Kezét tördelő, szemét lesütő, belül gyomorgörccsel, frusztráló kérdésekkel küzdő fiatal. Ismerős ez valahonnan? Nekem nagyon is! A lelkigondozói beszélgetésekben, a csoportalkalmakon vagy bármely társas viszonyban azt vettem észre, hogy a tizen- és huszonévesek borzasztóan sokat szoronganak. Többeknek a gyomorgörcs nem csupán szófordulat, hanem valósan, orvosilag is igazoltan krónikus emésztési betegséget okoz ez a belső feszültség. De mindez nemcsak a fiatalokra, hanem a mai társadalmunk túlnyomó részére is igaz: a stressz, a feszültség, a szorongás lelket, testet, kapcsolatot nem kímélő módon van jelen az életünkben. De ha ez így van, akkor mi a megoldás? Hogyan lehet felszabadult életet élni? Ezekre a kérdésekre kerestük a megoldást a Református Fiatalok Szövetségének idei nyári táborában.
A Balatonszárszón töltött öt nap alatt kétszázötven résztvevővel a reggeli csendességekben, az igei tanításokban, a csoportbeszélgetésekben, az esti evangelizációkban, a bizonyságtevőkkel, a Nikodémusok éjszakájával, a személyes beszélgetések, lelkigondozások alkalmával, az imaszolgálattal céltudatosan a szabadító Istent kerestük, hogy ő ránk találhasson és felszabadulhassunk, valóban szabadok lehessünk.
Mert mi a valódi szabadság? Nem valaminek a hiánya. Nem akkor vagyunk szabadok, felszabadultak, ha nincs nehézség, nincs kötöttség, nincs megméretés, hanem ha az életünk a helyén van! A Szentírás tiszta elbeszélése annak, hogy a Szentháromság tagjai egymás felé forduló közösségéből, szeretetéből, szabadságából megteremtett ember – aki kiszakította magát ebből a csodás közegből – hogyan válik partra vetett hallá, önmagából kiforduló hiánylénnyé. Emellett viszont arról a csodás szeretetről is beszél, hogy mindeközben az Úr hogyan készíti el a megmenekülésünket, fizeti ki a szabadulásunk díját és állít újra vissza oda, ahova tervezett minket: szeretetteljes kapcsolatunk az Istennek végzett hálás szolgálatunk és a teremtett világban lévő megtisztelő felelősségünk megtartó szövetébe.
A bűnös emberi természetünk a szabadságot, a felszabadult életet – a Sátán első kísértésében való elbukása után – nem az Istennél, hanem tőle elszakadva keresi. Úgy gondoljuk, hogy ha a saját akaratunk szerint élünk, ha mi mondjuk meg, mi a jó és mi a rossz nekünk, akkor megtaláljuk, amire vágyunk: kiteljesedő, szabad, boldog életet. Sok fiatal, akárcsak a tékozló fiú, ezen az úton indul el, és elszakadva mindentől, kiüresedve, a disznók vályújánál döbben rá arra, hogy ez az út nem visz sehová. A szabadság nem valaminek a hiánya, hanem valakinek a jelenléte: „…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság!”
A tévutakon, az Istennek hátat fordító lázadásban vagy éppen a megfelelés állandó görcseiben megjelent és ma is közel lép hozzánk a szabadító, Jézus Krisztus, aki elhozza az Isten országát, annak a lehetőségét, hogy az elszakadásból tőle és ennek hazug szabadságot ígérő csapdájából, a próbálkozásainkból és az emberi erőt felemésztő reménytelenségeinkből kiemeljen, megszabadítson, a bűneinkből megmosson és újjászüljön minket. Ezt az örömhírt hirdettük a fiataloknak is: hogy átadhatják magukat, és szabadok lehetnek erre az új életre. Hála azért, hogy többen a megtérés útjára léptek és elfogadták a szabadító Isten szeretetét, míg mások megújították ezt a szövetséget és megerősödtek hitükben.
Fontosnak tartjuk elmondani, hogyan lehet hazavinni ezt az evangéliumot és ott valóban megélni, ezért a fő céljaink között is szereplő gyülekezethez tartozást hangsúlyoztuk, de emellett azt is, hogy ez a szabadság küzdelmes. Nem a kényelemről, hanem a hit harcáról szól. Míg az Úr újjá nem teremt mindent, addig az Isten által adott új életben is folyamatos kihívás, hogy rá merjük bízni az életünket és elhiggyük, ő tudja igazán, mi a jó nekünk ma is, most is. Keresztyénségre, Krisztust követésre hív bennünket a szabadság, a felszabadulás iránti vágyunk, mert azt csakis vele és általa tudjuk megélni. Erről bizonyságot tenni, ennek gazdag gyümölcseit ízlelni a lelkészi szolgálatom igazi jutalma, mindezért Istennek legyen a dicsőség!
A szerző a Dunavarsányi Református Egyházközség lelkipásztora
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!