Feltámadtak a szelek

Amikor ezeket a sorokat írom, odakint kellemetlenül hűvös, erős és néhol kárt is okozó böjti szelek fújnak. Vajon ezek a szelek ki tudnák söpörni a covid vírusait? El tudnák fújni a járvány okozta félelmeinket, a bezárkózást és az egymástól való eltávolodást?

Tavaszi reménykedésünkben már egy éve megcsapott bennünket az értelmetlen háború félelmetes szele is. Nehéz felfogni, hogy értelmes emberek mit remélhetnek az erőszak fegyvereitől, a tankok, rakéták pusztító erejétől. Miért küldik egymást a háború életeket pusztító, új feszültségeket gerjesztő poklába? Szomorúan kell szembesülnünk azzal, hogy ez az értelmetlen harc emberek millióit kényszeríti otthonuk elhagyására. Reménykedésünket megtépázza a háborús infláció is. Az árak meglódulása, a pénz elértéktelenedése, a családi és gazdasági élet nehezen tervezhetősége, mindez el kell, hogy gondolkodtasson bennünket. Jönnek különböző szelek, olykor hatalmas erővel törnek életünkre. Ebben a viharosan változó, bizonytalan világunkban, amikor feltámadtak az életet veszélyeztető különféle szelek, miben, kiben reménykedünk?

Jézus figyelmeztette egykori tanítványait és most minket is, hogy jönnek ilyen pusztító szelek, és nekidőlnek a háznak, vagyis az életünknek. A történelem során minden nemzedék kénytelen volt átélni a bibliai kor ősi tapasztalatát, hogy: „Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes [...] Rossz dolog ez...” (Préd 9,2–3)

Nemzedékünk már-már azt gondolta magáról, hogy mi már a kezünkbe vehettük sorsunkat, szinte minden titkot tudunk, és magunk irányítjuk az életünket. Némelyek talán már azt remélték, hogy hamarosan a szeleket is mi fogjuk iránytani, hiszen nemsokára a mesterséges intelligencia is segíthet szándékaink megvalósításában. De milyenek ezek a terveink? Ki tudja, ki mondhatja meg, mi a jó és mi a rossz?

Vigyázzunk, mert életünket ma is erős, romboló szelek támadják! Az Úr nem ígért próbák, küzdelmek, viharok nélküli életet. De ígért, adott biztos lelki alapot. Jézus a kősziklára épített ház példájával tanít bennünket is. Jönni fognak pusztító szelek, ömlik a zápor, és majd pusztítanak árvizek, de nem omlik össze az a ház, amelyet a kősziklára alapoztak. Bátorít tehát ez a tanítás, hogy mégis van reménység! Megmaradásunk záloga azonban nem a magunkba, erőnkbe, képességeinkbe, tudományunkba, változó jóságunkba, különböző ideológiákba vagy a fegyverekbe vetett hit, hanem az Istentől kapott biztos lelki alap.

Kedves Olvasó, te hogyan gondolkozol? Milyen hited, meggyőződésed van? Ne engedj divatos, jövő-menő téveszméknek, demagóg gondolatoknak! Ne kergess illuzórikus vágyakat! De kevés még a magunk módján való vallásoskodásunk is. Minden az alaptól függ. Mert ha az bizonytalan, akkor hiába építünk rá látványos, díszes, korszerűnek vagy divatosnak kikiáltott házat, modern életet, az nem bírja ki a viharokat, nem marad meg sokáig.

A böjti szelektől végül is tavaszt remélünk. De amikor életet próbáló, gonosz történelmi szelek is fújnak, nagypéntek, húsvét felé közeledve emlékezzünk Péter apostolnak a Messiásról szóló szavaira: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt »kiválasztott és drága«; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: »Íme, leteszek a Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.«” (1Pét 2,4–7) Pál apostol pedig tömören így írt: „Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1Kor 10,4b)

Gonosz, pusztító szelek bármikor feltámadhatnak, és életünket, kultúránkat is veszélyeztethetik. De mi erős hittel bízzuk magunkat az Úrra, a mi kősziklánkra, és hűségesen építsük Isten országát!

A szerző a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lelkipásztora.