Felavatták Ravasz László szobrát Leányfalun

– Ravasz László hitünk és életünk világító fáklyája, aki nagyságában és életének tragikumában megtestesítette mindazt, ami a Kárpát-medence magyarságában erő, gondolat és szeretet – fogalmazott ünnepi beszédében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki szerint hivatali elődjében gyümölcsöt termett ezer év magyar története, de kétezer év keresztyénsége és négyezer év bibliai hagyománya is.

Balog Zoltán rámutatott, Trianon után Ravasz László minden igehirdetésében és szónoklatában azt közvetítette: vagyunk valakik mi, magyarok, és nem is akárkik. Voltunk, vagyunk, leszünk, ám ennek elengedhetetlen feltétele, hogy felismerjük: csak Isten kezében lehetünk valakik – hangsúlyozta a püspök, megjegyezve, hogy közösségi megtérésre van szükség a magyar feltámadáshoz.

– Ha egy nemzet méltó az igazsághoz, igazsága győzni fog – idézte Ravasz Lászlót Balog Zoltán, arra figyelmeztetve: ha méltók akarunk lenni az igazsághoz, előbb bűnbánatot kell tartanunk, mert aki így tesz, annak az élete szabadítással folytatódik és áldásban teljesedik ki.

A püspök szerint az a Magyarország, amelyben Ravasz László igazodási pont volt, elmúlt, de mindaz, ami abban érték, kincs, gazdagság, történelem, keresztyénség, reformáció és emberi tapasztalat, a miénk lehet, bennünk élhet tovább. – Ezért vagyunk hálásak ezért az emlékházért – tette hozzá.

Balog Zoltán kifejezte köszönetét a szoborállító Borzsák Sándor Alapítványnak is, hogy az egyházkerület ajándékba kaphatta ezt az alkotást, és azt ígérte a leányfaluiaknak, az egyház is igyekszik majd a szobrot zarándokhellyé tenni, hogy „ne legyen olyan magyar református diák, aki legalább életében egyszer nem jön el ide, és nem néz szembe azzal a történelemmel, amelyből a jövőnket kell megértenünk”.

– Ravasz László az életét szolgálatban töltötte, az Isten és ez által az emberek szolgálatában, ezért állt szilárdan az ellentmondások és a válságok századában, változó korok, erők és világnézetek pergőtüzében – hangsúlyozta az ünnepségen Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az egyházi vezető munkája, amelyet lelkipásztorként, püspökként, teológiai tanárként, missziós lelki vezetőként, több százezres hallgatottságú istentiszteletek igehirdetőjeként, egyházszervezőként és közéleti emberként, főrendi házi tagként és meghurcolt hitvallóként végzett, messze túlmutat a református egyházon.

Hozzátette, Ravasz Lászlót egyházkormányzói teljesítménye, embersége, szembenállása a kommunizmussal, egyedülálló teológiai tudása, az egységes magyar nemzet iránti elkötelezettsége, szónoki képessége, páratlan műveltsége és a legnehezebb pillanatokban is reményt adó hite emelete a magyar egyháztörténet legnagyobbjainak sorába.

– Ahogy ő állta a harcot, nemcsak minden református és minden keresztyén, de minden magyar, sőt minden, az igazságot őszintén kereső, embertársaiért felelősséget vállaló szabad ember számára is példamutatás – emelte ki a miniszter, aki szerint az egykori püspök életműve ezért a mának is üzen.

Gulyás Gergely úgy vélekedett, a Ravasz László-emlékház a feledés ellen jött létre. Az itt bemutatott három életút – a református püspök mellett Katona Puszta Sándor katolikus pap-költőé és a Gulágra száműzött Kölley György katolikus papé és cserkészvezetőé – és a Filadelfia-diakonisszák közösségének sorsa a tárcavezető szerint tanúságtétel, amely megmutatja, hogy azok az értékek, amelyekre felépült egy ezeresztendős ország, a korok változásával sem veszítenek időszerűségükből, sőt a nehéz időkben a túlélés, szerencsésebb korokban az előrelépés feltételei.

Hozzátette, a 20. század tanulsága a magyarság számára, hogy időtállóan érdemes építkezni, a megmaradáshoz ezért nem elég nagyszerű épületeket építeni, hanem közösségeket kell létrehozni, ahol az emberek találkozhatnak, és amelyek életük szép és támogató keretei lehetnek.

Kató Béla erdélyi református püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy mindazt, amivel az Erdélyből származó Ravasz László csaknem három évtizedes magyarországi püspöki szolgálata alatt sáfárkodott, hazulról hozta. Ezek közül legelső volt a hite, és ebből fakadóan az ébredési mozgalmak és a belmisszió iránti elkötelezettsége. A második az egyházi intézmények építése és fejlesztése fontosságának felismerése. A harmadik pedig a családja, különösen is fia siketnémaságának a lelki hatása, amelyről így vallott: „Pappá a fájdalom szentelt, én egy siketnéma gyermek igehirdetésének vagyok a gyümölcse.”

A püspök kiemelte, hogy Ravasz László szülőföldjéről sem feledkezett el, mert mindent latba vetve harcolt az erdélyi reformátusság lelki, politikai és anyagi támogatásáért. Azt is hozzátette, hogy az egykori kolozsvári teológiai tanár tanítványok sorát hagyta Erdélyben, akik jelentős szerepet töltöttek be az ottani reformátusság életében. Megjegyezte, máig az igehirdetés elméletéről írt tankönyvéből tanulnak prédikálni az erdélyi lelkipásztorok.

Adorján András, Leányfalu polgármestere köszönetet mondott mindenkinek, aki munkájával segített abban, hogy létrejöhetett ez a nagyszabású beruházás, illetve megköszönte az azt lehetővé tévő kormányzati támogatást. Elárulta, hogy az emlékháznak, egyházi gyűjteménynek és rendezvénytérnek helyet adó villa évtizedek óta romosan állt a nagyközség központjában, a rendszerváltozás óta várva sorsa jobbra fordulását. A településvezető reményét fejezte ki, hogy Ravasz László szobra és az emlékkiállítás a református közösségek zarándokhelyévé válik.

Az ünnepségen szavalatával közreműködött Dörner György színművész és énekével Ravasz László szülőhelyéről, Bánffyhunyadról a református kórus. A szoboravatás és az emlékház szalagjának átvágása után Kató Béla kérte Isten áldását az emlékhelyre, Leányfalu polgáraira és a Kárpát-medence hívő népére, végül Balog Zoltán vezetésével a jelenlévők elmondták az Úr imádságát.

Az átadó ünnepségről készült videó visszanézhető az alábbi linken: