonnal tudunk biztos megoldásokat mondani, de meghallgatásra, imádkozásra képesek vagyunk.

Miből tevőik össze a további három cél?

Az előzőekben említett kettő után a harmadik az evangelizáció: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet...” A gyülekezet kilép a templomból, és kapcsolódik másokhoz. A körülöttünk élőknek az is visszatartó erő lehet, hogy be kell menni a templomba. Ehelyett mi megyünk oda hozzájuk az idősotthonokban, iskolákban, és hirdetjük Jézus Krisztust, az evangéliumot. A negyedik a „megkeresztelve őket”. A keresztség által befogadjuk a közösségbe a kisgyermeket, a családját, felnőttkorban pedig a megkeresztelkedőt, aki a részvételével kijelenti az Isten és a közösség rendje iránti elkötelezettségét. Az ötödik pedig a már említett tanítványképzés, a biblikus világnézet kialakítása, a Krisztushoz való hasonlatosságra segítés, ami Pálnak annyira szívügye volt.

Mire hívja el Krisztus a gyülekezeteket?

A keresztyén hívő elsődleges elhívása, hogy Istennel szeretetkapcsolatban legyen, a másodlagos pedig, hogy felismerje, Jézus testének része. A tagok közül mindenkinek vannak adottságai a szolgálatra, a közösség építésére, amelyeken keresztül megélhetik az elsődleges elhívásukat, és közvetíthetik Isten hívó szeretetét a világ felé. Gyülekezetenként át kell gondolni, milyen szolgálatokat látnak el. Létezik oktatási intézményt, idősotthont fenntartó gyülekezet, mások a misszióban erősek, és tudatosan nem foglalkoznak intézményekkel. Ha világossá vált, hogy merre és miért megyünk, akkor következik a legnehezebb: a vezető hátralép, szinte észrevétlenné válik, hogy segítse a híveket.

Ügyel rá, hogy kiteljesedjenek vállalt szolgálataikban, és körültekintően vigyáz, nehogy a világ körülötte forogjon. Természetesen szükség van a vezetőre, de ebben a szakaszban elsősorban a támogatására. Igyekezzünk elkerülni a fogyasztói szemléletet, és alkalmazzuk a biblikusat, azaz a szolgálat nemcsak a „fizetett” tisztségviselő dolga, hanem valamennyiünké.

A gyülekezet építő, gyógyító közeg, ahol az emberek felismerik az Istentől kapott ajándékaikat. Ezután lehet őket kiküldeni. Jézus azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” A barátaim. A világ teremtőjének barátai. Erre a meghívásra nehéz nemet mondani.